Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

849 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 850 Kis fenyő szól ellent — kit gúnyolnak bárha, Elösrnerik róla, hogy az erdő bölcse — : Én az irgalmasság hajiokába vágyom; Meleg ruhát, cipót ringasson csak ágom, Mit könyes számmal vár annyi szegény, árva — S vigyé lelkem égbe imádságuk szárnya . . . II. Karácsonykor. Szeretet ünnepe, jöttöd’ várva-várom, Elringat estéden édes fehér álom E vásári zajból — imádságos csöndbe, Ünneplő magányba, az atyai házba, Az anyai ölbe . . . Hull a hó fehéren ... Jő a szelíd alkony, Cseng a szent történet édes anya-ajkon. — Már a lelkünk ott jár Napkeleten távol ’ S leborúl előtted megváltás bölcsője : Betlehemi jászol. Csillagfényes éjben langy fuvalóm lendül Balzsamteli légben angyalének zendül. — Már vele is mondjuk édes-észrevétlen Mélyéből szivünknek : „Dicsőség Istennek A magas mennyégben.“ „És jóakarat a földi embereknek.“ . . . Fölébredek s ah, csak könyeim peregnak, De lelkem enyhül e néma könyhulláson. Óh, légy áldva érte szeretet ünnepe Szép fehér karácsony ! Lampérth Géza. ÜEgyES JözÍEményEÜ — Gvászllir. Mély fájdalommal és igaz részvéttől kö­zöljük a következő gyászjelentést: Alulírottak ngy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fájdalomteljes szívvel jelentik a forrón szeretett feleségnek, a legjobb anyának, menynek és testvérnek Bállá Endréné szül. Szabó Ma­riskának élete 32-ik, boldog házassága 10 ik évében folyó hó 19 én rövid szenvedés után történt gyászos elhunytét. A drága hamvak folyó hó 21-én délután 2 órakor fognak ev. ref. vallás szertartásai szerint a csetényi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Osetény, 1901. december 19-én. Áldás bngjen ] órain ! Az elhunytnak : férje : Bállá Endre. Gyermekei : Baila Bandika. Bállá Károly, Bállá Gábor, Bállá Margit. Testvérei : Szabó Ida, Szabó Margit, Szabó Juliska. Anyósa: özv. Bállá Gáborné. — Yallásos estély. A takácsii ref. nő'egylet elha­tározta, hogy a lelkész felügyelete és vezetése mellett vallásos estélyeket rendez a vallásosság és a húbuz­­góság élesztésére a ref. iskolában estve 6—8 óra között. Az eszme meg is valósult. Már e hó 8-án az első, 18-án a második estély lett tartva, fokozódó érdekeltség mellett. Az eddigi észlelés az, hogy az eszme jó volt, megvalósí­tása még jobb, mi abból is kitűnik, hogy a hallgatók val­láskiilömbség nélkül jelennek meg és sürgetik a minél gyakoiibb összejövetelt. — Ez az estély nem pótlása a templomnak, hanem inkább arra előkészítő akar lenni, nem kezdődik s végződik ima s énekkel, mivel ezek a templomi szertartás részei s hamar megtéved az elme az újítás miatt. Ezen estélyeken eddig a lelkész bevezető­­szavai után történtek felolvasások a Jámbor-féle verses bibliából, Jézus életéből WiasJcs Györgyné által, mind két ízben. Nagy figyelemmel hallgatták. Azután olvasott vallásos verseket Szekeres Mihályné, Hetesi Dánielné, lel­kész, Szekeres Emilia, Balogh Franciska. A Koszorú fü­­zetekbőli felolvasások is igen tetszettek, különösen Klárika neveltjei Béri Gyulánétól, melyet ismételni is kell köz­kívánatra. Bezáró szavakat ismét a lelkész intéz buzdítva, a jóra. Ezután csendes eloszlás az önkéntes adománynak letevése utján. Sajátsága ez estélyeknek a nők nagy ér­deklődése és a gyermekeké. Lelkész. — A körmendi ev. ref. nöegylet, mely Fiilöp- Józsejné elnöklete alatt áll, legközelébb tartott gyűlésében kimondotta, hogy karácsonkor 12 szegénynek pénzbeli segélyt ad, 20 iskolás gyemekeket pedig felruház. Elhatá­rozta azt is, hogy a régi keresztelő edényeket újakkal fogja kicserélni. Hogy az egylet ily sikeressen működik, az első sorban az elnöknő buzgoságát dicséri. — A főgymn. igazgatóság ez utón is emlékez­teti a szülőket és gyámokat, hogy a tandíj második részletébe 15 koronát január elején kell fizetni. — A főiskolai alapitvánnyokért a főgymn. ta­núlóknak 1902. január 20 ig kell beadni a kérvényeket a főgymn. igazgatóságánál. — Buzdító körlevelet intézett Szász Károly duna_ melléki ev. ref. püspök és Szilassy Aladár h. fógond. nők az egyházkerület lelkipásztaraihoz és a gyülekezetek elöljáróihoz. A lelkipásztorokat arra buzdítják, hogy főleg az ifjúságra vigyázzanak, mert a Jé az ifju-ág azé a jövő; a gyülekezetek elöljáróit pedig arra kérik, hogy támo­gassák a lelkipásztorokat az egyház javát czélzó munká­jukban. Adja Isten, hogy a lelkes fölhívás ne legyen pusztában kiáltó szó, hanem teremje meg a maga áldá­sos gyümölcseit an}7aszeutegyházuuk javára. „Vegyük föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassunk e ve­szedelmes időben és mindeneket elvégezvén, megállhas­­sunk !•* — A régi zászlóért. A debreczeni ev. ref. főis­kola ifjúsága is ott hullatta vérét 1848 — 49 ben a csata­téren. Zászlójuk is volt, melyet gróf Vassnétól kaptak. Világos után a zászló Bécsbe kei ült, ma is ott van a Burg múzeumában. A debreczeni jogakadémia ifjúsága, körében most mozgalom indult meg, hogy a zászlót vísz­­szaszerezzék. A rokonszenves mozgalom szószólója Thaly Kálmán országgyűlési képviselő. — Megjutalmazott tanítók. A magyar Földhitel­­intézet a községi faiskolakezelő és a gyümölcs fatenyésztést oktató tanítók számára 5000 koronát, adományozott, melyet 600. 400 és 200 koronás összegekben osztottak ki az arra érdemes tanítók közt. > gybázkerületünkből 200 koronát kaptak Bolt Miklós vámosi és Körmendi István meszmélyi tanítók. A megérdemelt kitüntetéshez mi is­gratulálunk 1

Next

/
Thumbnails
Contents