Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

817

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

818

lész Móric ur tollából a kisújfalui tanitógyülést vagy inkább Mokos Kálmán főtanitó ur 25 éves tanitói jubileumát ismertető cikk jelent meg, — melyre — miután per tangentem személyünkkel is foglalkozik, engedtessék meg nekünk is reflektálni. — Nagyon jól ismerjük mi cikkiró ur tréfás modorát s ha csak személyünkről leune szó, valószínűleg napirendre térnénk a fölött, hogy ő bennünket az ő modorában megleckéztetett, mert a jubileumos tanító urat az ő általa „megálmodott“ módon nem ünnepeltük. De hát nem csak mirólunk van szó, hanem arról is, hogy igen is az érdemnek elismerése a közerkölcsök ápolásához tartozik s annak nyilvánítása a közélet szereplőinek feladata. Ha nem tudta a cikkíró ur, ezennel tudomására adjuk, hogy mi e téren kötelességeinket nagyon jól tudjuk, azt teljesíteni is szoktuk s ez alkalommal is teljesítettük, legfeljebb nem azon formában, a mint azt nekünk Halász ur sablonos fantáziája diktálja, hanem hát a mi nagyon szerény, egészen „kisújfalusias“ kereteinknek megfelelő módon, a „kálomista egyszerűség11 elvei szerint persze nem „síppal, dobbal, trombitával.“ Megtörtént ugyanis, hogy a helybeli lelkész, a jubiláló tanítót egyszerűen, de szívből hitközsége nevében szóval, — a községi jegyzó' pedig az elöljáróságtól kapott megbízatására — nemkülömben családi gyászára hivatkozva csak írásban ugyan, de őszinte hódolattal üdvözölte. Úgy tudjuk, hogy ezen eljárás a jubiláló főtanitó intencióinak is megfelelt, a ki bizonyos — itt nem tárgyalható — okokból a szélesebb körű, hivatalos jellegű ünnepeltetésnek maga örült volna legkevésbb é. Mi tehát úgy tudjuk, a lényegnek eleget tettünk, hogy a formában nem egyezünk meg Plalász ur igényeivel, az feljogosíthatja őt arra, hogy gunyoros modorát^tentába eressze föl, de reméljük, nekünk se veszi rossz néven, hogy nem annyira önigazolásul, mint a szent igazság érdekében és szolgálatában jelen helyreigazító sorainkat közöljük. Jövőre pedig kívánjuk „Halász“ urnák, hogy haldűsabb vizekre vesse ki horgát s ne zavarja fel csendes tavaink békéjét. Kisújfalun. Lénárt Lajos, lelkész. Salgó Sándor, jegyző.

— Válasz Varga Dezső megpunktumozott elmélkedésére. Mikor a fiumei ev. ref. vallásu lelkész jelentkezett egy helybeli hugenotta gyárosnál, hogy egyetlen fia vallástanitását megkezdja, az azt mondta neki : ezt a fontos tárgyat már csak magam tanitom a fiamnak. A felvilágosult lelkész bűvölve hallotta ezt a minden izében református megnyilatkozást, a helyett hogy sértve érezte volna magát. Egy református lelkésznek legnagyobb sikere, ha egyháza tagjaiban munkatársait láthatja. Nálunk, reformátusoknál, az anyaszentegyházban elfoglalt külön pártállásunk óta gyakorlati jelentőséggal b>r folyvást az a tudat, hogy üdvözölhetésünk érdeérdekében saját munkásságunkra vagyunk utalva, a mi énünkre, a mint arról az apostol is értesit bennünket királyi papságunk kijelentésével. Ha azok a budapesti s egyéb ev. ref. vallásu egyetemi polgárok vallásos felolvasásokat tartanak ének és ima kereteiben : nem nyilvános istenitisztelet központjai-e azok ? S van-e,

lehet-e oka azon restelkedni lelkésznövendéknek vagy az ott levő lelkészeknek csak azért, mert a közönség nagyra van vele s tudja, hogy azokbál rövid idő múlva orvos, mérnök, ügyvéd s vámszedő lesz. Az ötvenes évek előtt s ezek elején is, minden középtanodai tanár, tehát világi is, tanított vallást is, mi csak előny volt a vallásos élet fejlesztésére nem csak a felfogás sokféleségének megfigyelhetéseért, hanem változatosságáért is, mivel az nem untat. Egy jeles gymnasistától hallottam, hogy mig beteg vallástanitójuk helyett a számtantanár tanította a vallást, azt csupa gyönyörűség volt hallgatni. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a reformáció lelkészképzőleg hat a lelkekre s ennek a hatását épen a tanító érzi legjobban az ő kántortanitói szerepköreiben. Ez az oka is, hogy ezelőtt csak 100 esztendővel is a tanítók közül sokan lettek lelkészekké, minden alaposabb készültség nélkül. Mikor Kerkapoli bölcsészettanár a Szentháromság titkát egy órai feszült magyarázat után kifejtette s végül hozzátette: „ez a Szentháromság titka, mit csak minden ezredik pap ért,“ semmi különöset sem találtam abban, hogy ezt nem papi ember meri mondani a majdnem egész papságszemébe, mert református ösztönszerüségből benne is papot láttam s általában felekezetűnket annyira papi nemzetségnek látom, hygy ha hivatalos papságunk strájkolna, világiainkból rövid időn kilehetne pótolni felekezetűnk lelkészt szükségleteit. Azt a tanítót szívesen látja a nép a katedrába, ottani ténykedésével változást visz a mindennapfasságba, a vallásához hű tatanitó pedig annak tekinti azt ami : rá nézve megtiszteltetésnek. Beleg. Kiss Antal, lelkész.

— Protestáns irodalmi újdonságok. A magyar protestáns irodalmi társaság, melynek célja egyfelől a protestáns tudományos irodalomnak irodalmi és társadalmi utón való fejlesztése, másfelől pedig a nép között a közhasznú valláserkölcsi olvasmányok terjesztése, közelebbről ismét becses kiadványokkal gazdagitá a magyar protestáns irodalmat. Ezek között első sorban említjük meg a Protestáns Szemlét, melynek 9-ik füzete most hagyta el a sajtót. A füzet értekezéseket, becses tanulmányokat, egyházi és irodalmi szemlét tartalmaz. A Protestáns Szemle a társaság titkárának, Szőts Farkas theológiai tanárnak a szerkesztésében jelenik meg. Hű tükre ez a vállalat a magyar protestáns irodalom fejlődésének és képviselője a magyar protestáns tudományosságnak, a mennyiben a kiváló protestáns erők itt ebben z füzetbeu adnak egymásnak találkát és jelennek meg a maguk világitó fáklyájukkal a magyar protestáns olvasó közönség előtt. Épen azárt nincs olyan egyházi hivatalt viselő magyar protestáns ember, kinek olvasó asztalán ott ne kellene lenni a Protestáns Szemlének. Az egész évfolyam előfizetési ára nem tagoknak 8 korona. A másik most megjelent kiadványa a társaságnak a Koszorúnak 10 füzete. Ez a Koszorú, melynek egyes füzetei 8—10 fillérért kaphatók Homyánszky Viktor főbizományosnál, a társaság népies kiadványa. A Koszorú-bau a legjelesebb protestáns népirók írnak és eddig már több száz füzet jelent meg, melyek ugyanannyi elbeszélést tartalmaznak. íme az újabb