Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

221

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

222

maradásáért, a mindenek felett szaVadosan uralkodó Isten megváltozhatlan végzésétől a haza nagy fiának, Tisza Kálmánnak nemes lelke, amely a porhüvelyben isteni eredetű vala, megtért Istenéhez, aki adta volt azt. Eltávozott tőlünk a nagy, nemes lélek, hagyván maga után tátongó ürességet a hazai, magyar nemzed, egyházi közélet terén és az ő nemes szivéhez válhatlan kötelékkel kapcsolt családi körben. Ami előbb félő aggodalom érzetét költötte úgy a hozzá közelállók, mint milliók szivében, Isten kilürkészhetlen végzéséből szomorú valósággá vált: Tisza Kálmán, a haza nagy fia, a magyar nemzeti és állami élet évtizedek óta legmagasabcan kiemelkedett jellegzetes alakja, Magyarországnak 15 éven ktresztül volt miniszterelnöke, koronás apostoli királyunk 0 Felségének azon időn túl is mindenkor hű tanácsosa, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konveotjének, a Baldácsy protestáns alapítvány kezelő bizottságának elnöke, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnoka, a kiváló családfő, szeretetreméltó jó férj, a gondos családapa nincs többé. Az ő földi élete megszűnt, átada'ot az t rökkévalóságnak.

Az a lelkiismeretes és áldásos eredményű munkásság, amelyet ő annyi fontos közösügy szolgálatában több mint négy évtizeden keresztül kifejtett, indokolja a nagy közbánatot az ő elvesztése felett, amelynek csak a kesergő próféta szavaiban adhatunk illő kifejezést: megszűnt a mi szivünk öröme, siralomra fordult a mi örömünk, elesett a mi fejünk koronája, jaj nekünk !

Méltán Ölt gyászt a magyar nemzet és koronás királya : Tisza Kálmán, a haza nagy fia koporsója mellett- Az ő nagy szolgálatait, amelyeket a hazának és a királynak tett, az igazságos történelem fogja méltányolni, annak elébevágni tilt az idő és alkalom. De nem szabad, hogy kiessenek e haza fiainak általános köztudatából a nemzeti közéletnek azon nagyjelentőségű tényei, amelyek nemzetünk újabb történeténetében Tisza Kálmán nevéhez és munkásságához fűződnek,

A haza jogaiért, alkotmányáért, szabadságáért ott küzdött ő már kora ifjúságában a hősök között első sorban az önkényuralom által le nem dönthetett azon utolsó erődben, a protestáns egyház önkormányzata szervezetében, amelynek védelmére kezet fogtak akkor e nemzet összes hazafias érzésű fiai s amelynek megmentésével kezdó'dött meg a nemzet erejét lenyűgöző erőszak megtöretése.

A nemzet azonban alig szabadulván az önkényuralom egyiptomi szolgaságából, úgymint egykor Izrael népe, hamar ott találta maga előtt, az anyagi tönkrejutás és eladósodás veres tengere árját, amely e nemzeten ennek önérzetét és becsületét elnyeléssel fenyegette és a tömegesen jelentkező nagy nemzeti czélok fedezetlen szükségletének kopár pusztaságát. E nehéz, majdnem kétségbeejtő helyzetben állította az isteui gondviselés, mint egykor Mózest, vezérül a nemzet élére Tisza Kálmánt, ő keresztülvezette a nemzetet ezen elnyeléssel fenyegető tengeráron és éhenhalással rettegtető kopár pusztaságon. Hazaszeretete, bölcsessége, önzetlensége, becsületessége a

nemzet kiváló erkölcsi és jellembeli tulajdonaiban vetett rendithetlen hite képessé tették őt a majdnem lehetetlennek látszó feladat megoldására.

És hogy mai nap szeretett magyar hazánk rendezett pénzügyi helyzettal dicsekedhetik, az nagyrészt annak a puritán egyszerűségű nagy államférfinak érdeme, aki öntudatos megfontolással tűzte ki maga elé nagy céljait, azok valósításáért fáradott és küzdött lelke egész erejével, szivóságával, s aki kivá'ó lelkei és jellembeli tulajdonaival fel tudta ébreszteni e nemzetben a legnagyobb áldozatkészséget a haza javáért és felvirágzásáért.

Azt a ritka, szinte példátlan bizalmat, amelylyel a nemzet ő iránta viseltetett, felhasználva, a nemzet vágyait átérző nemes leikével oda törekedett, hogy ezzel e nemzet erőit minden téren, ennek anyagi és szellemi műveltségét a nálunk sokkal kedvezőbb viszonyok között fejlődött nemzetek műveltségének színvonalára emelje és kijelölte a nemzet előtt a haladás útját nemcsak akkorra, amig az ál’amvezetés kormányrúdját kezében tartotta, hanem hösszu időre. Hogy mily magasra emelte Tisza Kálmán a magyar áilam anyagi és szellemi fejlődését, mi mai nemzedék, akik az ő munka'kodását jelző magaslatnak még az emelkedésnek tövében állunk, alig ítélhetünk biztosan és csalódás nélkül.

A késő noinzedékuek biztosabb Ítéletet fog erről mondhatni a személyes vonatkozások homályositó ködén felül emelkedett történelem kellő láttávolából. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy azt a magaslatot, aho^á a nemzeti életét az ő bölcsesége, buzgósága, erélye emelte, nem fogja elmosni az idő mindent egyenlősiteni törekvő árja : mert annak szikla szilárd gerincét a tiszta hazafiság és a magyarfaj szeretető képezi, az lehet csak ezen ország további fejlődésének biztos alapja. E két tu’a’donság tette az ő életét a hazára a királyra nézve oly becsessé és beteljesedett ő benne az írás ama szava: a népek megmaradása vagyon a tanácsosok bölcs értelmében.

Méltán ölt gyászt az ev. ref. egyház Tisza Kálmán koporsója mellett, mert ő benne elveszítette nemcsak szellemi vezérét, közügyeinek legbuzgó munkását, jogainak kiváló védőjét és pártfogóját, hanem egyszersmind az igaz evangéliomi protestáns szellemne , az előítélettől és elfogultságtól ment szivbeli vallásosságnak legméltóbb képviselőjét, akiben felujult a lelkiismeret szabadságért küzdött nagy ősök szelleme, a protestáns egyháznak a magyar hazáéval mindig öszhangzásban levő ügyét részrehajlás és elfogultság nélkül Isten iránti mélységes szeretettel és bölcs mérséklettel szolgálta. Mint az Ur Jézus Krisztus az ő tanítványainak, úgy ő is egyházunk híveinek, kik az ő szavait, mint a szerető atya jóakaratu intéseit tekintették, mindig a szeretetet kötötte szivére. Bölcseséggel, szeretettel és mérséklettel vezette mint főgondnok az ő elhunyta által legmélyebb gyászba borította dunántúli ev. ref egyházkerületet, amelynek egyházi életének haladása, minden közjóra szolgáló újabb alkotása az ő bölcseségének, vallásos buzgóságának, áldozatkészségének maradandó emléke. Ez emlékekben fog élni az ő nagy lelke továbbra is közöttünk, hála, tisztelet és kegyelet érzelmeiben öröklődve át nemzedékről-nemzedékre.