Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

11

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

12

nők, hogy vannak e könyvekben szép részletek is. így pl. az egésznek legfigyelemreméltóbb részét képezik az előadott történetekből levont valliíserkölcsi tanulságok. Ezekért érdemes ezt a munkát végiglapozni. Eli gyermekeinek bűneiről azonban az illető történetben egy szó említés sincsen és igy ezen tanulság levonásához : „A rosszul nevelt gyermekek szerencsétlenséget hoznak a hazára !“ — az alap hiányzik.

Bodor János bibliai szt. történeteit a mi népiskoláinkban való használatra ajánlani nem lehet.

Szemelvények,

a nagyszombati prot. egyházak múltjából, Stelczer „Geschichtliche Darstellung dersehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpje der ev. Kirchengemeinden, sowohl Augsb. uls Helv. Concession in der köniyl. Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből.

(Folytatás.)

18. Két ereklye ezen zivataros időből.

Itt nem valami szerfelett balga, babonás hitű értelemben vett ereklyéről van szó, hanem csupán a régi gyülekezet tulajdonát képezett két tárgyról, melyek annál becsesebbek , mivel egyedül maradtak meg a borzasztó hajótörésből, nevezetesen egy régi anyakönyv és egy gyülekezeti pecsét.

Az anyakönyv, melyben előbb az esketések és csak azután vannak a keresztelések és halálozások bevezetve, 1666-ban, a junius 23-án kitört pusztitó tűzvész utáni időtől az 1671. vészteljes év végéig és 1705-től a Rákóczy által történt visszaadástól az utolsó elvételig 1708. karácsonyig szól. Ebből következik, hogy a régibb anyakönyvek az 1666. évi tűzvészben elégtek. Mint nevezetes, az akkori korszellemet tükröző és az ellenséges elemet is részben érintő kivonatot, felemlítjük a keresztelési anyakönyvből a polygloítát (a soknyelvenirottat) „1706. íebr.

3. Filiota. Nomine Baptizata Mária, Erzsébet. Pater Sukeunik Bartolik Sámuel. Mater, Kmotrove Zsuzsánna, Liebek Gottfried ur Szappanfőző. Polenerin Erzsébet Mária. Liebeckné Zsuzsánna Eva.“ A halottak jegyzékéből a következő eset mutatja a szigorú egyházi fegyelmet: „1670. november 28. meghalt itt Litkó Boldizsár szűcs, előbb körmöcbányai polgár, ki — mivel az Isten igéjét és a szentségeket megvetette, sok éven át az Ur asztalánál meg nem jelent és az intésekre nem figyelt — egyházunk fegyelme s rendtartásához képest, másnap minden keresztyén szertartás nélkül kocsin kivitetett és eltemettetett.“ Nem érdektelen az 1671. vészteljes év utolsó halálesete sem, mely igy van feljegyezve: „December 2-án Rupert Márton, 34 év óta helybeli polgár s szabómester, házasságban töltött 39 évet, volt 5 felesége s azoktól 17 gyermeke ; Felső Szilézia Jägendorf városában született, élt összesen 68 évet, gyászbeszéd tartatott felette.“ A temetéseknél történt ellenségeskedésekről ezen eset tanúskodik : „Anno 1706. január 12. Rhamer Sámuel ur, helybeli posztókereskedő, eperjesi születésű, 27 éves és 14 napos, gyászbeszéddel ex verbis Pauli: Egy nagy harcot

küzdöttem II. Tim. IV. 7. N. B. hoc tempore clamore in processu extra portám excepti sumus per pravos Studiosos Jesuitarum.“

Az egyház pecsétnyomója sárgarézből van készítve, felyül egy köralaku, meglehetős vastag ezüst lemezzel; felirata ez : „Sigillum Conventus Evangelici Tirnavientis.“ Mezejébe Krisztusnak a hullám és viharok ellen küzdő hajócskája van bevésve, felette „DoCtore DVCtore Deo“ felírással, melylyel az 1704. esztendő van megjelölve. Ezen pecsétnyomó, Lehóczky Andrásnak, a Nagyszombatban székelő dunáninneni kerületi kir. tábla ülnökének 1795. nov. 28 án kelt s az anyakönyvbe sajátkezüleg irt nyilatkozata szerint „90 évig sok kézen járt keresztül s neki az előbb emlitett anyakönyvvel együtt főtiszt. Crudi Dániel pozsonyi lelkész és esperes adta át, mint ritkaságot, ő pedig az alakulóban levő uj egyháznak adományozta.

19. Néhány — egykor anya- s leány, s most Nagyszombathoz tartozó fiók egyházak jegyzéke.

Említettük már, miszerint Nagyszombatban a reformáció oly óriási haladást tett, hogy a fel világosodott, barátságos és a Habsburgház legkegyesebb s legtürelmesebb kirá yának Miksának 1564-ben kezdődő s 12 évig tartó uralkodása alatt, hazánk lakosainak kilenctizedrésze az evangyóliomi tant vallotta. Akkortájban a Nagyszombat körül fekvő községek, csaknem mind evar.g. anyavagy leány egyházak voltak. Helyénvaló lesz tehát az elmondottak kiegészítéséül azon helységeket megnevezni, melyekben egykor nyilvános evang. istenitiszteletet tartottak s melyek most fiók egyházainkat képezik. Ezen jegyzéket a latin nyelven megjelent és főtiszt. Fabó András agárdi ev. lelkész s a magyar tud. akadémia levelező tagja által összeállított s kiadott „Monumenta Evangelicorum A. C. in Hungária kistorica“ cimü hasznos művét bői merítjük melyek betűrendben igy következnek :

1. Apaj. Bornemissza Péter tanúsága szerint, már 1575-ben elfogadta az evangyéliomi tant, hol a Győr vármegyei Réthe *) községből ide lelkészszé meghívott Sárosi Bálint feljegyzései szerint, az evang. istenitisztelet még 1661-ben is háborítatlanul gyakoroltatott. Ez Szeniszről kiüzetvén, egy évet Réthén töltött. Az 1662. országgyűlés evangélikus lelkésze volt, honnan haza érkezvén Majthényba költözött.

2. Alsó- és Felső-Bresztován. Itt kétségtelenül kellett lenni ágost. ev. egyháznak, mert a Wágner püspök által hitszónokul felavatottak jegyzőkönyvébe fel van jegyezve Urb&novics András „Curriculum vitae“-ja, a kit 1648. ápril 3-án ide rendelt. Ez az Urbanovich a felsődrietomai papnak, Jánosnak fia volt.

3. Farkashida, — ez leányegyház volt.

4. Keresztár, mely a galgóci testvérekhez volt kebelezve. Ezen anya egyház, előbb megnevezett leányával együtt az 1613. évi vizsgálati jegyzőkönyvben Súr-hoz közel fekvőnek van megjelölve * 2). Mind a két faluban volt evang. templom, melyek azonban, mint az 1647. évi országgyűlési irományok 39. lapja mutatja, gróf Esterházy parancsából erőszakkal elvétettek.

x) A pozsonyvármegyei Réthe nagyobbrészt helv. hitv. református falu, Wartberg közelében.

2) Á mint tényleg úgy is van. Farkashida jelenleg Keresztúrnak kath. leányegyháza.