Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

4 89 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 49o ügyében a végleges engedélyt a szerződések kellő kiállí­tása után a jövő gyűlés adja meg. Szakács Imre, Szabó Kálmán szavazatraulasztási bir­ság alól felmentetnek. Soponyának a lelkészi és tanítói közmunka megvál­tása megengedtetik. A főgymn. és theol. ifjak részére az egyházmegyei alapítvány kiutalását a közgyűlés tudomá ul veszi azzal, hogy nevezettektől a köszönő levelet elvárja. A küngösi leányegyháztanitói javadalomhoz tartozó üres térből a község egyrészt faiskolának, egyrészt hulla­iért.ek megkérdezés nélkül jogtalanul elsajátított. A tény­állás megvizsgálására, a békés egyezés létrehozására a közgyűlés, Szí es Dező, Kenessey Miklós, Kenessey Zol­tán urakat küldi ki azzal az utasítással, hogy ha a bé­kés megegyezés nem jönne létre, a presbyterium az egy­házmegyei ügyész utján indítson pert. Nagy István, Korocz Géza, Kmassy Dezső, Szűcs Lajos segédlelkészek az egyházmegyébe bekebleztetnek. A mezőföldi tanitói egylet alapszabálymódositása jóváhagyatik. 01 vastatott a tanügyi bizottság jelentése, illetve jegy­zőkönyve, a melynek javaslata szerint C-ákberény, Dég, Sz.-Battyán másodtanitói állás felállítására utasittatnak. Több tanító működése dicséretet nyert, különösen az ének­karok szervezése és az iskolás gyermekek között az össz­­bangzatos éneklés tanításáért. Hanyag tanítók intetnek, sőt három ellen a fegyelmi eljárás is folyamatba tétetik. A tanügyi bizottság javaslata alapján szép elisme­résben részesítette az egyházmegyei gyűlés Bózsa Péter és Csapó Ödön tanítókat, a kik az egyházmegyei tanító­testület képviselői, azon alkalomból, hogy 40 éves tanitói pályájukon mindig a legszebb eredményeket mutatták fel. Az egyházmegye elismerését esperes tolmácsolta igaz szív­ből jövő szavakkal, a melyet Bózsa Péter köszönt meg társa nevében is és Ígéretet tett, hogy mig ereje engedi, addig örömmel szolgál az egyháznak és iskolának. Számvevők jelentését az egyházak számadásairól, az egyházmegye pénztárairól a gyűlés tudomásul veszi, ja­vaslataikat a pénzkezelésről elfogadja ; jóváhagyja a költ­ségvetéseket. Utolsó tárgy volt a segélykérvények elbírálása a kiküldött bizottság javaslata alapján, melyet némi módo­sítással a gyűlés elfogadott. A jegyzőkönyv hitelesítése után esperes ur a gyű­lést áldáskivánattal bezárta. Vargha Kálmán. A pápai ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezlete. A pápai ev. ref. egyházmegye lelkészei a szerfe­lett kedvezőtlen időjárás ellenére is szép számmal gyűl­tek össze közelről és távolról, hogy évi értekezletüket megtartsák. Az élénk eszmecseréléssel töltött értekez­let lefolyása a következő volt. Lelkészi karunk Nestora Szekeres Mihály esperes gyűlés megnyitó beszédében utalva a jelen idők gonosz voltára szeretettel serkentett vállvetett munkára s en­nek előfeltételére, a kartársi szívélyes, bizalmas viszony ápolására. Köztetszéssel fogadott beszéde végén az ér­tekezletet megnyitotta s tárgyalásra kitűzte a marcal­­vidéki lelkészi kör jegyzőkönyvében foglaltakat. Elsőben is G. Szabó Mihály mezőlaki lelkész fel­olvasását a theologiai akadémiákon nagyobb figyelemre méltó u. n. vitaversenyekről. Sürgeti, hogy ezekre a tanárok több gondot fordítsanak, az ifjakat minden le­hető módon nógassák nyilvános vitázásban való gya­korlottság szerzésére. Mert a keresztyén vallásnak va­lamint megalapiitatása és elterjedése, a zsidó rabbinusok és pogány bölcselők ellen lett sikeres megvédelmezte­­tése az élőszó ellenállhatatlan hatására történt: ép úgy a jelenben való exteusiv és intensiv terjedése, az ellen­ség rohamai között való sziklaszilárd megállása attól feltételeztetik, mennyiben rendelkeznek őrállói az ige­hirdetés charismájával nemcsak a templomi szószéken,, hanem a társadalmi, politikai közélet különböző fóru­main is. Ma, mikor anyaszentegyházunk, mint tövisek közé ékelt ékes liliom, egyfelől a pápista vak hit, más­felől a socialista hitetlenség által ostromoltatik, keres­nünk kell és felhasználnunk az élőszóval hatás helyeit és alkalmait, hogy a védelem s a helyreigazítás szavait hallhassa a nagy közönség a rágalommal, gyanúsítással, méltatlan támadással szemben. E végből pedig szüksé­ges, hogy Krisztus Urunknak leendő vitézei előre gya­korolják a fegyverforgatást. Az ily célú fegyvergyakor­­latozásuak egyik neme bizonyos kitűzött kérdéseknek vitatása, mely ugyan több theologián otthonos, de kellő­­súly nincs rája fektetve, az ifjak ambitiója, kedve s a közönség érdeklődése nincsen iránta eléggé felébresztve. Pedig ma olyan időket élünk, hogy a sajtó mellett ax élőszó hatalma nélkül el nem lehetünk. Hiábavaló is­mereteinknek tüneményes gazdagsága, hiába találkozik bölcseségünkben mélység és magasság, ha nyelvünk té­továz, mikor Sión kedvéért beszélnünk kellene mele­gen, világosi tón, gyújtó erővel stb. Felolvasása záradékában indítványozza, kéresse­nek meg egyházihatóságaink oly alapítvány teremtésére,, melynek kamatai segítőeszközül szolgálhassanak az irányban, hogy a lelkésznövendékek kedvet, ösztönt nyerjenek vitázásban leendő önképzésükre. Az értekezlet szívesen elfogadta az indítványt s elhatározta, hogy felkéri az egyházmegyét, hogy évi 20 koronát tegyen folyóvá közpénztárából szóban forgó célra s hívja fel a testvéregyházmegyéket, aztán a ke­rületet hosonló adományozásra. Jakab Pál csöglei lelkész indítványozza, hogy a külföldi egyetemekre készülő pápai hittanhallgatók na­gyobb gyámolitása végett kéressék fel az egyházmegye s a kerület oly alapítvány gyűjtésére, melynek kama­taiból az ifjak megfelelőkép segélyeztethessenek. Ez in­dítvány fontosságára tekintettel az értekezlet kimon­dotta, hogy az illetékes hatóságokat haladék nélküli intézkedésre kéri, a kerületi pénztár megterhelhető volna évenként ily célra valamelyes összeg erejéig azon­

Next

/
Thumbnails
Contents