Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

Tizenharmadik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1902. julius 13. Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Kerületi egyházi lapunk legközelebbi szá­mából látom, hogy a mi kedves theologiai nö­vendékeink a legközelebb elmúlt tanévre adósai maradtak az irántuk érdeklődő szakkörök vá­rakozásainak, a mennyiben számszerint szapo­rodtak, minőségileg pedig fogytak. Talán, ha esetleg nem szaporodnak, a régi fogyatékossá­got most sem vettük volna észre annyira, hogy azt ki is írjuk. Jól mondja a közlemény Írója, hogy az megfontolandó: alólirt kész is azzal a megfontolással. Válunk a theológia alapvető munkálatai kiválóan elhanyagolvák. Mi protestánsok a szent­­irást tartjuk hitünk alapjának s annak tiszta felfogása, helyes megismerésére fektetjük a fő­­sulyt; tehát a szentirás ismerete a theologiai tudás alapja, a szóban levő szentirás pedig zsidó és görög nyelven van eredetijében meg­szerkesztve. Ebből természetesen következik, hogy ha a mi theológusaink a kétszerkettőt nem tudják is, de a héber és görög nyelvet tudják / úgy, mint akár az anyanyelvűket. Es ez még­sem úgy van. Ezen nyelvek különleges, ala­pos ismerete nélkül vétetnek föl arra vállalkozó növendékeink a theologiára, hol ismét nincs kellő gond arra, hogy annak a két bibliai nyelvnek teljes ismeretével hagyják el az intézetet. Igazi izét, erejét, hatását bárminek is csak az erede­tijéből ismerheti meg az ember, a hatás köz­vetlenségét a legremekebb közvetítés is befo­lyásolja, zavarja, mivel az illetőt a közvetitő kisebb-uagyobb mértékben hatalmába keríti. Ha theologusaink a zsidó és görög nyelv teljek is­meretével olvasnák a szentirást, úgy hogy több előszeretettel olvasnák az eredetit, mint bárki fordítását: akkor a minőség megjavulna; az ér­deklődés megteremti azt az élénkséget, minek oly nagy hijjával vannak a theologiai tanfolya­mok. Annyira romlottak e tekintetben az álla­potok, hogy űzt theologiai növendékeink is élén­ken érzik s fájlalják. Ha komolyan akarjuk a célt, ezen kellemetlennek csak látszó eszközök elől t. i. a héber és görög nyelv teijesmérvü elsajátítása elől nem lehet kitérnünk. Másik észrevételem, hogy legyen theolo­giai növendékeinknek külön lelkésze, ki gon­dozza, útbaigazítsa, vezesse és tanácsolja őket szakmájukban , ki nevelje őket bele ügyszere­tetbe, hivatásukba, oly benső Összeköttetést tartva velők, hogy a mikor az életbe kiléptek, a ne­kik bonyolultnak tetsző kérdésekben levél ut­ján teljes bizalommal fordulhassanak hozzája tanácsért, útbaigazításért. Az ilyen közeg na­gyon sokat javítana theologusaink erkölcsi ki­nyomatán, minőségén. Kiss Antal, ev. ref. lelkész. *) *) E nyílt levelet abban a jóhiszemben közöljük, hogy vele megindul a vita e körül az utóbbi években nagyon előtérbe nyomult életkérdés körül. Mondja el mindenki legjobb meggyő­ződése szerint, hogy miben látja a hibát és az orvosszereket. Szerk. 28 ° ' ~ * Az egyház és iskola köréből. *--------——:----------2—* •A lap szellemi részét =’•' Az előfizetési dijait illető közlemények a 1 r í t\' 1/ a J 1 ' J , ]„ (egész évre S. kor., fél­—A éiéííiIí ev. rét. mmm et líra os közlönye. kis Jozseí ti Faragó János felelős szerkesztő ezl— ‘ I, ~ i * fóiaunkatárs czixnére méie küldendők. , küldendők. v_______________________^ Megjelenik minden Yasarnap. a ______^

Next

/
Thumbnails
Contents