Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
829 DUNANTULPROTESTANS LAP. 830 a tanítók elvonatDak az iskolától s olyan munkára kényszerittetnek, a mi nem vág a szakmájokba. Legációba is csak papnövendékek menjenek. — Képezdészek, segédtanítók, jogászok a lelkészi teendők -végzésétől határozottan tiltassanak el, .Legyen a kathedra a lelkészé, senki másé! Ne féljünk, nem lesz azért az szentek szentévé ! Gtyőey János, ev. ref. lelkész. ILhiy y i s m e r t e t é s. A megújított énekeskönyv próbagyüjteménye. (Vége.) A Gyűjtemény olyan énekeket is kihagy, a melyek kellő alkalmasabb darabokkal nincsenek pótolva és így nem sok alakítással is megtarthatók. így a kihagyott énekek közül megtartandónak vélem a 47. 48. pünkösti kezdőket változatlanul, az 58-ik kedves és használt karácso nit átigazítva, a 147., 148. és 149. közkedveltségű köznapreggelieket és a 186. számú aratásit. Az átdolgozott és felvehetésre érdemes dicséreteket az átdolgozás értéke szerint két csoportba foglaljuk, a mennyiben vannak: 1) teljesen sikerült és 2) kevésbbé jó s még simításra váró dicséretek. Nagyon jól sikerültek a következő többé-kevésbbé tett átalakítások : az 1, 2, 5, 8, 13, 15, 31, 34, 39, 40, 43, 45, 49, 50, 52, 53, 59, 61, 63, 64, 65, 67, 68, 69, 72, 88, 93, 104, 105, 109, 110, 112, 116, 137, 139, 140, 141, 142, 144, 146, 150, 152, 153, 158, 159, 161, 162, 164, 167, 173, 174, 175, 139, 190, 201, 202, 2l8, 233, 235 és 236. dicséretek, melyek közül egyenként is rámutatunk azokra, a melyek nagyobb átalakítást szenvedtek és épp ezért szerintünk értékesebbekké is lettek. így nevezetesen más dallamra Írattak át: 53 (119. zsoltáréra), 72 (a 140-re), 105 (a 81. zsoltáréra) és 233 (új dallamra), részint mert jelenlegi zsoltár-dallamuk magával a zsoltárral kiesett, részint mert a templomszentelési 233. dicséret a 33-ik zsoltár dallamára, mint bánatos dallamra nem is volt alkalomszerű. Megtartották a dallamaikat, de gyökeresebben átdolgoztattak az itt következők : A 1. dics. a 4 — 6 versnek egygyé olvasztása által tömörebbé lett s ez a változás csak előnyére szolgál közkedveltségü újévi énekünknek. — 8-ról 4 versre olvadt le a 2-ik is, igy kerekdedebb lett, de ebben az 1. vers e sora: „mely az időben él11, nehezen gördül. —Egészen újjá lett a 8-ik, mely bátran az „új énekek" közé számítható, mert csak az utolsó vers két sorát tartotta meg a maiból s ez által szép tartalmas ének lett.-- A 13-ikból elmaradt a .Nagypéntek idegrázó borzalmainak meztelen feltárása a nélkül, hogy erőben veszített volna; a 2-ik verset egészen elhagyta, a 3—4-et egygyé olvasztotta és pedig ez lett belőle : „Búsan nézem, mint viszik őt, Mint nyilvános gonosztevőt, A megátkozott fára, Gyalázatos halálra; Látom gonosz árulóját, Ki fölvette vére árát, Látom vállán a keresztet, A mely alatt meg-megreszket“ (kérem az olvasót, hasonlítsa ezt össze a mai 13. dics. 3—4 versével). — A 15-en, mely mai alakúban is szép, leginkább a ritmus vagy a tisztább érthetőség kedvéért történt több átalakítás, mig a tömörség kedvéért a 7—8 versből egy lett. Ez is nagyon kedvelt énekünk lessz.— A 34-ben az 1 —2. versből lett az 1., a 4 — 5-ből a harmadik vers s így kettővel rövidebb a mainál, de a tartalmából semmit sem veszített. — A ritmus-érzék tette kívánatossá a 39. dics. átalakítását s pl. mennyivel szebb a mainál a 3. v. : „A Krisztusnak szentegyháza A te munkád alkotmánya, A híveknek idvességére ; Te gyújts ebben új világot, Hirdettesd az igazságot, Égi Atyánk dicsőségére.“ — A 10 versre terjedő, de kevés vallásos elemet tartalmazó 43-ból egyetlen versecske lett mint pünkösti kezdő ének, ugyanígy karácsom kezdő lett a 6 verses 65- ből is. — Költőibbé lett a 49-ik is ; pl. mennyivel tisztább s szebb a mainál az első vers végén : „A mit az örök végzet ^Javunkra rég elvégzett, Jézus a mi szövétnekünk Kijelenté immár nekünk.“ A 2. és 3. versek itt is egygyé olvadtak. — Az 50-ik a 3—4 verset elhagyta.— Az 59-ik egészen újjászületett a dogmatizáló 3-ik vers elhagyásával és a lendületes irálylyal. — A 61. az 5 —6* és 9. verseit, a 64-ik a 6, 11 és 14. verseit ejtette el, a 9 — 10-et egygyéolvasztotta s ez által megszabadúlt fölösleges sallangjaitól. • Még többel, összesen 10 verssel lett a mainál rövidebb a 67. dics. és az elmaradt „henyeu versek hiánya végképen nem érezhető az új alakon; úgyszintén a 68 ik is 16-ról 3 versre olvadt le s igy aztán minden ízében használható lessz, mert a mellett, hogy a fő jelességei megmaradtak, kerek egészszé lett. — Nehezen lógjuk nélkülözni a 69-ik dics. megszokott verseit, melyek nagy olvasztási folyamaton estek át, de a tüzből végre is tömör és könnyen kezelhető anyag került elő ; pl. összehasonlitásúl ide nyomatjuk a 3. vers első felét: „Mindeu lelki világosság Az égből tőled árad, Tőled ered az okosság, Mely téged is vizsgálhat.“— A 88-ból elmaladt 3. v. — A 93. dics. igy hangzik a 4. v. végén : „Majd az ínség sújt földre, Mit csak a halál győz le Rang és vagyon : az sem használ, Mert velünk a sírba nem száll.“ — A 104. elhagyta a 2. és 5. verset, mi által egységben s emelkedettségben egyaránt nyert. — Sok, de nagyon jól sikerült változást szenvedett a 109, minek jeléül közlöm a 2. verset: „Szent beszédének igéző hatalma, A mely lelkünket titkon megragadja, A bűn álmából felrázza szívünket, Kétségeink közt neveli hitünket, Mély bánatunkban szelíden megnyugtat, A csüggedésben új reménynyel biztat.“ — A 137 ik 18 verse 11-gyé lett, de semmi lényegest nem ejtett el, a 140. is 11-ből csak 6 versre olvadt le, így rövidült több ének is. — A ritmusérzék nyert kielégítést a 150-iknek új formájában, melynek 1. verse ez lesz : „Óh Isten ! a nap fáklyája íme ismét lángra gyúlt, A sötét éj bús homálya Tova szállott, szerte hullt, Új napodnak keltére Minden állat újra éled, És a föld minden lénye Víg örömmel dicsér téged.“ Általában egyik legsikerültebb átdolgozás ez. — A 152-ik új formában a testi szükségletek egy versre szorittattak, míg ma 4 versre terjed a földi javak kérése. Bizonyára
