Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
783 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 784 iLtárcza. G-yászbeszéd a háznál.*) 1901. nov. 13. Siralomnak, gyásznak jele: koporsó, siralommal, gyászszal állunk meg körülötted. Szivünkben fájdalom és kétség árja hullámzik. Azt a hatást, mit reánk gyakorolsz, nem képes ellensúlyozni a késő ősz, mely bármerre tekintsünk is határainkon, az elmúlást, az enyészetet hirdeti nekünk. Elsárgultak s javarészt lehulltak a fák levelei; a mezők ékessége letarolva ; a rét vi* rágait megesipte a dér és most senyvednek, sorvadnak. A lég csicsergő, bájos énekesei más hazába, szelidebb égalj alá költöztek. A nap is olyan bágyadtan hinti sugarait és oly hamar búcsúzik tőlünk ... És mi a múlandóság e sok képében nem találunk megnyugvást; nem, mert mindezt természetesnek találjuk. A fák levelei, a mezők ékessége, a rét virágai néhány hó alatt mind betöltik rendeltetésüket, elérik céljukat. A lég madarai azért cserélnek hazát, hogy zord idő helyett enyhet élvezzenek. A nap azért hinti ránk bágyadtan sugarait, mert most messze messze vidékekre árasztja fényét, termékenyítő erejét; azért búcsúzik tőlünk oly hamar, hogy többet időzhessen másutt. Ah de a kedves leány, kit te elragadsz, úgy gondoljuk, hogy még nem töltötte be rendeltetését, nem érte el az emberi élet célját; úgy járt, mint a virág, mit tavaszi fagy ölt meg. Igazán csak virág volt ő még, egy feslő bimbó az élet kertjében. Ezért kérdi szivünk tépelődve : miért kell ennek igy lenni ? Miért nem juthat el céljához az, a ki egyszer megkezdette és hűséggel akarja folytatni útját? Miért állja annak útját sorvasztó betegség, miért dönti sírba korai halál!? S épp e családban miért kell a férjnek és apának, kinek hűséges munkája a közügyek terén annyi érett, nemes gyümölcsöt terem, s a ki oly hűséges a családja körül való gondosságban is, miért kell neki im már harmadszor megállnia házában, udvarában egy-egy bevégzetlen élet határánál ? Miért nem élvezheti zavartalanul hűséges munkájának édes gyümölcseit! ? Ah bizony nehéz itt megnyugvást, vigasztalást találni. Nehéz a szív heves panaszait elcsititani. Emberi okosság itt nem segít; az inkább még békételenebbekké tesz bennünket. A hit-hez kell mennünk, hogy elcsendesedjünk. A hithez, mely azt mondja, hogy azoknak, a kik az Istent szeretik, mindenek egyjormán javukra vannak, és hogy nem a hosszú, de a kegyes élet boldogít. A hithez, mely azzal vigasztal, hogy a kedves leány rövid, de ártatlan kegyes életével előbbre volt az Isten országában az, Isten és emberek előtt való kedvességben, mint sokan, kik 70—80 esztendőt számlálnak ; és igy ha e földi világban s a mi fogalmaink szerint nem töltötte is be rendeltetését: elérte jókor ama magasabb, mennyei célt. A hithez kell men*) Horváth Elvira, dr. Horváth József theol. tanárnak 16 dik évében elhunyt leányának temetése alkalmával. Az elhunyt tüdővésznek lett áldozata. Öt hó óta volt beteg, ebből 3 hónapot ágyban töltött. Előtte már meghalt az édes anyja és egy kis testvére. niink, mely azt mondja, hogy nem egy áldása van az Istennek s a mitől megfoszt ma, kipótolja százszor holnap; mert ő az, a ki megsebesít és bekötözget, öl és elevenít. Ha pedig még azt is meggondoljátok bánatos szülők és testvérek, hogy a betegség pusztító csirája oly igen elhatalmasodott a kedves halott szervezetében, hogy megmentéséről már szó se lehetett; hogy már 3 hónap óta, mint rabot a börtön, úgy zárta magába az ágya ; hogy nem hozott már rá édes, pihentető álmot az éjszaka, hanem sóhajtás és kinos vergődés volt éjjele, nappala ; hogy elsárgult és elfonnyadt már, mint őszszel a falevél s a rét virága : akkor emberi okossággal szólva is áldhatjátok az Istent, a ki megelégelvén szenvedéseit, könyörült rajta s elszólitotta, mint a költöző madarakat, e ránézve zord és kietlen földről egy más szelidebb és enyhébb helyre, hol állandó lakása lészen, sirás és könyhullatás nélkül. Az őszi nap. hoz hasonlóan eltávozott ő is, mint családi éltetek egének egyik szelid fényű csillaga, hogy közeledjék másokhoz, az elköltözött édes anyához, testvérhez. De azért vissza-visszapillant rátok s egyre hinti a szeretetnek bucsu-csókját; köszöni szülői hűségteket, melylyel önfeláldozóan ápoltátok , köszöni testvérei ragaszkodását, melylyel őt mind végig körülvették. Oh bárcsak, a mily szívesen és készséggel óhajtjuk mi, oly biztosan és gyorsan csepegne szivetekbe a vigasztalás balzsama ! Jertek imádkozzunk érette ! Kis József, jegyes |nzÍEményE§. — Lelkészválasztás. A nyugalmazás folytán megüresedett arácsi lelkészi állást meghívás utján, Horváth Antal (Dr. Horváth József professzorunk öccse), volt pécsi missziói lelkészszel töltötték be a hívek. Az új lelkész beiktatása e hó 2i-én lesz. A beiktatást Szűcs Károly balatonkövesdi lelkész végzi. Nagy és nemes misszió várakozik az uj lelkészre. Adná Isten, hogy a szánandó sorsra jutott arácsi egyházat mielőbb viruló egyházzá tehesse. — A b.-kövesíl-csopak-palozuaki egyház új lelkészlakának felavatását csendben tartották meg okt. 27-én. E napon volt az újbori úrvacsora osztás, valamint a reformáció emlékünnepe is. A sokszoros ünnepet emelte az, hogy ez alkalomra készült el a nők által készíttetett remek urasztali vörösbársony terítő, melynek ára 190 kor. volt. E térítőt a püspöklátogatás napjának emlékére akarták csináltatni, de mivel az elmaradt, — a már kitűzött nap helyett („1901. szept. 26. emlékére“) kehely, koszorú s 1901. évszám van bele hímezve. Az ünnepélyes istenitiszteleti perselypénz a harang-alapra f'orditatott. Örül a lelkünk, ha az egyházias buzgóság ily kedves jeleiről adhatunk hirt. — A belsösomogyi egyházmegyében a múlt napokban bontották föl az egyházi aljegyzőségre beadott szavazatokat. A szavazatok 12 lelkész közt oszlottak meg s igy új szavazás lesz.
