Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-17 / 46. szám
Tizenkettedik évfolyam.46. szám. Pápa, 1901. november 17. DUNÁNTÚLI r «-----------------------------* A lap szellemi részét illető közlemények a szerkeiztöaéghez Kis József felelős szerkesztő ozi— mére Uíild entlők. «---— í----—............ « Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. #-----------------------------& Az. előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), liirdetéselr, reclamatiök Faragó János fbimmkatárs czimére leüld. e ix d o le. * - --------* Zsinatunk legfontosab teendői. Szuhay javaslatának 2. p. tömérdek kérdést támaszthat éppen azért, mert csak általános ki' vánságokat foglal magában. Helyes, hogy a közistenitisztelet legyen teljesen egyforma mindenütt. Ezt nem is lenne olyan nehéz keresztül vinni, a vallásos összejöveteleken és az iskolákban történő előkészítés, megértetés utján. De mit értsünk az alatt, hogy «ennek módja, lefolyása a mai viszonyoknak megfelelő módon szabályoztassék,» és hogy külsőleg és belsőleg vonzóbbá kell azt tenni?!» E részben csak akkor nyilváníthatnák véleményüket a felhívott testületek, ha positiv javaslat volna előttük. Most legfölebb annyit mondhatnak, hogy nálunk e pontban is első irányadó a biblia, aztán az ős keresztyénségnek és a hazai református egyháznak azon alapuló megszentelt szokása és csak legvégül a kor Ízlése, mert ez igen könnyen változik s szertelenül átcsaphat egyik szélsőségből a másikba. Épp ilyen kényes pont, a mi teljes világosságot és határozottságot kiván, az is, hogy «templomunk belső csinosítására kiváló gondot kell fordítanunk.» Itt se szabad átengedni a teret a mai ízlésnek. Helyeslem, hogy legyen egyforma a használandó urvacsorai ágenda; tegyük hozzá, hogy a keresztelési is. Megmondom miért; azért, mert az újabban világ elé bocsátott keresztelési beszédekből azt látom, hogy azok a keresztség igazi jelentésére, jelentőségére ügyet se vetnek; keresett frázisok halmazából állanak csupán ; olvasva őket, úgy tetszik, mintha csak a paszitákon szokásos felköszöntőket hallanánk. Ez pedig már «éktelenül való tévelygés.» A szertartásoknak törvény által való egyöntetű szabályozását egyátalán helyeslem. A papi ruhára vonatkozólag én a reverenda mellett szavaznék. A mig ezt újra be nem hozzuk, addig nem is lessz teljes egyöntetűség! A mostani kabátot csináltathatják hosszabbra és rövidebbre; csak az egyik oldalon zsinórozva, vagy mind a kettőn; egyszerű vékony zsinórzattal, vagy szélessel gazdagon; lehet igazi magyar atilla vagy zsák — kabát; tehetnek rá derék-övet vagy nem ; vehetnek hozzá magyar nadrágot vagy pantallót. Ezek a változatok a reverendánál lehetetlenek. Aztán ha 12—15 évet veszünk számításba, sokkal olcsóbb is a reverenda, ez az igazi papi ruha. Hogy én a reverenda mellett vagyok, erre nálam döntő befolyással van az is, hogy nem szeretem látni, mert igen viszásnak tartom, hogy az elkopott, templomi szolgálatra már nem való zsinati kabátot mindennapi, közönséges kabátnak használják aztán, a melyben megjelennek mindenütt, vásárban is. De másrészről azt se tudnám ám kívánni, hogy egyszerűen dobják el. Épp ezért szeretném elejét venni annak, hogy ilyen sorsra kerülhessen a papi ruha. A 3. p. mindenben hozzájárulok, legfelebb az első két kívánságra is kívánnám a batáridő kitűzését. Helyeslem a 4. pontot is. Az 5. p. eme kívánságai: «köteleztessék minden presbitérium arra, hogy a javító egyházfegyelmet gyakorolja» — már törvénybe is vannak foglalva, és pedig a 27. §. 1, 2, 3, 4, 7. p. a 88. §. és a 111 —134. §-aiban. Hej! ha ezeket magunk is, presbitériumaink is önként és szívesen megtartanák: nem volna akkor nekünk semmi bajunk; vagy ha legalább volna olyan hatóságunk, a mely a törvény végrehajtásában ne csak a szavazások, választások és az adók beszolgáltatásánál, e tisztán administrativ teendők teljesitésénél, hanem azoknál is bátorkodnék a felügyeletet gyakorolni, a mik a lelki életre, a bitbuzgóságra tartoznak: akkor is sokkal kevesebb bajunk volna. De bármekkora legyen is amazokban kormányzóink erélye, emezeknél már 45
