Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-13 / 28. szám
491 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 492 kívül, hogy a kebelbeli egyházmegyék is megrovatnáuak 10 évea át pl. évi 100- 100 koronával. Bállá Dezső kupi lelkész azt indítványozza, hogy kéressék meg a szokott utón a kerület, hogy a könyörülő szeretet főparancsának hódolva, de meg törvényszabta kötelességének is engedve, vegye munkába sürgősen egy kerületi szeretet ház létesítését, mely szeretetház mint a folyó évi septemberben megnyíló ref. tanitónőképezde leendő gyakorlati iskolája is nagy javára válhatnék egyetemes egyházunknak, közelebbről felekezeti tanügyünknek. Ez eszmét az értekezlet örömmel üdvözölte, sőt többen jó előre megígértek 10 évi időtartamra évi 5—10-20 koronát. Es ha a kerület ■csak évi 50 koronával rakosgatja is az alapot, a kifogyhatatlan olajos korsó, a protestáns áldozatkészség megmutatja újólag, hogy kicsiny kezdetből támadnak nagy dolgok, mustármagból a terebélyes fák. Nagy Árpád acsádi lelkész észrevételét helybenhagyva, azt is elhatározta az értekezlet, hogy az egyházmegye utján felír a kerületre, azon célból, miszerint az u. n. egyházi közköltségek között „szeretetház“ címen évek óta kirótt Összegeket ezentúl válassza külön másnemű alapoktól s a jövőben befolyó összegekkel s önkénytes adományokkal együtt rendeltetésének megfelelően hasznosítsa. Hasonló szerencsében részesült Vikár Vince tapolcafői lelkésznek azon okadatolt indítványa is, hogy tekintettel a „Magyar Szó“ cimii politikai napilap azon megbecsülhetetlen szolgálataira, melyeket egyetemes egyházunk irányában teljesített, egyházmegyénk is fejezze ki alkalmas módon, nevezett lap szerkesztősége előtt mélyen érzett köszönetét. Bállá Dezső indítványára pedig arra hivatott fel az egyházmegye, hogy az 1848. XX. t. c. végrehajtása végett írjon fel a zsinatra s ugyanennek megtételére szólítsa lel a testvéregyházmegyéket is. Hadd lássa a hazai közvélemény, hogy csak rosszakaratú ráfogás az, a mit még magáról megfeledkezett protestáns egyházi méltóság sem átallott szélnek ereszteni, mintha ugyanis a kérdéses törvény végrehajtása csupán egyesek s nem az egyház egyetemének követelése volna. Végül Bállá Endre csetényi lelkész ismertette Sopron, Vas, Zala és Veszprém vármegyék területén a pápai ref. egyházmegyébe kebelezett anya-, leány-, fiók egyházak és szórványok ref. népességéről készített statistikai kimutatást. Egyben kérte az értekezletet, hogy kellő átvizsgálás után az egyházmegye által vétesse jegyzőkönyvbe, mint olyan munkálatot, mely mig egyfelől a kormányzati közköltségek küszöbön levő új kivetéséhez biztos adatokat szolgáltat, addig másfelől útbaigazítást ad a lelkészeknek ahhoz, mely szórványok érdemelnek nagyobb gondozást. Ezzel egyidejűleg indítványozza, hogy a szórványok hovátartozandósága tekintetében manapság uralkodó bizonytalanságot és visszásságokat megszüntetendő, e kimutatás nyomán készítse meg az egyházmegye a szórványok célszerűbb beosztását. A felhozott indokát méltányolva az értekezlet, magáévá tette e javaslatokat, valamint ugyancsak Bállá Endre indítványára azt is elhatározta, miszerint az egyházmegyét, dletve az egyházkerületet felkéri a Sopron annak környékén városában lakó s minden legkisebb lelki gondozás nélkül szűkölködő 641 ref. lévő számára missioi lelkészség szervezésére. Kétséget nem szenved, hogy nevezett megyei központon égető szükség van őrállomásra, melynek ott szép jövő Ígérkezik. Videant consules; ott a missiói közalap, ott az 1898. évi XXVI. t. c. a lelkészi kongruáról: nyissák meg ma inkább, mint holnap az ezekben rejlő segedelmi forrásokat. Vajha az ige testet öltene ! Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, az értekezlet szétoszlott azon édes reményben, hogy a másnap tartandó egyházmegyei közgyűlés mindez indítványoknak helyet ad s a maga részéről mindent elkövet, hogy a tervezett szeretetházra s más egyebekre nézve az idők teljessége elkövetkezzék. A közgyűlés lefolyása csakugyan biztatást nyújtott és szép sikerrel kecsegtetett. Csak imádkozzunk és dolgozzunk ; az Istenbe vetett reménység meg nem szégyenül! G. Szabó Mihály, értekezlet! jegyző. Tudósítás. A „veszprémi egyh. megyei ev. ref. Tanitőegylet“ jun. hó 25-én tartotta évi nagygyűlését Veszprémben, Száz Verencz elnöklete alatt, melyen igen szép számmal jelentek meg nem csak az egyh. megyei tanítók, de az egyh. megyei lelkészi karból is a tanügy iránt érdeklődők, sőt szerencsénk volt három tanítónő kartársunkhoz is, a kik nem tartoznak egyh. megyei Tantestületünk tagjai közé. A hármóniummal kisért „Jövel szentlélek úr Isten“ éneklése s Bernjén Márton lelkész úr áldást kérő buzgó imája után Száz F. elnök üdvözölte meleg hangon a jelen volt egyleti tagokat és vendégeket. Az elnöki megnyitó főbb pontjai: a) A Szatmár-Ugocsa megyei gör. katk. tanitó egyesület által, a néptanítók anyagi és nyugdíj ügyében küldött „Memorandum“ feletti intézkedés, melyből kitűnik, hogy a memorandum egyházmegyénk veszprémmegyei tanítói által aláíratva Dr. Ováry Eerecz nagyvázsonyi képviselő úr által az országgyűléshez felterjesztetett. b) Az országos ev. ref. tanítói gyűlésre való meghívás tárgyaltatván, — midőn a képviseltetés szükségességét kimondja a gyűlés — a tanítói egylet pénztára terhére hivatalos képviselőül megválasztja Száz F. elnököt. Örvendetes tudomásul szolgált, hogy a Kolozsváron tartandó augustusi gyűlésre hivatalos képviselőnk mellé — saját költségén — kísérőül ajánlkozott Kenessej István szentistváni kartársunk. c) Bakó József országgyűlési képviselő urnák a tanítók szellemi és anyagi ügyei érdekében elhangzott lelkes és jóakaratu beszédeiért — midőn jegyzőkönyvileg hálás köszönetét szavaz a naggyülés: a gyűlési jegyző-
