Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

9

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

10

Fii nyvisiiiEiTÍEíé s.

— Kézikönyvek a népiskolai vallásoktatáshoz. —

Az ev. ref. népiskolák I. és II. osztálybeli növendékeinek vallási oktatásához Bodor János zágoni ref. lelkész egy vezér- és egy tankönyvet irt („Kis tanulók hit és erkölcstana,“ 36 oldal, ára kötve 12 krajcár.“ „Vezérkönyv a kis tanulók hit- és erkölcstanához“4 37 oldal, ára kötve 20 krajcár.) Kiadó : a zágoni ef. ref. egyház.

' A „ Vezérkönyvnek“ nevezett könyvecske nem tartalmaz módszeres útmutatásokat; nincsenek benne kikerekitett leckeminták; az egész tulajdonképen az I. és II. osztálybeli „kis tanulók“ kezébe (!) szánt könyvecske tartalmának káté alakba öntéséből állott elő. A kiindulási pont helyesen van megválasztva, a mennyiben ezt a szülők és gyermekek egymáshoz való viszonyának tárgyalása képezi ; ez után Isten jótéteményeiről, a kérő s hálaadó imádságról, a reggeli- és esti, az evéskor-, isiskolában- s templomban mondandó könyörgésekről és az Ur imájáról szóló részek következnek. Eddig az I. szakasz, mely aránylag legjobb része az egész munkának. A II. szakasz a „munkás (mives) napok“ és az ünnepek között való különbségről szólván, áttér anyaszentegyházunk összes ünnepei jelentőségének nem mindig sikerült magyarázgatására. Álljon itt például a következő rész : „Ujesztendő napját hát miért ünnepeljük? Mért Jézus Kristus urunkat akkor vették be a zsidó vallásba s az esztendő is akkor kezdődik.“ A mit ez a szakasz tartalmaz, annak legnagyobb részben az újszövetségi szenttörténetek tanítása folyamán volna a helye. A III. szakasz a rövidített szövegű „tízparancsolat“ot magyarázván, annak tartalmát Jézus tanításaival fűzi össze. A IV. szakasz a „regulák (illemszabályok) tárgyalását tartalmazza. Az iskolai regulák ellen már sok szó esett s a Bodor János regulái a régi reguláknak körülbelül a leggyöngébb átdolgozásai. íme egy kis mutatvány :

„A nap folytáról gondolkozz,

Azután pedig imádkozz.

Imádkozzál szülőidért,

Tanítódért, oktatódért.

Mindenkor egy helyre vetkezz :

Beggel könnyen jutsz mindenhez.

Mondj jó éjszakát mindennek.

Úgy adj álmot a szemednek.“

Ilyen gyarló dolgot semmiféle cim alatt sem volna szabad az iskolába behurcolni ! Végre az V. szakaszban tizenkét „erkölcsi történet“ (ezek között négy bibliai történet) tartalmára vonatkozó kérdések s feleletek vannak. Az utolsó kérdés ez : „összefoglalva mindezeket, miket kell egy jó gyermeknek tenni ?“ Erre követkekezik egy tizenkét tételből álló felelet, a 37 oldalos „Vezérkönyvnek“ ugyancsak csattanós befejezése!

Szerző nem jelölte meg, hogy a fölvett tanítási anyagból mennyit szánt az első-, s mennyit a második osztály számára ; a tartalom különben a mi népiskolai tantervűnk által a népiskola alsó osztályai számára meghatározott tanítási anyaggal nem egyezik.

A „kis tanulók hit- és erkölcstana“ cimet viselő tankönyvnek tartalma, mint már jeleztük, a „Vezérkönyv“ tartalmával azonos volna ; a kettő közt mégis annyi különbség van, hogy az előbbiből a kérdések-, az utóbbiból pedig az imák, szabályok s elbeszélések szövege hiányzik. Erre a könyvecskére külön csak azt jegyezzük meg, hogy a népiskola 1. és 11. osztályainak növendékei kezébe vallástani kézikönyv nem való.

Egyházi énekekkel e könyvecskék tartalma nincs összefüggésbe hozva, de ha volna is : az erdélyi énekek felhasználása reánk nézve a könyvecskék érdekességét alig növelné.

*

Ugyancsak a zágoni ev. ref. egyház kiadásában jelent meg Bodor Jánosnak e két könyve is : „Ó-szövetségi szent történetek“ (64 oldal, ára kötve 20 krajcár.) „Uj-szövetségi szent történetek.“ (72 oldal 20 krajcár.) Az első az elemi népiskolák III. és IV-ik, a második pedig az elemi népiskolák V. és VI. osztályai számára készült; tehát az erdélyrészi ev. ref. népiskolákban a bibliai szent történeteket négy évfolyamon keresztül tanítják. *)

E könyvek a mi viszonyainkhoz mérve nagy terjedelműek. A történetek száma kevesebb s az előadás tömörebb lehetett volna. (Kain és Ábel történetét azonban föl lehetett volna venni.) Nagyban emelte volna e könyvek értékét a szövegnek gondos „átsimitása, pl. az ilyen részleteknél:

„Behúzta Rebeka Jákóbnak a kezét és nyakát a gödölyék bőrével, hogy szőrös legyen mint Ézsau és felöltöztette Ezsau ünneplő ruhájába. “ (12 1.)

„Meglátta a király az utat és seregével utánuk indult; de mikor a tenger közepén voltak, az izraeliták épen kiértek túl.“ (31 1.)

„Másnap reggel áldoztak az öntött Isten előtt és örvendeztek a körül.“ (33 1.)

„Bethlehem városához közel, Názárethben élt a kegyes Mária és az ő jegyese: József.“ (Ha a gyermek a szentföld térképére tekint, ezen mondat helyességében bizonyosan kételkedni fog.)

„Mikor ezen csillagot napkeleten a bölcsek meglátták, elindultak, hogy keressék fel és tegyenek tisztességet a Messiásnak“ — stb.

De igazságtalanok lennénk, ha el nem ismer*) Talán fölösleges is megemlíteni, hogy ez a beosztás nem helyes és hogy a népiskolai vallásoktatás berendezésének célszerüebb tervezete ez : Az I. és II. osztályban (a beszéd- és értelemgyakorlatok körében) a családi életből kiindulva, valláserkölcsi irányú beszélgetések s kis elbeszélések fonalán haladva vezetjük a gyermeket Isten ismeretére; a tanítás e nemével alkalomszerüleg kapcsolatba hozván a gyermek első fohászainak s a tantervben megjelölt énekverseknek megtanulását. A III. és IV. osztályokban a vallásoktatás középpontját a bibliai szent történetek képezhetik s itt nagyon helyes dolog, ha az egyes történetekből levont valláserkölcsitanulságokkal, célszerű kiválogatás utján, a tantervbe fölvett énekversek összefüggésbe hozhatók. A biblia történetek tanításához kellene fűzni a bibliai ismertetését s a szentföld rövid leirását is. Az V. és VI. osztálybeli növendékek vallási oktatásának anyagát a hit- és erkölcstani tudnivalók kerek egészszé foglalása, az egyháztörténelem s befejezésül a hiterősitéshez való előkészülés képezné; ez utóbbit oly módon illesztvén be a hit- és erkölcstani oktatás keretébe, hogy a növendék egy és ugyanazon tanitási anyaggal kétszeresen ne terheltessék !