Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
Tizenkettedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1901. március 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az iskolai fegyelmezés kérdéséhez. Még a múlt esztendőben történt Budapesten, hogy a tanító egyik jó nevű írónk gyermekét testi fenyítékkel illette. A dolog az újságok révén köztudomássá lett s olyan megjegyzésekre adott alkalmat, melyek egyáltalán nem szolgáltak az iskola és tanítói állás tekintélyének az emelésére. Magának a nevelés ügyének nem vált ugyan kárára, mert alkalmat szolgáltatott arra, hogy a testi fenyítéknek az iskolában való alkalmazhatóságát szélesebb körben megvitassák. A Magyar Paedagogiai Társaságban Geőcze Sarolta «A testi fenyíték kérdése» c. alatt felolvasást tartott. Felolvasásában határozottan a testi fenyíték ellen nyilatkozott, mert az iskolának a tudomány is szelidebb erkölcs cultusát kell gyakorolni, nem a durvaságban járni elől, mely egyenesen a tanítói állás s az iskola tekintélye ellen van. Ha majd nem illethetik az iskolát az embertelenség vádjával, ha majd elismerik, hogy mi adunk példát a társadalomnak a nemesebb, szelidebb erkölcsök gyakorlásában, megjön magától az iskola tekintélye, melynek hiányát oly sokszor felpanaszoljuk. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület körében Kovács Dániel székelyudvarbelyi ev. ref. főgymnasiumi tanárnak a székelyudvarhelyi kerületi tanári körben tartott felolvasása hozta szőnyegre a gyakorlati nevelésnek eme nagyon is fontos kérdését. Az iskolai fegyelmezés különböző nemeiről szólván, miután constatálja, hogy törvény szerint nincs jogunk ez idő szerint az iskolában testi fenyítést alkalmazni, arra az eredményre jut, hogy a pálcával, de csakis ezzel való fenyítés ultima ratiolcént alkalmazható az iskolában. Igazságosabbnak, sőt méltányosabbnak tartja ezt, mint a jótéteményektől való megfosztást vagy az iskolából való kizárást, mert ezekkel inkább a szülőket sújtjuk s nem egy gyermek előtt örökre elzárjuk a javulás útját. Végül egyenesen sürgeti a pálca jogának az iskolában való visszaállítását. Nézetével meglehetősen magára maradt, sőt fölolvásásának ezen passusáért. „A testi fenyíték külömböző nemeiből a zárdái és szerzetesi iskolákban ma is szép gyűjteményt lehetne összeállítani,. . . kemény megtámadtatásban volt része nemcsak neki, hanem a felolvasását közlő Orsz. Középiskolai Tanáregyesíüeti Közlöny szerkesztőjének is. Úgy oldalról a mi intézeteink is kaptak egy vágást. Dr. Móczár József ugyanis a nevezett folyóirat 17 —18. számában védelmébe vevén a szerzetesi és zárdái iskolákat, miutáu constatálja, hogy azokban hire sincs a testi fenyítéknek, mert hisz: «Minden szerzet regulája szerint tilos idegen testhez nyúlni,» elmondja, hogy azt is, mi az a plaga, olyan embertől tudja, ki Sárospatakon járt iskolába. Ez a megjegyzés érdekes világot vet mai viszonyainkra. Sokan mindenből felekezeti kérdést szeretnek csinálni a nélkül, bogy a vallásosság szelleme hatná át lelkűket, egész életüket. Mert hogy a plaga mivoltának megtanulásáért nem kell Sárospatakra menni senkinek, oly bizonyos, mint az, hogy kétszer kettő négy. Megvan az egyebütt is, persze paeli, tenyeres stb. néven. Mikor így elmérgesedett a dolog, mások is hozzászóltak a kérdéshez: Dékáni Kálmán, 11 # A . „ . , * Az egyház és iskola köréből. *-------———---------# A. lap szellemi részét oJ A_z előfizetési dijak illető közlemények a 11/1/]' 0 1 1 i I (egész évre 8 kor., fél■■"í* TT" A dilim í ev. rét. mim et Ima ás koz önve. 4v~—sr~-Kls Jozsef ^ « Faragó János felelős szerkesztő czí-I íomunkatárs ozimére iné re küldendolz. küldendők ft —--------------------— Megjelenik minden vasárnap. «____________________#
