Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

761

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

762

nem csak meglankad, hanem legtöbbször semmivé lessz, vagy legfölebb kegyes óhajtásokban mer nyilvánulni. Es ha keressük e lágyságnak'— nem lágyságnak, hanem kötelesség-mulasztásnak az okát, hát — Uram bocsa! — egy manapság lépten-nyomon magasztalt erényben találjuk meg. Ennek az új és csoda erénynek neve pedig: tapintatosság. Igen, ez az az erkölcsi angol-tapasz, a mi minden foltot eltakar. Közvéleményünk ma már oda tévedt, hogy egész az elvtelenségig menő tapintatosságot követel a közügyek vezetőitől. Az a lelkész, esperes vagy püspök, a ki az előbb említett szakaszokban előirt kötelességek teljesítésére való felügyelést komolyan venné, ugyancsak megjárná. Csak úgy hullanék rá a «szerencsétlen modorú, tapintatlan, összeférhetetlen, vaskalapos, korától elmaradt» s ki tudja még miféle jelző. Egy tapintatos pap és esperes maga is elmegy vasárnap haj tó vadászatra, nem hogy megintené az urakat érte; mint a hogy a törvény és néhány elmaradott pap kívánná; és ha látja se látja, hogy sülyed a vallásosság és közerkölcsiség egyeseknél és családoknál; egyházfegyelemről nem is álmodik, mert annak gyakorlása sértené «az egyéni és lelkiismereti szabadságot.» Ezt az utóbbi idézetet egyházkerületünknek 1901. márc. 26-án tartott közgyjkvből vettem a 76. lapról. Majd egyszer önálló cikkben visszatérek rá. Most csak annyit jegyzek meg, hogy azzal a javaslattal én elég jó társaságban vagyok : Kálvin és az ő nyomdokain haladó régi és új törvényalkotók és kormányzók társaságában, hogy magára az Ur Jézusra ne is hivatkozzam. En tudomásul veszem, a mint illik, hogy megszűntem protestáns lenni, vagy hogy nem ismerem a protestantisrnus szellemét, de nem tudom mit szólnak a határozathoz Kálvin és nagyszámú hű követői. En velük állok vagy esem ! Ha pedig ők szelid-lelkü keresztyének: akkor én ama javaslatommal sokkal szelidebblelkü vagyok.

Az a véleményem, most már elég hossza tapasztalom után, hogy hiába fogja meghozni az egyházfegyelmi törvényeket a zsinat is. Az újakat ép úgy nem tartjuk és nem tartatjuk meg majd, mint most a meglevő igen üdvös és célszerű törvényeket A míg csak észszel hoznak törvényt, de nem egyszersmind szívvel is, addig a törvény csak Írott betű marad. Meg kell újulnunk lelkileg. El kell sajátítanunk a Krisztusnak, az apostoloknak és a prófétáknak egyenességét és bátorságát; fel kell öltöznünk újra a kálvinista egyenességet és erkölcsi szigorúságot; ki kell irtani a tapintatosság tetszetős színében rémitően elharapózott önző kétszínűséget és erkölcsi közönyösséget. Ez az új lélek aztán majd feleleveníti az evangéliomi törvényeket és végre is hajtatja és tapintatosság cimén nem teszi teljesen hatálytalanokká.

Ám azért csak állapítsa meg a zsinat az egyöntetű szabályrendeletet. így legalább még teljesebb lessz a törvény és ha valaki 100—200 év múlva törvénykönyvünk alapján fogja majd véleményét nyilvánitani arról, hogy miként igyekeztünk mi a hitet, a vallásos buzgóságot élesztgetni, erősíteni; mire köteleztük e végből hatóságainkat: hát elragadtatással szólhat; mert a törvényben, a papiroson csakugyan kiterjedt a figyelmünk mindenre! Itt mindenek ékesen és szép renddel vannak.

Kis JÓZSEF,

Egyházi értekezlet Mezőföldön és még valami.

A mezőföldi ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezlete múlt 1900. évi október 131-én elhatározta, hogy az évek óta fennálló lelkészi értekezletet egyházi értekezletté bőviti ki, hogy ne csak a lelkészek, hanem az érdeklődő világi hitsorsosok is részt vehessenek és vegyenek az egyházépités nagymunkájában. Ugyanakkor az egyházi értekezlet alapszabályainak kidolgozására bizottság küldetett ki s egyúttal elhatározta az értekezlet azt is, hogy a jövő, már egyházi értekezlet ideje 1901. október 31., helye pedig Székesfejérvár mend, a hol az értekezletet megelőzőleg úrvacsorával egybekötött istenitisztelet tartassák *).

A múlt gyűlés ezen határozata értelmében hívta össze az értekezletet nt. Rácz Géza elnök ur a jelzett helyre és időre. A meghívóban buzgó elnökünk felkérte a lelkészeket, hogy lehetőleg nejükkel, családjukkal jelenjenek meg s a világiak közül igyekezzenek minél több tagot toborzani az értekezlet részére. Mégis jelent a lelkészi karból 20—22 lelkész, többen családjukkal és ismerőseikkel, de fájdalom a világi elem csak 2 taggal volt képviselve az értekezleten, a kiket ezért elismerés és dicséret illet meg. Vajha az ő példájuk lenne vonzó annyira, hogy a jövő gyűlésen sokkal nagyobb számról adhatnánk tudósítást.

Az értekezletet megelőzőleg a székesfehérvári gyülekezet templomában istenitisztelet volt, a mely alkalommal a gyülekezetnek, különösen az intelligens osztályhoz tartozó tagjai szépszámmal jelentek meg. Az isteni tiszteletet Babay Kálmán sárkeresztesi lelkész végezte, Pál ap. zsidókhoz irt levele XIII. r. 8. v. alapján fejtegette, hogy az emberi szellem gyakran bizonyos körülmények hatása folytán, a helyett, hogy előbb haladna a megkezdett utón, visszaesik, visszafejlődik, mint a reformációt megelőző időben, és az emberi szellem fejlődése szempontjából a reformáció szükségességét bizonyította. Ennek végeztével ifj. Medgyrtsszay Vince lepsényi lelkész állt az Ur asztalához és alkalmi agenda tartása után Kutassy Dezső székesfejérvári segédlelkészszel együtt osztották ki az úrvacsorát a szép számú helybeli és vidéki híveknek, köztük a jelen volt vidéki lelkészeknek.

Az istenitisztelet végeztével kezdődött a tulajdon*) Szép példa. Kövessük.