Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

767

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

768

dájával inti az ifjakat, hogy ne a külső után induljanak házasulásuk alkalmával, hanem a múlandó és hervadó tulajdonságok helyett a maradandó lelki jó tulajdonságokat tekintsék ; a szülök jóakaratu tsnácsait is illően vegyék figyelembe. Sámson történetét igen ügyesen részletezi és alkalmazza.

XII. beszéd. A legnagyobb megkisértés. Virágvasárnapi. A virágvasárnapi jelenetet, azt a rendkívül lelkes fogadtatást, melyben Jézust a számitó zsidó nép Jeruzsálembe vonulásakor részeltette, nevezi a legnagyobb megkisértésnek. Es vizsgálja, hogy mi volt az oka a sokaság magaviseletének (világi célok) és mi a Jézus magatartásának (Isten országa). Int, hogy az Isten akaratjának teljesítésétől semmiféle földi érdek által se engedjük magunkat eltántorítani.

XIII. beszéd. Bűneinkről való megemlékezés. Nagypénteki. A nagy nap emlékezete ne csak történeti legyen : ne csak arról emlékezzünk meg, mi történt egykoron e napon, hanem emlékezzék meg mindenki a saját bűneiről, a mik épp oly számosak és épp oly nagyok, mint voltak azokéi, a kik a Krisztust keresztre feszítették. „Hányán vannak napjainkban is, kik hitüket, megyó'zödésüket eladják 30 ezüst pénzért ! Hányán, kik nem csak az anyaszentegyház virágoztatására, de a fentartására szükségeseket is megtagadják; nem háromszor, hanem harminczháromszor! Hányán, kik nem mernek megjelenni sem azokon a helyeken, hol annak igaz javát védelmezni volna szent kötelességük“ ! sat.

XIV. beszéd. A húsvéti esemény hatása. XV. A ,húsvéti tanító és ébresztő isteni szózat. Az ünnep céljának mefelelö tartalmas elmélkedések.

XVI. beszéd. Az áldozócsütörtöki Jelhő. I. Mi volt az a felhő, mely az első Aidozó-csütőrtökön elszakaBztá a tanítványok szemei, II. mi az a felhő, mely napjainkban takarja el a keresztyének szemei elöl a mennyekbe emelkedett Jésust ? A tudatlanság, mit elfujt a pünkösdi lélek. Ma a bűn, a gondatlanság, a közöny, a földiek szerelme.

XVII. beszéd. Isten erejének jelképei. Pünkösdi : I. „Az Istent csak jelképek alatt ismertethetjük, mert csak hasonlat utján állihatjuk képzeletünk, tudásunk elé is az ő magasztos lényét. Istennek felséges erejét akarják ismertetni velünk a zugó szól és a kettős tüzes nyelvek.“ Nagy közvetlenséggel szól a szól csodás erejéről, mint az Isten ellenálhatatlan erejének jelképéről ; az Istennek bennünk csodásán működő ereje ragad minket minden akadályokon keresztül az igazi nagy czélok félé. A zugó szól zendülésében Istennek ereje ragadta magával az első pünkösdkor nem csak az apostolokat, hanem azt a 3000 hívőt is, a kikből — előítéleteik levetkezése .után — megalakult az első kér. gyülekezet. „De éppen oly találó jelképe Isten erejének a kettős tüzes nyelv, melynek beszéde megolvasztja a szivet, megtisztítja a bűntől, megemészti a kevélységet, fösvénységet s eleven szenet gerjeszt az Isten s emberek iránt forró igaz szeretetben ; egyetértést gyújt s ennek melegével boldogítja az emberiséget.“

XVIII. beszéd. Az Istenkép visszaállítása. Pünkösdi. II. Az első pünkösd ünnepén a sokaság egy része álmékodva kérdezte „valyon mi lészen ebből“ ? Az lett, hogy,, a tanítványok úgy mint a 3000 megtért viszszanyerik az első bűn által elveszített isten-képet: a menynyiben semmi földi hatalomtól nem félő bátorság, mindenekre kiterjedő jóság s az örök életre vezető bölcsesség tulajdonait nyerik ; másokat boldogító munkákra serkentettek ; benső nyugalmat nyertek.“

XIX. beszéd. Az igaz szülő. A való életnek éles megfigyelése alapján leplezetlen őszinteséggel megirt és elmondott, de épp ezért kétségkívül mély hatást keltett beszéd. Igaz ugyan, hogy a részelés éppen ebben a beszédben nagyon kifogásolható, mert a részek közül az első magában foglalja a II. és III. részt is.

XX. beszéd. Mire tanít a mezőn imádkozó Izsák példája ? Aratás előtt. E beszéd kiválóan alkalmas arra, hogy Istent a mezőben keresse és találja meg az ember ; találja meg a munkában, a reményben és a kenyérben egyiránt. Tehát igen alkalmas arra, hogy az Isten félelmét és szeretetét előbbre vigye a szivekben.

XXI. beszéd. Boáz s aratói köszöntése. A köszöntés régi, bibliai szokását s ennek jó hatását nemes felfogással, lebilincselő módon ismerteti és rajzolja. Boáz és aratói köszöntése gyönyörű minta !

XXII. beszéd. Isten irgalmassága. Bűnbánó alkalomra. A bevezetésben igen élénken és tömören Írja le Sodorna és Gromorha elpusztulásának okait, s a hirtelen jött ítélet rettentő voltát. Az uj-testamentomi ítélet is váratlanul jő el, mint lopó az éjszakán. De ennek borzalmát a keresztyén előtt elveszi az Isten irgalmassága. Vizsgálja, hogy I. miben áll ; II. mivel vigasztal; III. mire int az ? Hatásos bűnbánati beszéd; biztosan céloz és talál.

XXIII. beszéd. Legyen Isten áldott. Ujkenyéri úrvacsora osztáskor. Igen alkalmas beszéd arra, hogy a földmivelővel éreztesse az Isten jóságát s hálára gyújtsa szivét iránta, a ki minden mindenekben.

XXIV. beszéd. Az egy szükséges dolog. Uj-bori úrvacsora osztása előtt. A bevezetésben szól a munkában való telhetetlensógről, mely nem ismer szünetet még vasárnap se ; pedig egy a szükséges dolog, a mit Mária választott. I. mi az ; II. miért szükséges ; III. mit kell tennünk, hogy az legyen nekünk is osztályrészünk ? Az első részben egész sor balvélemónyt halomra döntve, kimutatja, hogy „a Jézus lábainál ülni s annak beszédét hallgatni, ez az egy szükséges dolog“. Azért szükséges, mert maradandó jókat szerez ; lelki nyugalmat a csapások közt, örök idvességet a halál után. A III. részben inti azokat, a kik minden áron, még a bűn árán is csak a vagyont hajhászszák, vagy csak a testet-lelket ölő vigalmak után futnak, hogy térjenek vissza a Jézushoz és engedelmeskedjenek az ő parancsolatainak.

XXV. Magunknak megmezitelenitése. Uj-bori úrvacsora osztásakor- Nóé esetéből indulva ki, arra inti hallgatóit, hogy mezitelenitsék meg magukat a hitetlenségnek, a számításnak, a hazugságnak ruháitól, s megismerve, hogy Isten kezéből jön az áldás, induljanak fel hálára, jótételre, mértékletes életre.