Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
Tizenharmadik évfolyam. 20. Szám. Pápa, 1902. május 18. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyliázkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.-A_z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), fürdetések, reclamatiék Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Pünkösdko r, Milliók ajkain zeng ma az ének: «Jövel Szentlélek Ur Isten!» A Szentlélek mennyei erejére örök szüksége van az emberi léleknek, örökös hát a fohászkodás is érette. Korunkat kiváltképp szeretjük a felvilágosodás korának nevezni és mégis tele van tévelygéssel; sőt úgy látjuk, hogy napról-napra terjd a févelygés. A természet erőinek megismerése és felhasználása ugyan bámulatosan halad előre. E részben messze fölülmúlja fölvilágosodásunk a múlt századokat. De erkölcsi felfogásunk, a jog és igazság iránt való érzékünk csak nem akar tökéletesedni. Az Isten tökéletes szentségével ellenkező bűnöknek csak úgy rabja az ember ma, mint volt évszázadok és évezredek előtt; a jog érvényesitésében is csak oly önző, igazsága csak oly részrehajló, mint hajdanta. Nincsenek ugyan tele városaink bálványistenek oltáraival, de azért a bálványozás nem szűnt meg se erkölcsi, se vallásos téren. A testi ember ma is épp oly mohón siet hódolni az élvezetek pogány szokásainak, mint akár a korinthusiak régen. A rang, kitüntetések, gazdagság és fény hajhászása millióktól űzi el a szív csendességét és békességét. Vallásos téren is egyre nagyobb hullámokat ver az Istennek lélekben és igazságban való imádásával egyenes ellentétben álló, külső pogányos ceremóniákban gazdag, csodaszomjat ébresztő, babonás papismus, mely a városok utcáin nagy pompával körülbordozza annak az Istennek testét, a ki a saját kijelentése szerint láthatatlan lélek. lm itt a bálványozás egészen durva alakjában. Megint van beavatottak és be nem avatottak vallása; vannak hitetlen közönyösök és vakhitü rajongók. Vannak, a kik nevetve használják fel a vallást egyéni érdekeik, hiúságaik kielégítésére és vannak, a kiknek tévelygő jámborsága csak eszköz csupán a képmutatók kezében, ezek -hatalmának, földi jólétének biztosítására. Vannak, a kik az Istent megint szeretnék kizárólag a maguk számára lefoglalni; egy külső látható egyház határai közé szorítani s vele azt tétetni, a mit egy érdekcsoport s annak feje tétetni szeretne. Részrehajlóvá akarnák tenni magát az Istent is! vastag tévelygésekkel szemben megint nagy szüksége volna a világnak oly megvilágosodott és bátor lelkű férfiakra, mint voltak az első pünkösd apostolai, a kik a krisztusi igazságokat, mik botrány voltak a zsidók előtt és bolondság a pogányok előtt, a nagy nyilvánosság előtt az erős meggyőződés hóditó erejével prédikálták. Szükség volna férfiakra, kik a bűnök istentelen utján tévelygő egyeseket is visszavinnék a szelid erkölcsre, meggyőző érvekkel hirdetve előttük kárhozatos voltát. Bizony szivünk szerint sóhajthatjuk «Jövel Szentlélek Ur Isten,» világosságnak és igazságnak, békességnek és egygyéforrasztó szeretetnek lefke! Világosítsd meg értelmünket az örök lelki javak felől; töltsd el szivünket igazsággal, hogy mi is csak azt cselekedjük másokkal, a mit mi is szeretnénk, hogy mások cselekedjenek velünk; űzd el belőle az önzésnek és hiúságnak kárhozatos indulatait, hogy kiki ne csak a maga hasznát nézze, hanem egyebekét is. Tölts el bennünket buzgósággal a te szent dolgaid iránt, hogy keressük örömest házadnak javait; hogy szenteltessünk meg s lehessen a mi testünk valósággal a te templomod és eselekedjük a lélek cselekedeteit. Öntsd szivünkbe az apostolok bátorságát, hogy az örök igazságokért legyünk készek minden áldozatra, legyünk készek az Isten országa eljöveteléért vívandó harcot részünkről is nemesen megharcolni! Cselekedjed, hogy jöjjön el hozzánk az Isten országa! 20
