Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 8 darab rókabőrrel.“ Rázzuk csak meg ezt a rókairhát s lessük meg, mi lappang alatta. A főjegyző ur fennebbi szavaiból az tűnnék ki, hogy az egyházkerületen — mint Mandsuországban — két kormány van, egy hivatalos és egy titkos boxer kormány. Kérdés, e két kormány közül a megtorló utasítást melyik küldte esperesünkhöz ? a hivatalos nem, mert annak az 1899. évi közgyűlési jegyzőkönyv 95. száma alatti végzésében szó sincsen megtorlásról. A kerület magas képzettségű bírái előtt nem ismeretlen ám a magyar polg. büntető törvény 266. §-a, e szerint „rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye: ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával, szóval vagy az ügyiratokban állittatik, illetőleg használtatik, vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmerülő tényekből vagy körülményekből származtatnak.“ A hivatalos egyházkerületi kormánytól — a mit egy percig sem hittem — a megtorlási utasítás nem küldetett, nem küldethetett. Kitől jött tehát ? Ez még titok, de talán kinyomozhatjuk. Azt írja továbbá N. L. ur; az egyházmegyei elnökség nem akarta a további lépéseket megtenni — de hiszen felsőbb helyről utasitva volt erre, hanem a fegyelmi bíróság elé terjesztette — tehát mégis megtette a lépéseket. Mily szép logika! A fegyelmi bíróság pedig nem tartotta szükségesnek és talán lehetségesnek is a megtorlást, az ügyet nem tárgyalta, azaz: nagyon is tárgyalta, hanem érdemileg nem tárgyalta. Milyen gallimathias 1 ! Ő azonban t. i. a főjegyző, örök emlékezet okáért, bejegyzetté a fegyelmi bíróság jegyzőkönyvébe. Mit jegyzett be, elhallgatja. De tekintve, hogy örök emlékezet okáért, fegyelmi jegyzőkönyvbe csakis bűntényt, vagy ennek következtében megtorlást stb. szoktak bejegyezni, könnyű a dolog nyitjára jönni. Szegény lelkésztársaim ! kik abban a jóreményben ringatjátok magatokat, hogy hiv munkátok után szeplőtlen nevet hagytok magatok után, láthatjátok az előttünk levő példából, hogy egy percig se lehettek biztonságban a felől, nem jegyzette-e N. L. neveteket „örök emlékezet okáért“ a fegyelmi bíróság fekete könyvébe. Talán azért nem olvashatjuk pár év óta — mint az egyházkerületi és konventi jegyzőkönyvekkel történik s nálunk is szokásban volt régebben — az egyházmegyei fegyelmi ügyek jegyzőkönyveit. Ne feledjük, hogy a titkolódzás mindig gyanús, sőt János evang. III. 20. többet mond, azt mondja hogy „ez a roszlelküség színét viseli magán.“ De hát azt mondja N. L. annak idején utólag esperesi utón közölve lett kivonatban a fegyelmi végzés iíj. Cs. I-nal. Nem ez a kérdés uram, hanem hogy itten megsértetett a protestántizmus alapelve : „a semmit rólunk nélkülünk.“ Fegyelmi bíróság elé vitetett egy lelkész ügye, tárgyaltatott, végzés hozatott, mert különben mit kézbesített utólag kivonatban esperes — a nélkül, hogy az illető értesítve, idézve, meghallgatva lett volna. Ha a mostani jog, törvény és igazság hangzatos korszakában, egy alattas állami bíró egy utolsó zsellér vagy szolgalegény ügyében ily igaztalanul Ítélkezne, aligha kerülné el a fegyelmi vizsgálatot. Ezek igy lévén, azokhoz kiket a dolog illet, a következő kérdéseket intézem ; 1. Ki volt az, névszerint, ki az egyházkerületről a hivatkozott megtorlási utasítást küldötte, 2. Feltéve, de meg nem engedve, hogy az esperesi hivatalhoz ilynemű kerületi utasítás érkezett; miután az esperesség nem öncél, miért nem lett, mint más egyházkerületi leirat, az egyházmegyével közölve, illetőleg közgyűlésen szabályszerűen kihirdetve. 3. Miután a consistorium nem status a statusban, hanem csak egyik keze vagy közege az egyházmegyének, illetve a közgyűlésnek: hogyan volt lehetséges, hogy oly ügyben, mely az egyházmegyei közgyűlés megkerülésével, a vádló megnevezése és vádlott megidézése mellőzésével terjesztetett ítélkezése alá tárgyalás nélkül marasztaló végzést hozhatott. 4. Es ha a marasztaló végzést a főjegyző ur, örök emlékezet okáért a fegyelmi bíróság jegyzőkönyvébe iktatta, eredetiben hol található fel a bejegyzés ? * * * íme t. olvasó közönség! bemutattam egy darabkát a mi somogyi egyházi közéletünkből. Majd jön a többi is. Ha tetszett főjegyző urnák szennyesünket a nyilvánosság terére vinni, hát mossuk ezt a szennyest a nyilvánosság előtt. Tu la voule, George Dandin ! Hatodik esperes alatt szolgálok ebben a szép egyházmegyében, voltak ezelőtt is erős összekülönbözések, quorum et ego magna pars fűi. Mert minél nagyobb a szabadság és tágasabb a mozgási tér, természetesen gyakoribb a zsurlódás, összeütközés. Ámde ezen zsurlódások kellő színvonalon álló elvi csatározások voltak. És most zavar, kapkodás, marakodás mindenfelé. Az egyházmegye egy része lángokban áll. Rémuralom, erőszak minden vonalon. Fegyelmi pereink száma eléri a 60-t, még lelkészné is consistorium elé állitatik, pénzre büntettetik, mintha az illetők nem is olvasták volna a zsin. törv. 284. §-át. Rósz időket élünk, rósz csillagok járnak egyházmegyénk egén. Félek, hogyha idején észre nem térünk, az ének szerint „mindeneknek csúfjává lésziink.“ íme nem régen egy falusi fűzfa poéta csikorgó kinrimekben 36 hatsoros strophában valóságos meggyalázó pasquilt irt és nyomtatásban küldött szét a zavargó gyülekezetekbe, az egyházmegye, a papság szégyenitésére, melyből N. L. főjegyző urnák is kijut a hagymakoszoru. (Folyt, köv.) Nagy-Bajom, 1900. dec. 24. Id. Csire István, ev. ref. lelkész.
