Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
781 DUNANTULPROTESTANS LAP. 782 fást tett a régi s mostani tanítóság helyzete között és sötét szemüvegen nézve a mai tanítók helyzetét, azt tarthatatlannok konstatálja s jobb jövő reményével vigasztalja lelkét. Siralmas állapot a 800 korona fizetés, bizony igaza van, kívánja, hogy az összes naturálék pénzre változtassanak az u. n. iskolaszékeket, a tanító nyakát terhelő járomnak tekinti s annyit mond, hogy csakis hivatottsággal biró egyének gyakoroljanak fel' ügyeletet a tanító felett. Igaza van ! Végre, hogy a tanítók társadalmilag is tökéletesen magas nivón állók legyenek, a képezdéket reformálni kellene, hogy necsak leckéztessék a képezdészeket, a tani tójelölteket, hanem neveljék is, vigyék el a tanárok társas összejövetelekre a növendékeket, hogy igy azok is sajátíthassanak el valamelyes társalgási rutint, kik talán szegényebb sorsban születvén, ezt elsajátítani nem állott módjukban. Arra nézve, hogy a felolvasást kellőképpen megbírálhassuk, óhajtandó volna, hogy a felolvasott mű ebben a mi lapunkban napvilágot látna, pro et contra vitatkozva, akkor lehetne eldönteni, hogy mit is kellene cselekedni a tanítói kar anyagi helyzetének javítására nézve??*) A felolvasás mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét. Az idő előrehaladottsága miatt Beke Gyula és Mokos Kálmán felolvasása, a jövő gyűlésre halasztatott, valamint Nemesik Dániel énekügyi jelentése is. A tisztikar mandátuma lejárván, a közóhaj frappáns nyilvánítása szerint a régi tisztviselők újra három évre megválasztattak. Jövő gyűlését a kör sorrend szerint D.-Mocson fogja tartani. Elnök a tagok megjelenéséért elismeréssel adózva, hallgatóság türelmét megköszönve, a gyűlést, az idő 3 órán túl járván, befejezettnek nyilvánítja. Es most egy nagyszerű, keblünket édes érzésekkel eltöltő, szemeinkbe örömkönnyeket csaló felejthetetlen kedves jelenet következett. Nem ám az ebéd, nem ám a fehér asztal ! Egészen más dolog — remek, dicső munka ! (Folyt, köv.) Halász Móric. Könyvismertetés. I. Sz. Kiss Károly nagy-igmándi reform, lelkész, az egyházi irodalomnak ez a régi, hű munkása „Bibliai Képek“ cim alatt egy kötet népszerű bibliamagyarázatot adott ki, különösen vasárnap délutáni használatra felette alkalmas gyűjteményt nyújtva abban lelkésztársainak. A beszédek valóban olyanok, a milyeneket előfizetésre felhívásában Ígért a szerző ; mert ha van is köztök néhány, a melyet inkább prédikációnak mondhatnánk, hasonlíthatatlanul nagyobb részök csakugyan egy-egy bibliai kép ; egy élő, mozgó jelenet s annak nem fontoskodó, tudóskodó, hanem igazán népszerű, néhol talán kissé túlságosan is népszerű magyarázata, a mindennapi életből vett találó példákkal világosítva és a keresztyén életre vonatkoztatva. *) Csak tessék beküldeni! Szerk. Igaz, hogy a beszédek, átlag csak négy oldalasak ; de ez sem baj, mert a legrövidebbekben is van annyi gondolat, a mennyi egy vasárnap délutánra teljesen elég; a legtöbb pedig, minden nagyobb fáradság és haszontalan szószaporitás nélkül, akár egy hosszú prédikáció terjedelméig kibővithető. Mivel a kötetben 62 beszéd van, részletes bírálatba nem bocsátkozhatom, hanem egyszerűen ajánlom azt lelkésztársaim szives figyelmébe ; még pedig nemcsak azért, hogy a munkás szerző némi anyagi jutalmát is lássa fáradozásának, — ámbár a mi irodalmi viszonyaink közt ez is elfogadható célja volna az ajánlásnak, - hanem sokkal inkább azért, mert e könyv birtokosának egy esztendeig nem ad gondot az a sokszor nehéz kérdés, hogy ugyan miről is beszéljen hát híveinek a következő vasárnap délután. Megrendelhető a szerzőnél; ára 5 korona.*) Uj könyvek, füzetek. 1. Levelek a jézsuiták erkölcstanáról. Dr. Tüdős István sárospataki theol* tanár. Ara 1 kor. 50 fill. Budapest. Beer és Társa. 1901. Az előszóban igen helyesen mondja az érdemes iró, hogy sok, nagyon sok oka van annak, hogy ezek a részben Gerhardt E. után fordított, részben eredetileg irt levelek úgy a „Magyar Szó“ politikai lapban, mint külön lenyomatban is megjelennek. 0 mégis csak két okra mutat rá: az egyik az ausztriai törvényhozási testületben történt az a nagy esemény, melylyel a jezsuitákat s velük minden gyóntató atyát lelepleztek. E leleplezésre a klerikálisok azzal a vakmerőséggel feleltek, hogy „Szent Ligouri“ erkölcstanát égig magasztalják. E vakmerőség teljes mértékben kihívja, szinte ingerli az ellenfélt, az igazság igaz vitézeit a harcra. Hát harcoljunk nem besugásokkal, elfogult lelkek titkos felbujtásával, hanem nyíltan a toll fegyverével, az igazság érveivel. A másik ok az, hogy a jezsuiták folyton nagyobb mértékben garázdálkodnak hazánkban is, a törvény ellenére. Helyes, hogy igaz világításban mutattassék be e szörnyű rendnek rémitő működése éppen most, a mikor beözönlésüket áldásnak tüntetik fel a nép előtt az érdekszövetkezet kikiáltói. Éppen most, a mikor kikergetik őket mindenünnen, a hol huzamos működésük után, tehát egészen közelből jól ismerik őket . . . Igaza van Tüdősnek : „a tisztítás munkáját okvetlen meg kell kezdenünk. „A bit nagy igazságai és kieszelt nagy hamisságai körül csatázó kor ismét elérkezett. Ovedzük fel magunkat s lépjünk ki bátran a csatatérre; az álmosság, a veszedelem kicsinylése ma már annyi mint az igazság elárulása. Az ellenfél már több mint egy évtized óta lankadatlanul dolgozik a kígyó okosságával s napról-napra nyíltabban és merészebben. A mi hosszú tűrésünk csak fokozza türelmetlenségét, fanatizmusát. Vagy vak, vagy kényelemszerető divathős, a ki ezt nem látja, látni nem akarja. Igazmondás, nem emberszólás! Arról mi nem tehetünk, ha akkor a mikor általános igazságot mondunk, egyes személyek találva érzik magukat. Eriül csak ők tehetnek. Tegyenek hát róla! *) Szerkesztőségünkhez még nem küldetett meg. Szerk.
