Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

815 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 816 79 : 2. Szörnyű öldöklést vitt a pogány végbe Patakokban folyt szentjeidnek vére Nem volt, ki őket ottan eltemesse Gúny tárgya lett halottjainknak teste Gyalázatba estünk, Örvendez felettünk A sok szolgalelkü nép ; Meg sem vagyunk halva, Szomszédunk azt vallja, Rogy már örökünkbe lép. 137 : 2. Kik minket ott bús rabigába zártak, Víg éneket, tőlünk hiába vártak, Az elnyomót nem üdvözölte dal, Nem hangozott előtte diadal, Foglyok valánk bár és nyögénk a láncon, De hitünkkel ott csüggénk szent hazánkon. 3. Tapadjon is, ragadjon is le ajkunk, Ha dalra kél, a míg a lánc csörg rajtunk; Ha rab földről nem sír szívünk haza, Úgy a Siont ne lássuk meg soha! De te Uram állj bosszút végre értünk, Mert, sújtva bár, mi csak benned reméltünk. (E-i még erre az énekre mondja Kovács Kálmán a Ma gyár Szóban, hogy „az eredeti őserőt elvesztette“ ! ?) De elég lesz a zsoltárokról, térjünk a Dicséretekre. Dicséreteinkből a Gyűjtemény 88-at tart meg a kezdő énekeken kívül, így elvet 150-et. de ezek helyébe ad az erdélyiek énekeséből 38 at, új énekeket (a kezdőket nem számítva) 88-at és igy 214 ének áll dicséretek címmel előttünk. Bizonyára elég szám arra, hogy válogathassunk belőle s az írás szavai szerint „a mi jó, azt megtartsuk/' Már az maga, hogy többet mint 3/5-ét ki kellett hagyni mai dicséreteink közül az új énekeskönyv anyagá­ból, nagy mértékben igazolja a megújításnak elkerülhetet­len voltát, de e mellett egy nagy tanulságot rejt magá­ban. Úgy tetszik nekünk, hogy mai énekesünk összeál­lítói vajmi kevés gondot fordítottak arra, hogy csak igazán értékes darabok adassanak át a közhasználatnak ; ezért kell nekünk ma oly nagy hasznavehetetlen ének­tömeggel bajlódnunk. Elődeink példája intő tanúlság arra, hogy válogatósabbak legyünk, mint ők valának. Nemcsak a tetemes szám, hanem a bírálat alá bocsátott énekek mi­nősége is kezeskedik a mellett, hogy új énekeskönyvünk nemcsak a maihoz való viszonyában, de absolute is sok­kal nagyobb értékű lessz, mint a minő volt megjelenése idejében e mi mai énekeskönyvünk. Jól tette az énekügyi bizottság, hogy a sem költői, sem vallási btcscsel nem biró énekeket oly feltűnő nagy számmal félretette; az is helyes, ha az erdélyi énekes­könyv becsesebb darabjai az unió könnyebbsége végett átvétetnek. Es itt azt is kiemelem, hogy örömmel kell üdvözölnünk a keresztelési, esketési, konfirmációi, tehát újabb alkalmi énekeket; de nagy kár, hogy egy néhány temetési ének nem talál bebocsáttatást a közénekeskönyv ajtaján. Hiszen a temetési éneklés is a mi hitünk szerint a gyülekezet közéneklése volna ! Úgy látszik, hogy a svájci énekesről a Prot. Szemle 1899-ik évfolyamában megjelent tanulmányom nem győzte meg a bizottságot a temetési énekek felvételének szükséges voltáról, de azért én ezt a meggyőződésemet ma is fenntartom. Változatlanúl vagy jelentéktelen változással jött be e Gyűjteménybe a vasárnapreggeli 2, 3 s a délutáni 1, 2. kezdő ének, a köznapreggeli 3, 4. s délutáni 2, 3. kezdő ének. továbbá a 29, 30, 54, 70 (3 v. elhagyásával), 75, 77, 80, 85, 108, 151. dicséretek. Ebben egyetértünk a bizottsággal, sőt még több nagyon ismert ének is van, a min változtatni indokolatlan s meg is kell tartani a mai alakjukat. Ilyen a 7, 19, 37, 66, 74, 130,135,151, 155, 16 3, 168, 177, 178 és 237. dicséret. (Folyt, köv.) Lie. Rácz Kálmán. Ajegyes ^nzÍEményE^. — Gyászhir. tIllek Ferenc pápai ref. tanító fiacs­kája — Zoltán — e hó 3-án meghalt. A szülők gyászá­ban őszinte részvéttel osztozunk. — A Zsinatra való előkészülés ügjmben kineve­zett bizottság e héten, kedden és szerdán tartotta tár­gyalásait. Jelen voltak Antal Gábor püspük ur elnöklete alatt Körmendy Sándor főjegyző, Czike Lajos, Szekeres Mihály, Somogyi Gyula, Veress Ede, Juhász Pál espere­sek, Konkoly Thege Béla, Németh István, Thúry Etele jegyzők, Peti Lőrinc és Kis József. A fontosabb javasla­tokat lapunkban is közölni fogjuk. — Nyílt kérdés. Sok helyen temetés után a koporsóról levett halotti koszorút beviszik a templomba, ott felaggatják a karzat elejére, a szószékre, még a pa­dok fejeire is. Helyeselhető-e ez ? Mit lehet felhozni mellette és ellene ? Szomorfalvi A. — A karácsonyi szünidő főiskolánk főgymna­­siumában 1901. dec. 19-től 1902. január 2-áig lesz; 3-án d. e. 8 órakor kezdetét veszi a tanítás. Az év­­harmadi Értesítők kiosztása dec. 18-án, d. e. 11 óra­kor, a legatioválasztás pedig d. u. 1 órakor lesz. — A javító érettségi vizsga főiskolánk fő­­gymnasiumában folyó hó 21-én lesz főtiszt. Antal Gábor püspök ur elnöklete alatt. A közoktatási kormányt Dr Kovács Pál kecskeméti jogakadémiai igazgató fogja képviselni. — Főiskolánk könyvtárának most megjelent Katalógusáról a lapok nagy dicsérettel emlékeznek meg. Dicsérik Borsos István kögyvtárnok tudását, szorgal­mát s az egyházkerület áldozatkészségét, hogy a Kata­lógus megjelenését lehetővé tette. Örvendünk az elis­merésnek, melyre úgy az egyházkerület, mint Borsos István valóban rászolgált. — Köszönet- Kluge Károlyné úrnő a pápai ev. ref. nőegyletnek kiosztás végett 10 drb réklinek való anyagot és 6 drb fejkendőt volt szives ajándékozni. — Fogadja e helyen is a nőegylet hálás köszönetét. — Az ev. ref. theologusok létszáma a jelen iskolai esztendőben 321 ; és pedig Budapesten 48, Deb­recenben 87, Kolozsváron 74, Pápán 4l, Sárospatakon 71 theologus van. — Utóban gok a kisújjalui tanitógy üléshez. A „Dunántúli Protestáns Lap“ f. évi 48. számában Ha­

Next

/
Thumbnails
Contents