Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
71 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-72 Minő lesz ez a föltámadás? nem tudjuk; de a 19. §. kimondván azt, hogy „a megillető jöuödelmi kiegészítés 1899. január 1. veszi kezdetét: kétségtelenül joga van minden kiegészítésben részesülő lelkésznek, a végleg megállapított összeg iránt, a mennyiben az 1899 és 1900-ra csak részben utaltatott volna ki, — utólag teljes kielégítést igényelni, a mi elül a minister jogosan ki nem térhet, s a mely jogból az egyházi főhatóság meg nem engedhet. A törvény 20. §-ában még az is ki van mondva, hogy az egyházi hatóság valamely lelkész fizetését 1897 végéig 1600 koronáig kiegészítette, ezen kiegészítést az állam addig is kiszolgáltatja az illető lelkész részére, a mig e törvény értelmében az illető 1600 K. kiegészítéshez szabályszerűen hozzájutna. De ugyan hol és merre van ily fehér holló ? . . . Ezt a nagylelkűséget könnyű volt a törvénynek dekretálni. A törvény végről megnyugtatja a hevett vallásfelekezeteket az iránt is, hogy egyházi és iskolai szükségleteiknek kiegészítésében továbbra is támogatni fogja azokat. Bizony e kijelentés foganatosítására nagy szükség van. íme, ezekben áll a kongrua törvény lényege. Szükségesnek láttuk a politikai és egyházi lapok ban föl-fölmerülő panaszokkal szemben , talán megnyugtatást eredményezőleg, a sokakat érdeklő, sőt lehet mondani, általános érdeklődést igénylő ügyet lehető részletességgel, talán tájékozást nyujtólag ismertetni: ismertetni a törvény, ismertetni a ministeri utasítások viszonylatában, hogy lássák, a kik egyéni avagy közügyi szempontokból érdeklődnek az ügy iránt, melyek azon akadályok, melyeket elhárítani, melyek azon hézagok, melyeket kitölteni kell, hogy a törvény végrehajtása megnyugtatólag és kielégitőleg hasson a kedélyekre. YTégről kijelentem, hogy ha ismertetésem és fölfogásomban tévedtem volna, a tárgylagos recensiófc csak az ügy érdekében állónak fogom tekinteni. K. Körmendy S. Ar Ur Jézus Krisztus szenvedésének története a 4 evangyéliom szerint. Most látjuk csak, hogy miért tette hátrább ezt a történetet Máté és Márk, mint a főpapok, írástudók és vének gyilkos tervének megemlítését; nevezetesen : bizonyságául annak, hogy semmi hatalom és semmi ravaszság el nem vehette volna az Ur Jézustól az életet, ha ő maga magától le nem tette volna azt. A két első evangélistánál a megkenés történetére Judás árulásának elbeszélése következik: fénylő világosságra a legsötétebb árnyék ! Hat nappal husvét előtt, tehá*' pénteken estenden jött Jézus Jerichóból, a nagy zarándok után, Jeruzsálem felé, nyilvánosan vonulva be Bethaniába, miután a magános Efraimot elhagyta. (Ján. 11: 54.) Jeruzsálemben már tudták, hogy Jézus útban van és készültek a virágvasárnapi ünnepélyes bevonuláshoz. Bethaniában pedig másféle készülődés volt, a min János szinte rajt felejti a szemét. Jó alkalom ez neki, hogy bepillantasson velünk is annak a tanítványnak szivébe, a ki aztán Jézust elárulta. Térjünk be Bethaniába. Simont egyszer az Ur meggyógyitóttá poklosságából. Mellékneve: „a poklos-‘— állandóan emlékeztette a tapasztalt jótéteményre. A poklos Simon vacsorát szerze orvosának és Urának; a meghívott vendégek közt volt Lázár is, a megholt; s ott ült az asztalnál azzal a Jézussal, a ki őt feltámasztotta. O Lázár, micsoda érzéssel tekintettél arra, a ki a feltámadás és az élet ? / . . . Hasonlókép fogunk rá nézni mi is, majd ha megdicsőült testben örökké az asztalnál ülünk vele atyjának országában. Mártha szolgált : bár nem ő volt a háziasszony. Arcáról azt lehetett leolvasni: lásd Uram, én tudom, hogy te szeretsz engem e gondosságom és fáradozásom nélkül is, de mégis engedd meg ma nekem azt az örömöt, hogy hozzád való szerelmemet kiöntsem szolgálatomban. Mártha nővére, Mária, úgy látszik egy ideig már Jézus lábainál ült és hallgatta beszédeit. O az Isten dicsőségét látta Jézus arcán, (Ján. 11 : 40.) és megemlékezve azokról a könynyekről, miket megholt fivére koporsójánál hullatott, ezt mondhatta magában : „oh hogy ily későn ismerlek meg!u Szeretető kicsordul; nem bírja tovább magában tartani. A mire test és lélek képes, azt mind megakarja tenni Idvezitője szolgálatában és tiszteletére. Az ő hite szerint Jézus az Isten fölkentje, Izráel királya. Mig a nap előkelői arra készülnek, hogy elvessék királyukat — egy nőnek, Máriának hite királynak vallja őt, a kiről megvan írva : megkent téged az Isten, a te Istened vigasságnak olajával a te társaid felett (Zsolt. 45 : 8). A mit e pillanatban érzett, talán híven fejezi ki ez az urvacsorai ének : Óhajtunk Jézus egyesülni veled, Úgy lesz szivünk szent, ha te megszenteled, Adjad hát, hogy mint tagok a főnek: Engedjünk néked bennünk élőnek; És legyen szivünk szivednek mása, Éltünkben élted, hogy minden lássa! 168. dics. 7. v. Mária áldozott, még pedig égő áldozattal : a kedves, hamisítatlan nárdus-olajban töredelmes, szeretettőégő szivet hozván. (Zsolt. 51 : 19.) Szomorúsága napjaiban megtörve tapasztalta, hogy még egy Máriának a hitét is mennyire képes megtámadni a hitetlenség. Fivére temetésekor visszatartotta a kenetet; most örömmel keni fel hálaáldozatként annak feltámasztójára. Mivel lassan csepegett a nárdus az üveg szűk száján, ezért összetörte az üveget. Miként az összetört edényből bőven ömlött a nárdus-kenet és betölté a házat édes illatával : úgy az ő megtört szive se zárhatta magába Ura iránt való nagy szeretetét; kiömlött ez is. A bűnös nő is, ama másik Simonnak házában, megkenő Jézust, mivelhogy igen szerette. (Luk. 7 : 37.) De miközben a lábakat kéné, a melyekre bűnének érzetében szereteténék könnyeit hullatta, forró vágy támad benne, hogy úgy egyesüljön a Jézussal, hogy ne maradjon meg
