Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 636 minden tehetségének lelkiismeretes felhasználása mellett is. Minden hivatalnál megvan a fokozatos előléptetés, csak a lelkész van kizárólag a «népfelség» tetszésére bízva. Ha más egyéb hivatalnok az életidővel, gyakorlati és tapasztalati bölcseség szerzésével előbb megy külsőképpen is, miért kell a lelkésznek legtöbb esetben ott élni és halni, a hová a sors és körülmények káplán fejjel juttatták? Vagy talán a lelkész hivatala olyan, hogy azon a fiatal tűz, szónoki hév, megnyerő nőtlen állapot háttérbe szoríthatják az évtizedes komoly tanulmányt, magát árulgatni nem tudó becsületes szerénységet? Fájdalom, hogy a tapasztalás bizonysága szerint sokan ezt tartják! Ha a lelkészi pályán az érdemnek előbbutóbb meglenne bizonyos jutalma, akkor talán a tanuló lelkész-fiak közül is többen maradnának atyjuk pályáján, theologiát végzett legjobb ifjaink nem mennének tanárképezdékbe és nem lenne olyan nagy lelkészhiány, mint szerencsejátékos korunkban. Tudom, hogy a fokozatos előléptetés elvét egyházi önkormányzatunkkal, alkotmányunkkal összeegyeztetni szinte lehetetlen, de hogy az ötödéves korpótlékot miért ne lehetne behozni, különösen a kongrua törvény életbeléptetésével felszabadult állainsegélylyel és országos közalappal, azt nem akarom megérteni. Nem kívánnánk mi társadalmi állásunk után igényelhető 400 koronás, 2000 koronáig emelkedő korpótlékot; boldogokká lennénk téve falusi elemi iskolai tanítóink 50 frtos korpótlékával is, tudván hogy idővel egy gyermeknek a tanittatási költsége abból szűkösen kikerül. De visszatérek előbbi tárgyamhoz és őszintén kimondom, hogy a 209-ik §. szigorú tilalmának az uj törvénykönyvbe való átvételét valláserkölcsi szempontból szükségesnek tartom, sőt kívánatosnak tartanám a felette enyhe minősítési szakasznak szigorítását, a lelkész gyakorlati működésén szerzett érdemének méltánylása céljából. Szükségesnek tartom a 205. §-nak olyan értelmű módosítását, hogy a pályázati hirdetésben a lelkészi fizetésnek necsak hivatalos becsösszege legyen kitéve az egyházi lapokban, hanem miként a Néptanítók Lapjában a tanitói dijlevél, úgy az egyházi lapban az igazi lelkészi dijlevél részletezve kerüljön nyilvánosságra, még pedig a lakás és kert milyenségének, illetve nagyságának megjelölésével, mert a lelkészi járandósághoz ez is hozzá tartozik. Ezen kívánságnak szükségét a lelkészi fizetéseknek államsegélylyel való kiegészítése által történt meglepetések indokolják. Ezért sürgette a komáromi egyházmegye lelkészértekezlete már több ízben az «Országos ev. ref. hivatalos lapnak» megindítását. Vágmelléki. Emlékbeszéd és mellszobor leleplezés László Józsefről. (Folytatás.) A másik indok, mely ezen végrendelet közlését szükségessé tette az : hogy valódi értékére szállíttassák, tehát megsemmisittessék azon vád, melyet László József halála után egyesek támasztottak: mely szerint ő a kocsi papságot simonialis vétek elkövetésével nyerte, a úgy vette volna meg és Ígéretét be nem váltotta. Hát mélyen tisztelt közönség ! A ki annyira közel áll a halálhoz mint ő ; a ki úgy leszámolt már az élettel, mint ö ; a ki annyira szerette egyházát, a kinek figyelme nemcsak a legnagyobb és becsületbeli; de még a legkisebb családi és egyéni dolgokra is úgy kiterjedt az élettől megválni készülődés utolsó perceiben, mint azt Pozsonyból, midőn halálát vagy hosszabb börtönbüntetését teljes resignatioval várta, épen a kocsi ref. egyház gondnokához küldött levele és legelső végrendelete tanúsítja: az lehetetlen, a becsület, erkölcsi érzés és természetellenes, hogy ha bármely ígéretet tett volna is, annak beváltásáról, midőn végóráját közel levőnek érezte, nem gondoskodott volna. Már pedig László József a köztudat szerint becsületes s a természet és erkölcs törvényei előtt is meghajló ember volt. A gondnokhoz küldött levél után folyamodványokat készíttettek a kocsi ref. gyülekezet tagjai Gedeon osztrák tábornokhoz és a katonai vizsgáló bíróhoz, lelkészük kiszabadítása céljából (melyeket eredetiben szinte fölmutatok) s azokat három elöljárótól felküldötték Pozsonyba. Ámde akkorra már László József egy az 1849. évi november 5-én keit igazolványnyal szabadlábra helyeztetett s találkozván Pozsonyban a kiszabadítására köldött három elöljáróval, velők együtt egyházába vissza jött, hogy mint hosszabb időig katonai felügyelet alatt levő lelkész folytassa a nagy munkát, mely a szabadságharc iszonyú küzdelmei, s véres jelenetei által erőszakosan lett megszakítva. A testi sérelmek következtében beállott hosszabb idejű gyengélkedésből csak lassanként üdülő lelkész nagy lelkiismeretességgel és erélylyel látott hozzá gyülekezete anyagi és szellemi reorganisálásához. S valóban a lelkészlak építéséből még fentlevő adósság törlesztése, majd a régi rozzant templom helyébe új és szép templom, s ebbe 18 változatos organa beállítása,
