Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Tizenharmadik évfolyam.18. szám. Pápa, 1902. május 4. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czímíre küldendők. megjelenik minden vasárnap. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ey. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János főmunkatárs czimére kill dend. ők. Zsinat előtt. A fenti címen az «Egyetértés» múlt vasárnapi számában, a «Tanügy» rovatban hosszabb cikket irt Református. Éhez akarok én most hozzászólni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a magam részéről nem kifogásolom azt, Irigy a cikk nem egyházi, hanem politikai lapban jelent meg. Meglehet ennek az az előnye, hogy sokan elolvassák olyanok is, a kik egyházi lapot egyátalán nem olvasnak. Az pedig kivánatos, hogy az ilyeneknél is fölkeltsük az érdeklődést iskolai ügyek iránt. Nem teszek részletes megjegyzéseket azon tévedésére, melyeket a zsinat, a convent és az egyetemes tanügyi bizottság hatásköre körülírásában elkövet. Csak röviden mutatok rá Egyházi Törvényünk 58. §. k) pontjára, mely világosan a convent részére foglalja le azokat a jogokat, illetőleg azt kötelezi azon teendőkre, a miket Református az egyetemes tanügyi bizottságnak tulajdonit. E §. szerint az egyet, tanügyi bizottság csak segédközege, (kiegészített albizottsága) a conventnek. Református tanügyi szempontból foglalkozik a zsinati előmunkálatokkal, s azt mondja: «Első megütközést az kelt itt, hogy az eddigi «Egyetemes tanügyi bizottságban» nincs egyetlenegy elemi iskolai tanító, nincs egyetlenegy képezdei tanár sem. A 28 középiskolát is csak egy, mondd egy tanár képviseli. A református jogakadémiák is csak egy jogakadémiai tanárral tündökölnek. Pedig nem is említve a pár ezer elemi iskolát, a középiskolák, theologiai és jogakadémiák, továbbá a tanitóképezdék arányszáma 28: 5:4: 3 = 9: 2: 1: 1. kerekszámban (tizedes nélkül). A mely mathematikai kifejezés nyelvészetileg értelmezve azt jelenti, hogy ha egy tanár képviseli a jogakadémiát, akkor a képezdét is legalább egynek, a theologiát csak kettőnek és a gymnasiumot kilenc embernek kellene képviselni. Sajnos, csak kellene! Az elemi iskolák részéről is kellene néhány kitűnő tanítónak benn ülni! De hát mint sok más dologban, ennek a bizottságnak az összeállításban is szomorúan volt tapasztalható a gymnasiumi tanárgyűlölet.» E baj orvoslására Református nem találja elegendőnek a tiszáninneni egyházkerület zsinati előkészitő bizottságának azt a javaslatát, a mely szerint «a debreceni, sárospataki, kolozsvári, budapesti és pápai főiskolák összes intézeti ágainak tanárai egy-egy küldöttet választanának a conventbe,» mert szerinte «ez egyszerűen azt jelenti, hogy marad a statusquo. E javaslat szerint ismét előállhatna az az anomalia, a mi most is van, hogy a conventen, illetve az egyet, tanügyi bizottságban megint csak a tbeologusok lesznek többségben. S ha szavazna is a főiskolai tanári kar egy kiküldöttre, ez ismét a főiskola azon ágozatának tanárát küldené ki, a melyik ott dominál. Legfőképen pedig valamelyik theologiai tanárt, mert a vidéki lelkészekkel való összeköttetéseiknél fogva mindegyik főiskolában ők viszik a vezérszerepet.» Mit javasol hát Református ? Azt, hogy mint az erdélyi egyházkerületben, úgy a többiben is legyen tagja minden rendes tanár a helybeli elöljáróságnak és az egyházkerületi közgyűlésnek. A conventre és a zsinatra vonatkozólag nem 18
