Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

763 DUNANTULPROTESTANS LAP. 764 képpeni értekezlet, a melyen szépszámú hölgy közön­ség jelent meg ; de itt is fájdalommal kell megemlíte­nünk, hogy a helybeli tekintélyes gyülekezet tagjai közül csak egyetlen egy jelent meg. Az értekezletet Rácz Géza elnök ur megnyitván, a tárgysorozat első pontja lett volna egy lelkésztársunk felolvasása a „ Valids és költészet11-rő\, a mely azonban az illető gyengélkedése miatt elmaradt. Ezután Rácz Géza elnök olvasott fel részleteket Dr. Heinrich Sey­­ferth : „ Werbern je Jür die Arbeit der inneren Mission“ c. általa magyarra fordítandó belmissiói munkából. A felolvasott cikkeket: a belmissio fogalma, eredete, fel­adatáról, a jelenlevők érdeklődéssel és élvezettel hall­gatták. A felolvasásért az értekezlet köszönetét fejezte ki s egyszersmind kimondotta, hogyha Rácz Géza ur a forditással készen lesz és az eredeti szerző és fordító beleegyezését adja, hajlandó lesz a munkát kinyomatni, hogy a belmissió áldásteljes munkásságát ennek segé­lyével is minél többekkel megismertesse. íme ezt a határozatot hozta a mezőföldi egyház - megye értekezlete, a mely pedig a belmissiói egyletet leszavazta. I)e tegyünk különbséget bellmissioi mun­kásság és egylet között! Amazt mindenki helyesli és szükségesnek tartja és a helyi viszonyok figyelembe vé­telével végezni is akarja ; inig a gyülekezetek egyéni jellegét figyelmen kívül hagyó, mindenütt ugyanazon módozatokat alkalmazó, a gyülekezetekben vagy talán azok felett külön jogkörrel rendelkezni akaró, közpon­tosító egyletből nem kért. A felolvasás után következett volna az űj egy­házi értekezlet alapszabályainak tárgyalása, a melyeket Szűcs Dezső csajági lelkész terjesztett elő. Az alapsza­bályokat általánosságban a tárgyalás alapjául az érte­kezlet elfogadta, azonban az idő előhaladottsága miatt a részletes tárgyalást elhalasztotta a legközelebbi egy­házmegyei gyűlést megelőző értekezletre. Ezek után elnök az értekezletet bezárta, a mely után késői ebédre gyűltünk össze, a hol pohárköszön­tőkben sem volt hiány. Ennyit az értekezlet lefolyásáról. S most állapodjunk meg egy kissé és gondolkoz­zunk a felett, vájjon melyik szükségesebb, a lelkészér­­tekezlet-e vagy az egyházi értekezlet, avagy mindakető? s hogyan volna legcélszerűbben berendezhető ? A mint a felolvasott és általánosságban elfogadott alapszabálytervezetből értettük, az egyházi értekezlet­nek tagjaivá lehetnek a nők is és egyik célja volna, hogy az érintkezést az egyes családok között a kér. szeretet munkásságának terén eszközölje. Ezt figye­lembe véve, továbbá mérlegelve a mostani és a múlt gyűlés lefolyását, úgy tűnik fel, hogy az értekezlet nem is annyira a napirenden levő egyházi és egyháztársa­dalmi ügyekkel akar foglalkozni, mint inkább az értel­met fejlesztő, szivet-lelket nemesitő, gyönyörködtető felolvasások és előadások által ünnepélyeket akar tar­tani. És csakis igy lehetséges szerintem az egyházi érte­kezlet megalkotása oly formában, a mint az tervezve van. A mi egyházmegyénkben ilyen emlékünnepély tartá­sára nagyon is alkalmas helynek kínálkozik Székesfe­jérvár, már csak a hívek értelmiségénél lógva is, de meg azért is, hogy egy ily nagy katholikus városban van legnagyobb szükség arra, hogy a reformációhoz való ragaszkodást ápoljuk, hogy mutassuk meg legalább egy napon — október 31-én — hogy mi is élünk, s val­lást is merünk tenni református voltunkról s nem szé­­gyeneljük a Krisztus evangéiiomát. Ilyen ünnepélylyé tenni a reformációi emléknapjait, nagyon szép és üd­vös dolog; méltó a naphoz, a melyen új élet született a sötétség méhéből. És ha ilyen egyházi értekezletet akarunk, akkor legcélszerűbb ezt úgy berendezni, a mint a mostani le­folyt, t. i. templomi istenitisztelet úrvacsorával, utána egy-két felolvasás, melynek tárgya mindig kapcsolatos legyen a reformáció szellemével, munkájával s ne le­gyen csak az általános keresztyénséget ápoló, hanem nyiltan nyilatkozzék benne az ev. ref. szellem, mert nekünk nem általános keresztyénekre, hanem hithű ev. ref. hívekre van szükségünk és épen ez a hiánya a belmissiói törekvéseknek is. De aztán az ilyen ünnepélyekért tegyünk meg mindent s különösen a székesfejérvári gyülekezetét kell erre az alkalomra megnyerni. Milyen szépen sikerül évről évre Pápán a theol. akadémia által rendezni szo­kott reformáció-emlékünnepély, a melyen a két prot. egyház tagjai, különösen a hölgyek majdnem kivétel nélkül megjelennek. (No-no ! Szerk.) Miért ne történ­hetnék ez igy Sz.-Fejérváron ? De hogy ezek a gyűlések látogatottak, a világiakra és a nőkre vonzók legyenek, kerülni kell minden vi­tatkozást, szóval nem annyira gyűlésnek, nem is érte­kezletnek, mint inkább ünnepélynek kellene lenni. Mert beláthatjuk azt, hogy ha oly tárgyakat veszünk elő, a melyeknél pro és contra felszólalások, szenvedélyes és esetleg személyeskedő vitatkozások merülhetnek fel és a melyek speciálisán a lelkészi teendők körébe tartoz­nak : azok nem lehetnek egy közömbös hallgatóra jó hatással és élvezettel és biztosra vehetjük, hogy másik alkalommal nem lesz szerencsénk hozzá. Láthattuk most is, hogy a felolvasást élvezettel hallgatták a jelen volt nőhallgatók, de mihelyt az alapszabály feletti vita el­kezdődött, azonnal mozgolódtak és távoztak. És ez na­gyon természetes is, mert a vitatkozásban gyönyörűsé­gük nem telhetik. Ámde ha csak ünnepélyeket rendezünk, akkor nincs értekezletünk, már csak az idő rövidségét véve is figyelembe, mert az istenitisztelet a délelőttöt jórész­ben elfoglalja. Lehetne ugyan az istenitisztelet idejét kissé korábbra tenni és a prédikációt és ágendát meg­rövidíteni, de ez a csekély időnyereség esetleg szellemi veszteséggel járhat. Pedig mennyi olyan dolog merül fel a gyakorlati életben — kivált a mostani változott viszonyok között — a mely felett nagyon is szükséges az értekezés, hogy eljárásunk egyöntetű és a testületi szellemi kifolyása­­kép bátor és határozott legyen. Azok a kérdések, a melyek kizárólag a lelkésze­ket érdeklik, mi módon tárgyalhatók egy vegyes érte-46*

Next

/
Thumbnails
Contents