Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

123

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

124

elést csak az evangéliumi szeretet gyakorlásával tartja orvosolhatónak, vagyis azzal a munkával, azzal a segítséggel, a melylyel a Lorántffy Zsuzsánna egyesület oly szép eredményt ért már el, annyi lelket mentett már meg. — A lelkesedéssel és igazi érzéssel elmondott szónokias prédikáció hatása általános volt, úgy hogy a hallgatóság nagy érdeklődéssel várta az egyesület közgyűlését, hogy róla még kimerítőbb információkat szerezhessen.

A közgyűlés 4 órakor a Lónyay utcai ref. főgymnásium rajztermében folyt le. Rövid imával kezdődött, mely után Szilassy Aladárné elnöki megnyitója következett. Ebben szép vonásokkal igazolta az elnök a letűnt század vívmányainak nagyságát, a gőz, a villamosság által elért csodálatos eredményeket. De ha — úgymond — ragyogása és dicsősége csak ezekben a vívmányokban állott volna, akkor nagyságáról el lehetne mondani az írással, hogy az zengő érc és pengő cimbalom. —- Gőz és villamosság kétségtelenül eszközei az emberiség boldogulásának, de nem feltételei a boldogságának. Erre a gőznél és villamosságnál nagyob erő kell, — nem földi, hanem isteni erő.“ Es ez az isteni erő a szeretet, a melynek egyik nyilvánulása maga a Lorántffy Zsuzsánna egylet is. Ez az egylet az, melyet nem a társadalom öröme tart fenn, mely nem az emberiség gyönyörködtetésére szolgál, hanem egyedül Isten szolgálatában áll, egyedül neki akar szolgálni, megértve azt a nagy szeretetét, melylyel az embereket szereti. Segélyezni a szegényeket, nevelni az árvákat, gyámolitani és felvenni az elesettek ügyét, a romlástól a különféle foglalatosságok adásával megóvni a még egészen el nem fásult sziveket, jó és becsületes cselédeket nevelni, mosó és vasalónőket képezni — ingyen szeretetből, ez a Lorántffy Zsuzsánna egylet hivatása. Oly hivatás ez, melyről méltán elmondhatjuk, hogy vele kevés egylet dicsekedhetik hazánkban, ebből kifolyólag aztán a munka is nehéz, úttörő volt, de a szeretet mindent legyőzött a munkakör folyvást terjedt és ma már fényes bizonyságok beszélik ez egyesület áldásos jótékonyságát.

De nézzük közelebbről a titkári jelentésből, melyet Dessewfy Emma készített, de betegsége miatt dr. Antal Gézéné olvasott fel. Itt már számokkal is beszélhetünk. Az idén egy cselédnevelő intézetet állított fel, melyben még most csak 3 növendéket képeznek a főzésben, mosásban, vasalásban. Azonkívül ha idegen, állásnélküli cselédek jelentkeznek náluk — szívesen, minden dij nélkül elhelyezik őket, sőt az ilyeneket szívesen is látják vasárnap délutánonkét egy kis barátságos beszélgetésre és uzsonnára. Majd hetenként 1-szer biblia magyarázási estéket tartanak, szeretet vendégségeket adnak, 7 vasárnapi iskolát tartanak fent. Karácsonyi ünnepélyeket a kis gyermekeknek 8 helyen tartottak. 200 felnőttnek adnak kenyeret, sőt tagjai közül akad olyan jó szív is, ki naponként 140 gyermeket élelmez. Karácsonykor 800 gyermeket ruházott fel ez a jótékony egyesület, de azon kívül állandóan neveltetett 12, havi segélyben részesít 15 és elhelyezett 23 gyermeket. Fiókegyletet tart fen Budán, melynek célja különösen az ifjú leányok megvédése. Két hetenként varró órát ad, maga köré gyűjti a szegény vagy dologtalan leányokat, hogy tanítsa, védje; imái és bibliamagyarázataival pedig Isten ismeretére vezesse. Gondoskodik azután olvasmányaikról is, mert a szabadon olvasható könyvtárt mindenkor rendelkezésükre bocsátja. Távol keleten 2 kis pogány gyereket neveltet.

A Szőts Farkasné által felolvasott pénztárnoki jelentés szerint ezekre a nemes célokra kiadott a múlt évben 17023 kor. 07 fillért, de e mellett tőkésített is. 9 év alatt (a mióta fennáll) összes tőke vagyona 46338 kor. 67 fillérre emelkedett.

A tisztikar és választmány megújítása, az indítványok és az üdvözlő levelek felolvasása után a nagyszámú jelenlevők az egyesület szeretetvendégségére mentek el.

(Folyt, köv.)

Kongrua és káplántartás.

A múlt év ápr. konventi gyűlés jegyzőkönyve 72- dik pontja alatt kinevezett konventi bizottság folyó hó 4-iki ülését megelőzőleg, a „Magyar Szó“-ban hozzászóltam ahhoz, hogy a vallásminister káplántartás címen az egész magyar ref. egyház részére egy összegben 23 ezer koronát utalt ki s nehezményeztem) hogy a bizottság — mint a lapok jelezték — e felett már osztozkodni jött össze. Voltam bátor ezt — nem kongruás pap létemre is — kifogásolni először elvi, másodszor pénzügyi szempontból.

Felszólalásomban felhozott indokaimat valótlanoknak mondja „Egy jólértesült“ s arra méltat, hogy felvilágosítással igyekszik szolgálni. Ámde kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a „Magyar Szóban“ kifejezésre juttatott álláspontomat e tárgyban most is fentartom, mert felvilágosításai nem nyugtattak meg. De hogy e lap t. olvasói mindkettőnk felfogását ismerve Ítélhessenek, nehány szóval rajzolom a magamét.

Azt mondottam a „Magyar Szóban“ hogy a káplántartási államsegély az 1898. XIV. t.-c. 13. §. szerint személyhez lévén kötve, a vallásministernek kötelessége személyenként mindazok részére kiutalni, a kik egyházuk érdekéből káplánt tartani kénytelenek s e címen segélyre jugosultak. Mivel pedig ezen segély személyhez van kötve, az átalány szerinti kiutalás nemcsak hogy nem törvényes, da zavarokat is fog okozni. Tudom én azt, hogy az átalány szerinti kiutalás jobban kedvez önkormányzatunknak j de erre csak azt mondom, hogy én ez irányban felemeltem gyenge szavamat már akkor, mikor az egész kongrua törvény még csak mint javaslat leküdt az országyülés asztalán s bizony örömmel láttam volna, ha ezt „Egy jólértesült“ is teszi. Talán igy elérhettük volna azt, hogy az egész kongrua segélyt átalány szerint adják s akkor nem lett volna szava a ministernek alakuló egyházainkhoz. Önkormányzati jogunknak megástuk sírját már az államsegélyek elfogadásával s ha a káplántartási segély személyenként lesz kiutalva, ezzel már nem vétünk ellene nagyobbat, mint a mekkorát vétettünk. Az én meggyőző