Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 4 úgy volt, s úgy is van, hogy egyiknek sok, vagy éppen igen sok, a mi a másiknak kevés, vagy éppen igen kevés. Az egyházi sajtónak az a feladata, hogy azt az eszményt, a mely felé az emberiségnek, közelebbről egy felekezetinek haladni kell, tiszta fényben mutassa föl; elhomályosulni senki kedvéért se engedje. Feladata, hogy a jelen viszonyait az elérendő, vagy legalább megközelítendő eszményhez mérje s a szerint bírálja meg. Iía hűséggel akar eljárni: nem hunyhat szemet a meglevő bajokra, vagy a fenyegető veszélyekre; kötelessége azokra mindeneknek figyelmét felhívni; a sikeresnek Ígérkező orvoslásra rámutatni, vagy legalább keresni az orvoslás módját. Hűségesen teljesítve munkáját: bizony sokszor kell olyat mondania, a mi nem tetszik a beteg társadalomnak; sokszor oly dolgot is észre kell vennie és fel kell tárnia nyíltan, a mire az érdekeltek a homály, vagy a feledés leplét szerették volna borítani. E szerint sokszor von magára kárhoztatást. Ettől azonban nem szabad megijednie; nem szabad magát arra kárhoztatnia, hogy se lásson, se halljon, se szóljon. Bizony az volna jó, ha semmi gáncsolni való se volna egyházi közéletünkben; ha mindenek ékesen és szép renddel mennének! De ha nem igy van; ha sok a görbe, a mit meg kellene egyenesíteni; ha sok a mulasztás, amit helyre kellene hozni; ha sok jó erő úgy szunynyad, mintha nem is volna erő, hanem puszta tehetetlenség; és ha véletlenül akad olyan tisztviselő, a ki bizalom folytán ráruházott ellenőrzői tisztet akár hanyagságból, akár kényelemszeretetből, akár rosszul értelmezett tapintatosságból, akár a jövőre irányuló számításból csak tessék-lássék módon gyakorolja: mind ez esetben hibás-e a sajtó, ha — mint a nyilvános működés, az élet ellenőre, bátran rámutat a helytelenségekre, hibákra és sürgeti a bajok orvoslását. Bizony nem hibás. Azért hát ne vessen rá követ senki, mikor ezt a kellemetlen kötelességet dicséretre méltó bátorsággal teljesiti. Minden esetre kellemesebb volna neki ezt is, azt is dicsérni, mint előre tudva, magára vonni neheztelését csak egy embernek is. Aztán az is bizonyos, hogy az a köztisztviselő, a ki lelkiismeretesen teljesiti kötelességét, csak örül annak, ha a róla titokban, csak négy szemközt terjesztett kárhoztató vagy éppen megbélyegző híresztelés nyilvánosságra jutván: nyíltan igazolhatja annak valótlanságát. A ki pedig rászolgált a nyilvános megrovásra: azért ugyan kár volna modern censura alá vetni a sajtót. Az igazság nem fél a nyilvánosságtól. A hamisság az, a mi a sötétben bujkál. A jó hírnév, a becsület megrablói épp úgy sötétben és jól kikeresett rejtekhelyekből támadnak, mint az utonállók. Azoknak, miként ezeknek is legnagyobb ellenségük a világosság, a nyilvánosság, a szemtől-szembeállás. Mint tisztviselőknek semmit se szabad úgy végeznünk, hogy azért a nyilvánosság előtt is tartózkodás nélkül helyt ne állhatnánk. Közügyek csak úgy intézhetők el közmegnyugvásra, ha semmi titok se tapad hozzájuk; ha mindenki hallathatja kétségeit és a maga jónak tetsző terveit. A kívánatos közérdeklődést is csak igy lehet fölkelteni és ébrentartani. Ezek azok nagy érdekek, amik miatt nem lehet megengedni, hogy álszemérem és kényelemszeretet szűk korlátokat szabjanak a sajtó elé, vagy éppen bilincsekbe verjék. A szabadságtól éppen ne féltsük azt a sajtót, a melynek csupa intelligens emberből áll az olvasóközönsége. Reméljük, megért bennünket mindenki és nem ért félre senki. Szükségesnek tartjuk még t. olvasóink figyelmébe ajánlani azt a szándékunkat, hogy a gyakorlati lelkészet körébe vágó közleményekre ezen túl még nagyobb gondunk lessz, mint eddig. Népiskolai ügyeinket is teljes figyelemmel és jóakarattal kisérjük. A tanítói karból igen derék, jónevii munkatársaink vaunak. Ezek után tisztelettel kérjük lapunk t. barátait, legyenek szívesek előfizetéseiket megújítani; munkatársainkat pedig, valamint azokat is, a kik eddig közlemények Írásával nem támogattak bennünket, alázatosan kérjük, legyenek szívesek életbe vágó munkánk sikeres elvégzése céljából nagy jóindulattal mellénk állni s velünk mind végig kitartani. Anyaszentegyházunk építésében mindenkire nagy szükség van, senkit se szabad kicsinyelni, viszont senkinek se lehet kicsinyelnie magát. Apró, de közérdekű híreknek akár csak egy levelező-lapon közlésével is igen kedves és jó szolgálatot tesz bárki is nekünk, mert megkönnyíti azt a feladatunkat, hogy élénkké, változatossá, érdekessé tegyük lapunk minden számát. Tudósítókat mi bizony még a nevezetesebb egyházi események
