Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
847 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 848 ben következnek. Mindenik rész azon betűvel kezdődik, mely betű a sorrend szerint következik. CNXII. E népszerű kedves zsoltár az átdolgozásban templomszentelési énekül alakult át. Ezen átdolgozásban az alkalmi énekek között foglalhatna helyet, olykép mint azt a LXXII. zsoltárnál megjegyzém. De nagyon nehezen nélkülőznők e szép éneket a közvasárnapi használatban is. Igen kívánatos volna e zsoltárnak egy oly átdolgozása, melyben továbbra is, közvasárnapi alkalommal is énekelhető volna. Vonatkoztassák bár e zsoltárt a Jeruzzálembe visszatérő s a templomot újra megépítő zsidók dolgaira: magaszto«abb értelemben a kér. anyaszentegyházra, még magasabb értelemben ama mennyei Jeruzsálemre, a tűlvilági életre vonatkozik az. Ily értelemben van az feldolgozva igen szépen az elberfeldi német reform, énekeskönyvben e eim alatt Pilgerlust an der Heimath. E kettős magasztos értelemben átdolgozása e zsoltárnak az új énekeskönyv értékét és használhatóságát bizonyára emelné. CXXV. a 65. zs. dallamára. CXXVI. a 35. zs. dallamára. CXXVIII, CXXX. Utóbbi két átdolgozásban, az 1-ső a 38. zs. a második „Urain a töredelmes“ kezdőének dali a m á r a, CXXXIV. Az átdolgozásban egyházi gyűlési vagy zsinati alkalmi ének. Ez is kedveltebb énekeink egyike. Óhajtandó egy oly átdolgozás, mely a zsoltárok sorában közviisárnapi énekül volna használható. CXXXV, CXXX VI. a 135. zsoltár dallamára. CXXXVII, CXXXVIII. két átdolgozásban, az első ajánlatosabb. CXXXIX. a 30. zs. dallamára. CXL, CXLI. a 116. zsoltár dallamára. CXLIII, CXLVI, CXLVIII, CL. Programmon kívül átdolgoztatott 19. zsoltár, öszszesen 21 átdolgozásban, úgymint : II, IV. mind a kettő a 66. zs. dallamára. VII. 35. zs. dallamára. X. az 50. zs. XII. a 74. zs. XIV. az 50. zsoltár dallamára. XXIX. két átdolgozásban, az első 135. zs. dallamára, a második az eredeti dallamra, mind a kettő igen szép kidolgozás, méltó a felvételre bármelyik a kettő közül, nagyon nehéz közülök választani. XXXVI. Jó szép kidolgozás, úgy szintén a XL. is. XLI. a 25. zs. LI. a 143. zs. LX. a 30 zs. LXIX. a 25. zs. LXXIII. a 77. zs. dallamára. LXXIX. két átdolgozásban, elfogadandó az első. XCIV. a 38. zs. dallamára. CIX. a 61. zsolt. dallamára. Megfelelőbbnek, a szöveggel egyezőbbnek találom a 38. zs. dallamát. Ez átdolgozás is igen sikerült s egyik szép, énekelhető darabja lehet új énekeskönvvünknek, mig a mai énekeskönyvben teljesen használhatatlan. CXXI. és CXLIV. zsoltár. E szerint van a gyűjteményben- összesen 106 zsoltár 126 átdolgozásban, 64 dallamon. Kimaradt tehát a zsoltárok közül 44. u. m. a XI, XIII, XVIII, XLIV, XLV, XLVIII, XLIX, LII, Lili, LIV, L VI, L VIII, LXIV, LXVIII, LXX, LXIV, LXVI, LXXVIII, LXXXII, LXXXIII, LXXXV, LXXXVII, LXXXVIIT, XCIII, XCVII, Cl, CVI, CVII, CX, CXIV, CXV, CXVII, CXX, CXXIII, CXXIV, CXXVII, CXXIX, CXXXI, CXXXII, CXXXin,CXLII,CXLV, CXLVII, CXLIX. Részemről óhajtottam volna, ha a zsoltárok teljes sorozata, mind a 150. zsoltár átdolgozásra talált volna olyként, mint a fentebb emlitett elberfeldi énekeskönyvben. Nagyon sajnálom például a 18 zsoltár kimaradását, de e zsoltárban oly magasztos vallásos költészet van, hogy mint megkapó költői olvasmány is helyet foglalhatna a zsoltárok sorában új éuekeskönyvünkben. Az átdolgozások az egyes zsoltárok eszmei tartalmát magukban foglalják, sokkal tömörebben mint Szenczi Molnár Albertnek sok helyütt terjengős és már elavult nyelvezetű fordításai. A specialis zsidó vagy egyéni vonatkozások mellőzvék vagy olyként előadvák, hogy még most is, általunk keresztyének és késő utókor gyermekei által is épülettel énekelhetők. Ennélfogva új énekeskönyvünkben nem lesz különbség csillagos és csillagtalan zsoltárversek között, a mely körülményben én az új énekeskönyvnek egyik előnyét látom. Az átdolgozott zsoltárok nyelvezete, mint azt a felolvasott mutatványokból kivenni méltóztatott, nyelvünk mostani fejlettségének megfelelő, költői, sok helyen raegkapúan szép. A vers-alak magyarosan rythmikus, mint a népdalok és népies költőink költeményei. E körülmény mindenesetre előmozdítja az énekbeli előadás kellemét, folyékonyságát. (Folyt, köv.) SzÉKY ELEMBE, ev. ref. lelkész. ntárcza. I. A fenyők beszéde. Karácsony felé. Hull a fehér hó az örökzöld erdőre. A fenyő-fák s bokrok összesúgnak halkan : — Ez ama nagy ünnep előhirdetője, Melyen jelenlétünk elmaradhatatlan. Völgy szakadékiba s a bérc kőfokára Jőnek a fejszések, jőnek nem sokára . . . Életerő kering még ma ereinkben, Holnap tán félholtra váltan visznek innen. Ifjú életünktől már ha meg kell válnunk — Sóhajt egy fenyő, legdélcegebb a sorba’ — Legyen szép, testvérek, legalább halálunk, Kerüljünk nagyúri fényes csarnokokba. Öltöztessenek fél tündöklő ruhába, Ringjon ágainkon : mi jó, szép és drága. Kicsorduló könyüt, gondfelhőt ne lássunk, Vig kacajba fúljon végső sóhajtásunk ! Helyeslőén bólint minden többi társa : Az ő vágyuk is ez! — Csak egy szegény, törpe
