Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Tizenkettedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1901. február 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A meghívás utján való lelkész választás. Egyházi Törvényünknek ide vonatkozó rendelkezéseiről igen sokszor és sok helyen volt már szó. Ez legalább is bizonyít annyit, hogy a különben igen helyes eszme nem valami szerencsés formában jelent meg. E lap múlt számában Lie. Rác Kálmán ur is hozzá szól e kérdéshez és több figyelemre méltó dolog fölemlitése után javaslatot is ád a törvénynek olyan kiegészítésére, a mi minden helytelenségnek, vitának és esetleges visszaélésnek elejét vehetné szerinte. En az ő javaslatához nem járulhatok hozzá. Szerintem igen egyszerű volna teljesen kielégítően megkorrigálni a törvényt. Úgy nevezetesen, hogy a 199. §. hátrább tétetnék a 203. §-ba, a negyedik sor végére, az utolsó mondat / t elé. En tehát csak szövegezési, illetőleg elrendezési hibát találok az ide vonatkozó szakaszokban. Szerintem a 198. §. után nyomban a 200. §-nak kellene következni. Csak nézze meg bárki is ezt a két szakaszt; be fogja látni, hogy szorosan egymás mellé tartoznak s hogy a 199- nek nincs helye közöttük. A 203. §. pedig igy lenne:.,, az ellenzők többen vannak-e az öszszes jogosult választók egyharmadánál; mert (199. §.) meghívás utján csak abban az esetben tölthető be a megüresült lelkészi állomás, ha az illető jogosult választóknak legalább kétharmada egy jelöltben állapodik meg. így szó se lehetne arról, hogy 2/3-ad többséget kétszer kellene constatálni: előbb positive, majd a iulajdonképeni választáskor csak negative. Az én véleményem szerint különben eddig is csak egyszer, az egyházmegyei választató küldöttség jelenlétében kellett constatálni. A presbytérium csak legjobb meggyőződése szerint tartozott jelenteni, hogy a gyülekezet meghívás utján akar választani. Ha aláírási ivet is körözött: nem tett vele kárt, de a törvény ezt nem kívánta tőle. A törvényhozásnak szemmelláthatóan az volt az intentiója, hogy a lelkészválasztástásnak ezt a nagyon helyes, igen kívánatos módját fölösleges akadékoskodással nem kell megnehezíteni, talán éppen lehetetlenné tenni; ellenkezőleg: meg kell könnyíteni, a mennyire csak lehet. Tegyük fel, hogy a presbyterium jóbiszemüleg azt jelenti az esperesnek, hogy a gyülekezet meghívás utján kíván választani. A választó küldöttség megjelenik és azt constatálja, hogy az ellenzők többen vannak Y3-nál s így a meghívás nem sikerül. A presbyterium tévedett. Kire nézve származott ebből valami sérelem? Senkire; a gyülekezet megfizeti a küldöttek költségét s pályázatot hirdet. De ugyanez megtörténhetnék ám akkor is, ha a Rácz ur által ajánlott módon előre positive is kipuhatolnák a 2/3-ad többséget. Mert az aláíróknak szabadságukban állana megváltoztatni véleményüket a választás napjáig és a választó küldöttség előtt másként érvényesíthetnék szavazatukat. Ugyanis a presbyterium előtt adott s hozzá még 2—3 heti időközben adott nyilatkozat nem végleges, nem választó nyilatkozat, hanem csak tájékoztató, a mitől elállásnak van helye, jobb meggyőződés esetében. Mikor 2/3 - ad többségnek egy jelöltben megállapodásról van szó: akkor a kisebbség joga teljesen megvan óva, ha annak bizonyítása, hogy 8 * A lap rf.'nr* Az egyház éz izk«>la köréből. A. au- * illető közlemények a 1 1 . , • fi 1 1 J ' J (egész évre 8 kor., fél-'í.-*“vh" A dunántúli ev. rét. mimot hivatalos köz önye. ävTM Kis József Öli U Faragó János | felelős szerkesztő ozí—g—g— főin unka. társ ezimére mére küldendők. küldendők. * ——-------------------— $ Megjelenik minden vasarnap, ...........................-■». _______ _______________ «1_____________________
