Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-01 / 22. szám
385 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP szép, igazán követésre méltó példán. Ne kicsinyeljük a dolgot; értsük meg az erdélyihez hasonló egyházi értekezletek fontosságát és ma itt, holnap amott hozzak mozgásba egész nagy körét egyházunk nagyon értékes és gyütnölcsözésre hivatott erőinek. Vagy talán nekünk kevesebb okunk van ereink lehető teljes kifejtésére, mint az erdélyieknek? Nem gondolnám! K. J. Szemlélődés az 1848. évi XX. t.-c. képviselőházi tárgyalása körül. Tehát a prot. közönség méltó várakozással tekintett. a szabadelvű párt hivatalos szónokainak beszéde elé és örült, hogy jó kezekben látta letéve a maga ügyét, mert azoktól, — a kik az egyház kormányának élén állanak, a kik ismerik az egyházi élet minden phásisát - csak jót remélhetett. Azonban várakozásában nagyon hamar csalódott s vérmes reményeit már az első nap lelohasztotta. Mindjárt a javaslat benyújtása után szólásra emelkedett Szentiványi Árpád, a tiszai ev. kerület felügyelője, hogy a megbízatásnak eleget tegyen beszédével, megdöntötte — úgy emlékszem — a „Debreceni Prot. Lap“ azon állítását, hogy ma „lutheránus atyánkfiái kálvinistáskodnak“ helyettünk, de az igazat megvallva, nem örülünk az ilyen helyreigazításnak. A felügyelő ur semmit sem helyesel az 1848. évi XV. t.-c. végrahajtásának szorgalmazásában ; nem helyesli, bogy a kérdés az országgyűlés elé került; nem helyesli, hogy egyátalán ez a mozgalom megindult, mert annak most nincs alkalmas ideje és nem is tudja, hol vette eredetét. Ezzel megtagadja a saját egyházkerületében elfoglalt álláspontját, megtagadja ottani munkatársait, a kikkel együtt hozta életre a már szunnyadó eszmét. A gyülekezetek részéről hozzáintézett kérelmekre semmit sem ad, mert az nem fér össze a képviselői állással. De azért kéri a ministert, hogy adjon egy bizonyos összeget és azt törvénynyel biztosítsa, hogy egy későbbi kormány meg ne tagadhassa. A függ. párt javaslatát párt állásánál fogva és azért mert többre becsül egy kormány-nyilatkozutot, mint egy törvényjavaslatot — nem fogadja el. Más ok tehát nem találkozott az elvetésre, mint a pártállás. A javaslat elvetését szerencsésebben indokolta meg a másik hivatalos szónok : Ragályi Béla, továbbá Ballagi Géza is. Az ő álláspontjuk merev ellentétben áll Szentiványi Árpádéval, mert nagyon is jogosnak tartják a prot. egyház mozgalmát és elérkezettnek az időt arra, hogy az állam teljesítse irányukban kötelességét ; de azért a javaslatot nem fogadják el, mert arra szükség nincs, minthogy a minister eddigi működése és most tett Ígéretei megnyugtatják őket arról, hogy a javaslat elfogadása nélkül is siet mielőbb módot találni a nagyobb és biztosabb segélyezésre. Ragályi Béla egész beszédében a kérdéssel fog38(5 lalkozott és úgy általánosságban, mint részeiben a ref. egyház álláspontjára helyezkedett. Beszédének végeredményét leszámítva — a függ. párt részéről sem hangzott el határozottabb beszéd az 1848. XX. t.-e. végrehajtásáról. Mert bár elismeri a kormány jó indulatát a protestánsok részére adott különféle segélyek és kedvezményekben, de nem tartja azokat a 48-iki t -cikkben lefektetett elv érvényesítésének. A segélyezés módját pedig határozottan sérelmesnek mondja az egyházra nézve, mert soha meg nem hallgattatott az őt érdeklő ügyekben s igy a rólunk hozott törvényekben autonómiánkat sértő rendelkezések vitettek be, a melyek onnan mindenesetre kihagyandók Úgy ő, mint Ballagi Géza is az egyházi adózás súlyos és nem egyenlő voltát veszélyesnek tartja az egyházra, ezt kell törvényileg rendezni mindenekelőtt. És méltányos adókulcs megállapítása után az egyházak költségvetéseiben a fedezet és szükséglet között mutatkozó hiány pótlását kell az államnak egy törvény által biztosított összeg adásával magára vállalni; ez felel meg az 1848. t.-c 3. § a szellemének, mert annak betűszerinti végrehajtását a prot. egyház többsége nem kívánja, mert ez nemcsak a secularisation és ebből folyólag áldatlan felekezeti villongásra vezetne, hanem a protestánsok autonómiájának is megásná sírját. A szabadelvű párton is akadt egy nem prot. képviselő, a ki az 1848. XX. t. cikket figyelmére méltatta és a nagyobb segély megadását szükségesnek tartja : Barta Aurél. Ida összegezzük az eredményt a szab. párt szempontjából : látjuk, hogy a kérdés itt csakugyan pártszempontból lett elbírálva. Összesen 4 képviselő szólott e kérdésben, a hivatalosan kijelölt protestáns, továbbá egy ref. főiskolai tanár és végre egy r. katk. Es ha a hivatalos szónokok működését taglaltuk — mert az fejezi ki a-párt álláspontját — úgy találjuk, hogy a szabadelvű pártban nincs senki, a ki a protestánsok jogait tagadná és az 1848. XX. t.-c. szellemének megvalósítását a prot. egyházak érdekében ellenezné, tehát a szabadelvű párt is ugyanazt az álláspontot foglalja el, a melyet a függ. párt képviselt, hogy t. i. nem az 1848. t.-c. 3. §-ának végrehajtását kívánja, hanem annak szemelőtt tartása mellett hasonló új törvény keretében egy állandó Összeg adására hívja fel a kormány figyelmét. Ezért mondottuk, hogy a határozati javaslatot bátran elfogadhatta volna a szabadelvű párt is. De ezen látszólag egyező vélemény mellett van egy különbség, a mely a két pártot elválasztja, nevezetesen a függ. párt záros határidőt tűz ki a törvény benyújtására, hogy a kormányt felelősségre vonhassa, a szab. elvű párt ellenben elégnek tartja a puszta Ígéretét megkötés nélkül is. És a záros határidő — a mely a javaslat legerősebb része — volt legfőbb oka bukásának, mert a szabadelvű párt a határozott terminusnál többre becsülte a kétes jövő bizonytalanságát, a törvénynél a minister, illetve a kormány nyilatkozását , a melynek tartalmát lássuk az alábbiakban. (Folyt, köv.) Vargha Kálmán.
