Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-08 / 23. szám

409

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

410

nek fejeikre való vettetések által adatnék a Szentlélek, kinálá őket pénzzel,“ „Ezt mondván: Adjátok nékem is e hatalmat, hogy valakire vetem az én kezemet, Szentleiket vegyen.“ „Péter pedig monda néki: A te pénzed veled egybe vesszen el, ki azt állítottad, hogy az Istennek ajándéka pénzen vétethetik.“ Hát ez az a Simon Magus, a ki az Ördögi tudományt gyakorolta Samariában és avval sok pénzt szerzett s mint gazdag ember az apostolságot is megakarta szerezni, pedig megmondta Péter apostol: „Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban : mert a te szived nem tiszta az Isten előtt.“

Ugylátszik, hogy ez a Simon Magus mégis folcsapott apostolnak és ő is Rómába ment, mint később a Pál apostol sok tanítványa, közöttük az a bizonyos Aquila nevű zsidó és felesége Priscilla, a kikkel Pál apostol Korinthusban találkozott. Ez a jámbor házaspár Rómából került oda, mikor a zsidók Claudius alatt kifizettek volt. Pál apostol náluk húzta meg magát és velük volt mindig, mig nem később őket Efezusban hagy ta, maga pedig Jeruzsálem be ment az ünnepekre. Pálnak is az volt a szándéka, hogy Rómába kerüljön, de nem mint zsidó, hanem mint római polgár, hogy a császár tegyen igazságot ügyében, illetőleg, hogy igy a zsidó papok dühétől és boszujától meneküljön. Pál apostolnak sok szenvedés : bebörtönzés és hajótörés után sikerült Rómába jutnia, hol szintén börtönbe került, de később kiszabadult s tanította a Krisztust és az ő tanait. Innen irta leveleit a Galatzia, Efezus, Filippi és Kolossá beliekhez. Tehát ő is oda törekedet a világ leghatalmasabb városába és a római birodalom központjába, hogy tovább terjessze a Krisztus hitét és tekintélyét megtartsa a már megalapított egyházai előtt, a mint azt egyik levelében megígérte, hogy elmegy, Aquilát és Priscillát előre küldötte, a kik mint keresztyének kerültek vissza Rómába.

Péter apostol se tehette, hogy ne menjen Rómába, annyival is inkább , mert a rómaiakkal érintkezett volt, a mint mutatja Cornelius századossal való ismeretsége. Azért mondja Péter Cornelius embereinek: „Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidóknak pogányokkal barátkozni vagy hozzá menni; de az Isten megmutatá nékem, hogy senkit ne mondanék megfertőztettnek vagy tisztátalan embernek.“ Éppen igy beszél a jeruzsálemi gyűlésen is, hol afelett vitatkoznak, „hogy nem kellene e először zsidókká lenni a pogányoknak, hogy a Krisztus tanait hallgathassák. Itt többek közt azt mondja: „Es semmi kiilömbséget nem tett mi közöttünk és azok között, megtisztítván azoknak szivét a hit által.“ A két apostolnak római tartózkodására nézve pl. Ireneus azt mondja : „Ita Mathaeus in Hebraeis ipsorum linqua Scripturam edidit evangelii, quum Petrus et Paulus Romáé evangelizarent et fundarent ecclesiam.“ A római templomról pedig azt mondja, hogy az „antiquissima et omnibus cognita a gloriasissimis duobus apostolis Petro Paulo Romáé fundata et constituta ecclesia.“

Tertulian szerencsésnek mondja Rómát a hol a

mint ő mondja : „ubi Petrus passioni dominieae adaequatus, ubi Paulus Joannis exitu coronatur, ubi apostolus Joannes, postquam in oleum igneum demersus nihil passus est, in insulam relegatur.“ — A történelem azt tanítja, ho^y Péter apostol keresztre feszittetett, Pál apostol karddal öletett meg az Ostia felé vezető utón, Nero alatt, 65-ben, a második keresztyén üldözés idejében. Az utóbbit teljes bizonysággal állítják, mig a Péter halálának helyét nem tudják biztosan megállapítani ; vannak a kik azt mondják, hogy sohasem volt Rómában se magára, se Simon Mágussal, se Pállal, hanem valahol keleten halt meg. De az már egyszer bizonyos, hogy Szt. Péter templom a Vatican hegyen épült a Nero császár kertjében, hol az ezrével végeztette ki a szerencsétlen üldözött keresztyéneket. Péter apostol az összekötő kapocs a Mózes és Jézus vallása között, úgy mint Mózes az egyiptomiak és a zsidók között, mert ő volt az első tanítvány és első apostol,, azért nála nélkül hiányos volna az a láncz, mely a világíeremtéfiét az idők: végtelenségével összeköti.

A római császárok világuralma, mely a Palatínusról és a Fórumról indult ki, a keresztyéuség terjedésével és megerősödésével, a nyugoti birodalom fölbomlása után átalakult egyházi hatalommá; a székhely Róma marad s csak a lakhely változott, mennyiben az. első főpapok, vagyis a pápák a láteráni templom mellett laktak a Coelius hegyen, mig a későbbiek a Vaticanra helyezték át residentiájukat az újonnan épült szent Péter templom mellé. Ezen templom helyén a keresztyénség első századaiból való basilika templom volt, melyet még a nagy Konstantin császár idejében építettek Péter apostol sírhelye fölé. Az egész középkoron át ezt használták hivatalos székesegyháznak. — Nagy Károly császár is ebben a templomban koronáztatta meg magát római császárnak bOU-ban. Az újkor kezdetére és a reformatio idejére esik újraépittetésének kezdete. Ugyanis 1450-ben határozta el V. Miklós pápa, hogy a megrongálódott régi templom helyébe újat építtet. Egész gyűjteményt képeznek azok a tervrajzok és iratok, melyek az új templom építésének módját, annak alakját, styljét és nagyságát tüntetik fel. Olaszország legelső építészei, szobrász és festő művészei vállalkoztak a kérdés és feladat megoldására. Az volt a főkérdés, hogy latin, vagy görög kereszt legyen a templom alakja. Bernardo Rosseiino az első tervrajz készítője a latin kereszt alakját fogadta el és a szerint kezdték meg az építést, de csak 4 — 5 lábnyira emelkedtek ki. a földből a falak, midőn a pápa meghalt. Azután csak 50 év múlva kezdtek újra az építéshez, midőn II. Gyula, pápa Bramantét bizta meg annak vezetésével. O a tervrajzokat folytonosan tökéletesítette és arra törekedett,, a mint mondotta is, hogy a Pantheont a Konstantin basilkára tegye fel. Utána mások is buzgólkodtak az építés vezetésében, mint a két Sangallo, Raffael és végre Michelangeló. Ez utóbbi építtette a kupolát, mely a florenczi dóm kupolánál 150 évvel később épült, de az építészeti művészet remeke, úgy a nagyság külsőformájában, mint a kivitel finomságában.