Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
Tizenharmadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1902. Julius 20. * Az egyház és iskola köréből. #---------------------------* A lap széliéini részét előfizetési dijait illető közleményei! a 1 J / 1 / ' / „ ' j , I „ (egész évre 8 kor., fél-—A iiintii i ev. rét. miméi tata os kozlonve. Kis Józseí ^ 'j Faragó János felelős szerkesztő ezl— tőniunkatárs czimére mére Uiildendők. _ , , , Uiildenelőli. Megjelenik minden vasarnap, ^__________________________„ Tanító válsztási szabályi1 Tagadhatatlan, hogy tapitóválasztási szabályrendeletünk 1896-ban a legjobb akarattal s az előző gyakorlattal szemben haladást, fejlődést képviselve lett megalkotva. Annak idején magam is résztvettem ennek létrejöttében s nem egy intézkedése p. o. hogy a választás a helyi lelkész vezetése alatt mehessen kérész • tül és hogy a választás meghívással is megejthető legyen az én észrevételem nyomán jött be a javaslatba. Minden embernek tökéleteset alkotni nem adatott. Elvont szabályokat, ékes paragrafusokat kipróbál a gyakorlat, életrevalóságukat az idő. Rövid 6 év alatt is nem egy eset igazolta már, hogy jelen formájában, rendelkezéseiben nem felel meg a fejlettebb igényeknek, a gyülekezetek érdekeinek. Mert hiszen alapelvül csak elfogadhatjuk taláD, hogy a törvény van a gyülekezetekért s nem megfordítva s hogy a törvény és szabályrendeletek főcélja mindenkor a köznek, valamint egyesek jól felfogott érdekeinek szolgálata kell hogy legyen ! Egyházkerületünk maga is belátta nem egy tekintetben hézagosságát s többször módosításokat, pótlásokat hozott, melyek kiegészíteni lettek volna hivatva a hiányokat. Mindez azonban csak toldozás, mely csak zavártabbá teszi a helyzetet s tiszta, hű közmegnyugvással fogadandott eredményt létesíteni nem alkalmas. Szükség van az egész szabályrendelet gyökeres, teljesen szabad szellemű átalakítására, szükség van egy új tanitóválasztási szabályzatra. Kérdezősködtem, utánna néztem más egyházkerületeknél és mosolyogtak felette mikor megtudták, hogy mennyire le vannak nyűgözve választó egyházaink a szabályrendelet korlátáival, hogy nálunk tanítók 8—10 évi szolgálat után választhatók, hogy a pályázókat meg nem hallgathatják saját körükben s hogy meg nem felelő pályázat után új pályázatot kiírni, meghirdetni nem lehet !! A dunamelléki, tiszamelléki egyházkerületben teljesen szabad tetszésére van bízva a gyülekezeteknek a választás, a sokszor 20—25 pályázó közül tetszés szeendeletünk megalkotása. riut kiválaszt néhányat a prespyterium s ha szükségét látja, meghívja, meghallgatja, megismeri a pályázókat saját körében s véleményt, ítéletet alkot magának kiválóságuk megfelelő voltuk tekintetében. S ez mindenesetre helyesebb úgy a választó gyülekezet, mint a megválasztandó egyéniségére nézve is előnyösebb mintha teljesen ismeretlenül választásba bocsátkozva, egymásban való keserű csalódás lenne mindkét félre nézve az elhibázott választás eredménye. De meg utóvégre is egy gyülekezetnek mégis csak joga, sőt maga iránti kötelessége is, hogy azt a kit egy egész emberöltőn át szellemi egyik vezérének, gyermekei nevelőjének, istenitiszteleti cselekményeink egyik fontos tényezőjének kivan tekinteni : megismerhesse, vele személyesen is érintkezhessél Sok és neves harcosa van ez irányzatnak a lelkész! kar körében is alkalmazása, megvalósítása iránt s magam is sok gyakorlati hasznát és jelentőségét látom. Nevezett kerületek, de az állami népiskolák is semmi egyebet nem követelnek a pályázóktól, csak hogy oklevelük legyen és magyar honpolgárok legyenek ! Szolgálati évekről 8—10 évi lekötöttségről, jóvagy jeles vagy kielégítő bizonyítványok szerinti és alapján való mérlegelésről, Dem kívánnak sehol semmit, csak a mi kerületünk alkalmazza a régi, még a múltakból reánk örökségül maradt korlátokat. Zsinati törvényünk sem kivan egyebet tanítóinktól. . . oklevelet és magyar polgárságot a felekezeti önként értődő jellegen kívül, de mindegyik kerületnek szabadságában állván szabályrendeleteket alkotni, mindegyik szabadabb szellemben alkotta meg a magáét, egyedül a mienk nem tudott szabadulni a régi idők hagyományaitól. Pedig küzd, nyirbálja ezeket a korlátokat már a korszellem nálunk lelkészek körében is, már a legtöbb kerület zsinati előmunkálatokat készítő bizottsága, azok között a mienk is — úgy tudom — teljesen törülte vagy a minimum szállította le, a minősítési fokozatokat s az oklevél megszerzése után szabadon választhatónak jelentenek mindenkit. Megvolt ez intézkedésnek, gyakor-29
