Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

831 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 832 helyes keresztyén szempont érvényesül általa. — Ritmusi tökéletességre törekvés szülte a 153-iknak szerencsés át­dolgozását. — Kerekebb egész lett a 158 ik 9 verséből (5). a 159.nek, 161-nek 6—6 verséből (4—4). — Élénk­ség, hangúlategység tekintetében sokat nyert a 162.. dics. a refrénnel („Uram irgalmazz nékem !“), a 2. versepedig ízlésesebb lett:'„Nem lehetek ártatlan, Mert vétekben fo­gantam : Bűnös eleimtől a bűnben születtem , Uram irgal­mazz nékem !“ — Alantas természet-leírás helyett lendü­letes lett a 179. tavaszi, melynek pl. 2. verse vége ez : „Felhők vize. villámok lángja, Szivárvány-fény, fuvalmak szárnya Az Úr előtt száll, őt szolgálja.“ — Esőtkéi’ő lett ■a 202-ből, mely mai alakjában esőért való hálaadás, ha­­sonlúhatlanúl túlszárnyalva mai alakját. — Nagyon szép téli ének lett a 218. is. A kisebb átalakulást szenvedett, de sikerültnek jel­zett énekek is teljesen méltók leszuek korunkhoz. Kevésbbé sikerültek e Lap előző számában jelzett és mai alakjukban jobb 7, 19, 37, 66,74.130,135,151,155, 163, 167, 168, 177, 178. és 213. dicséreteken kivül a következő átdolgozások: 51, 79, 90, 91. és 160, melye­ken nem a kívánatos átalakítások tétettek. így az 51-et mai kedves alakábau dallamával együtt mpg kell hagyni, átalakítását semmi sem indokolja. Dallama (89 szoltár) oly szép, hogy ha magát a zsoltárt elhagynék is, mit a mint jeleztem, nem óhajtanék, mégis a dallam megtartandó itt. A 79-nek 3. versében semmi lendületes, semmi költői nincs, irálya is prózai, azért ez csak jobban átgyúrva jö­het a közforgalomba. A 91-en a ritmus kedvéért történt változtatás, de még 3 helyen hiányzik a caesura, vala­mint a 4. versben ilyen nehézkes mondat is van : „Azt a lelkem meghálálja, Mert tudom, hogy őszeret.“ A 90-nek utolsó versét határozottan meggyengítette az átdolgozás s több helyen nehézkes a menete (pl. „S a puszta földre hullt a fű s a magva11 2. v.). - A 160. kedvelt énekünk semmitsem nyert, 6 helyen hibás a sormetszet, aztán meg­tűr ilyet: „A kétséget a jóra“ (3. v.), „El ne hagyj most se a miatt“ (4. v.); még jobb a mai. Az erdélyi énekeskönyvből átvett darabokról kevés a mondani valóm. Általában hiba, hogy ezeknek előttünk ismeretlen dallama nincs sehol jelezve, így nem tudjuk megítélni: megfelel-é a dallam a tartalomnak vagy nem. Bevehetőnek találjuk a következőket: vasárnapi 2 kezdőt, prédikáció előttit, köznapraggeli kezdőt, a 18 utóéneket, a 28, 29, 30. (hibásan 36-nak jelezve). 33—35, 42, 52, 57, 66, 73, 156, 169, 178, 202, 210, és 212. számuakat, valamint „konfirmációkor a növendékek énekét“ (242. 1.). Egyik-másik ezek közül nagyon szép, költői és mély val­lásos kedély szülötte. Még átalakítással talán helyet ad­hatnánk a 36—38. alkalmiaknak (vizsgálatkor és ifjak ta­nítása előtt), a 60, 149. számmal jelzetteknek, de a többi mind alantjáró próza vallásos mélység nélkül, így bátran elhagyhatók. Új énekek cím alatt a Gyűjtemény V. részében a kez­dőket is számítva mintegy 100 áll előttünk s ez valóban szép szám. Különösen feltűnő, hogy olyan alkalmak is találtak énekköltőre, a melyekre még eddig nem volt megfelelő énekünk, igy lettek virágvasárnapi, nagypénteki kezdők (bár ezek nem sikerültek), nagyszombati, husvét második délutánjára, áldozócsütörtöki kezdő, karácsony­estéjére, karácsonyi kezdő, bűnbánati vasárnapi, hétfőn reggeli, szombat esteli, keresztelésre, keresztelés utánra, konfirmációkor 3, házasok esketésekor 2, reformáció ün­nepére 4, egyházi tisztviselők beiktatásakor, egyházi gyű­lések alkalmával. Mind olyan alkalmak, a melyekre na­gyon szükséges és protestáns elvek szerint nélközhetetlen a gyülekezeti ének. 4z Uj énekek közt 69-et találtunk olyakat, a melyek­ben zsol táros hangúlat, vallásos érzés mélysége költői alakban nyer.sikerültén kifejezést, a melyek tehát minden tekintetben megfelelnek a kritika kívánalmainak és igy méltók arra, hogy a magyar kálvinisták ajkukon hordoz­zák az istentiszteletben. Ezek a következők : a Hymuus dallamára írt új évi, két farsangi, a böjti, a virágvasár­napi, a két nagypénteki, nagyszombati, a húsvétiak a 2-ik kivételével ("de az elsőben ez: „Most már ha az út itt ke­mény“ nagyobb darabos menetű), a két áldozócsütörtöki (de az elsőben a 4-ik vers hitelvileg helytelen, mert a mennyben nem „várja új test“ a „szellemet,“ hanem a feltámadáskor ölt újra testet a lélek), a pünkösti, az ad­venti 2-ik, a karácsonesti, az 1, 2, 4, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15 és 16-ik vasárnapi ének (melyek közt kiváló értékkel bírnak s mint vallásos énekek, remekek : a 2-ik Berzsenyi „Fohászkodás“-ának átdolgozása, a 6-ik, melyet igazi ihlet szült, a 9-ik, a 11-ik, a 13-ik és a 16-ik). Jók továbbá a bűnbáuati vasárnapi, a hétfőn reggeli, a köznapreggeliek közül az 1, 3, 4 és 5-ik, a négy első köz­­napesteli (de a 4-ik, melyet mint a svájciból átvett Gerhardt-féle éneket, kettős örömmel látok itt, teljesebbé teendő az eredetinek 4, 6 és 7. verseinek is bevételével), a szombatesteli, a bűnbánatiak közül a negyedik, az úr­vacsorái, a tavaszi, a 3 aratási, mindanégy őszi, a tűz­­csapáskor, csapás idején, szárazságkor felíratúak, a 2 ke­resztelési, mindahárom konfirmációi, mindakét esketési, az 1, 3, 4-ik reformációi (köztük az „Erős várunk“), a ki­rály koronázásakor, egyházi tisztviselők beiktatásakor, egy­házi gyűlések alkalmával és ó év utolsó napján felíratúak. Megérdemelnék az átsimítást és igy mint másod­rangú énekek szükségből felvehetők volnának a követke­zők : a kezdők mind, a húsvéti 3-ik (gyenge a verselése, de vallásos hangúlata, az érzelmek mélysége kiemelik), jobb hiányában a karácsom, hézagpótló alapeszméjénél fogva az „Isten jósága“ feliratú vasárnapi, a Gerhardttól fordított „Istenemhez száll az ének“ kezdetű (mely jobb a Gyűjteményben, mint a 6-ik füzetben volt, de verselése még oly darabos, hogy csak átsimítással jöhet be az éne­kesbe), a vasárnapi 12-ik (alapeszméjénél fogva nem ily gyarló kidolgozást érdemel), a téli, király halálakor (jobb hiányában, de a királytól búcsúzó utolsó vers, az apotheosis­­féle, mint ide nem való teljesen elhagyandó). A Gyűjtemény végén a dallamok állanak, és pedig 50 zsoltárdallam, 19 dicséret-dallam, 8 dallam az erdélyieké­ből, 5 dallam régi énekesből felelevenítve és 14 új dal­lam, tehát összesen 96 dallam. Számra nézve sem nem sok, sem nem kevés, közénekeskönyvről lévén szó. Öröm­mel látjuk ezek közt a Gályarabok énekét. A dallamhoz

Next

/
Thumbnails
Contents