Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
Tizenkettedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1901. november 24. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség b. ez Kis József felelős szerkesztő cicimére lrtll<3end.6lác-Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4= kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János íőmunkatárs ozimére küldendők. * Zsinatunk legfontosab teendői. (Folytatás.) Igen fontos Szuhay javaslatának 6. p. a vasárnap és ünnepnapok megünnepléséről. Kívánja, hogy a törvényhozás rendelje el, hogy e napokon a korcsmák zárva legyenek, a hivatalnokoknak ne legyen szabad dolgozni s a ki mezei munkát végeztet, a legszigorúbban büntethessék meg. E kívánságok igy általánosságban mind oly természetesek és megvalósításuk mégis igen nehéz. Maga az «ünnepnapok» kifejezés nem helyes; nem kívánom, hogy e kifejezés országos törvénybe foglaltassák. Mert nem kívánhatom, hogy Nagyasszonynap, Kisasszonynap, Űrnapja stb. mind megannyi római katholikus ünnepnap megünneplése, akár csak munkaszünettel is, kötelezővé tétessék ránk nézve is. Pedig szó sincs róla, hogy ezt az általános kifejezést a római hitüek ne igy fognák fel és ne igy kívánnák végrehajtatni. Hisz ma is ott vagyunk már, hogy hivatalaink e napokon úgy szólva szünetelnek, mig vasárnap teljes munkában vannak. E napokon u. i. külön meghívják a római hitii papok a hivatalokat s igy némi erkölcsi pressióval ez ünnepeik különös megtartására viszik, ha úgy tetszik szorítják őket. Szuhay fogalmazása tehát hibás. Talán helyes lenne igy: «vasárnapokon és a keresztyénség főbb ünnepein, u. m. Karácsony, Nagypéntek, Husvét, Áldozócsütörtök és Pünkösd napjain.» Előrelátható azonban, hogy a római hitüek e meghatározással se lennének megelégedve. Mert mig egyrészről a Nagypénteket — legalább eddig még nem tartották ünnepnek, addig másrészről a legnagyobb fényuyel és diszszel (a katonaság kirukkoltatásával, ágyúzással, katona-banda vagy tűzoltó-banda lármás zenéjével, egyletek zászlóival, hosszú körmenettel) ünnepük Űrnapját; úgy hogy e napon szinte kéjelegnek a pogányos külső díszben, mint a görögök a Panathénaeák és a nagy Eleusziniák ünnepén ... Nem tartanám se elégségesnek, se igazságosnak, ha csak a mezei munkát tiltaná el a törvény szigorúan. Be kell záratni a boltokat is s az iparos és kereskedő-segédeknek s általában minden alkalmazottnak vissza kell adni a vasárnapot egészen; hadd lehessen az rájuk nézve testi nyugalomnak és lelki épülésnek napja. A munkaadókról azért nem szólok, mert azokat a saját személyüket illetőleg, törvénynyel épp úgy nem lehet megakadályozni abban, hogy vasárnap is mindennapi foglalkozásuk körében tegyenekvegyenek, mint a szellemi munkásokat, hogy irodájukban dolgozzanak. E bajon, ha egyáltalán segíthet valami, csak a lankadatlan lelkipásztorkodás segíthet. . . Bizony igen kívánatos, igen üdvös volna, ha az állam is a maga föltétlen akadályozó hatalmával közreműködnék a vasárnap-megszentségtelenitésének meggátlására* A positiv munka a vallásosság hivatott ápolóira vár. A vasárnap következetes és állandó megnemtartása, délelőtt egész az izgatottságig fokozott munkára, délután és este pedig dőzsölésre fordítása, komoly aggodalmakat kelthet az államok sorsának intézőiben is! Ilyen életmód mellett hiábavaló a nagy szorgalom. Az emberek nem művelődnek, nem erősödnek se szelleszellemileg, se testileg és nem vagyonosodnak. Ellenkezőleg: elsatnyulnak és ideje korán munkaképtelenekké lesznek. Bátran és joggal fordulhatunk hát az államhoz, sőt kötelességünk oda fordulni, hogy a terjedő veszedelem megállítása és megszüntetesére jöjjön segítségünkre.. A 7. pontot általánosságban helyeslem* Csak azt nem, hogy «a nagybirtokosoknak 200 koronánál több egyházi adójuk nem lehet.» Én a 200 korona helyett 500-at tennék, és pedig 47
