Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
Tizenkettedik évfolyam.38. szám. Pápa, 1901. szeptember 22. Próbapapolás Érdeklődéssel olvasom mindazon felszólalásokat, melyek egyházi törvénykönyvünk revíziójára vonatkoznak. Ez történt G. Szabó Mihály lelkésztársamnak „Egyházi próba szón okid»“ cimü cikkével is. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy az ő jóhiszemű lelkesedése nem győzött meg arról, hogy éppen „a népfelségi jog szent nevében kell követ élnünk a próbaszónoklás életbeléptetését.«. A népfelségi jog, hogy mennyiben járulna az egyházi közérdek, hitbuzgóság, valláserkölcsi élet előmozdításához, azt most, képviselőválasztások alkalmával talán felesleges részleteznem. Egyházi törvénykönyvünk 209-ik §-ának lakonikus tilalma azt hiszem, hogy a múlt szomorú és szégyenletes tapasztalatának jól megérett gyümölcse. Hogyha kedves kollegám konkrét esetek ismeretéből, a törvény határozott tilalmának olyan szégyenletes kijátszását, furfangos megrontását tudja, mint a mint leírta: akkor csak elgondolni is elegendő, hogy a törvényadta szabadság minő visszaélésekre vezethetne, minő üzérkedések történhetnének «odahaza,» a népfelségi jog székhelyén, annak szent nevében! Szerintem a próbaszónoklással nemhogy eleje vétetnék a keserű csalódásoknak, hanem a választó gyülekezetek még nagyobb mértékben ki lennének ennek téve. Nem képzelek olyan «testi embert,» a ki saját zsebére költséges utat megtevőn, a kecsegtető jövő reményében, ne igyekezzék «saját magát felülmúlni.» Már pedig egyetlen, egyéni önző érdekből elmondott prédikációtól és az illető külső megjelenésétől tenni és még valami. függővé az egyház sorsát, sokkal rosszabb, mintha az egyházközség megbízottai azon egyént, a kihez küldetnek, nemcsak meglátják és meghallgatják, hanem lelkészi jellemére vonatkozólag az Ur szőlejében, családja és tanuló-szobájában való naponkénti forgolódása felől is szerezhetnek némi tájékozódást. Igaz, hogy a mint Szabó Mihály lelkésztársain állítja a 209. §. szigorú tilalma útját állja az ifjabb lelkészek, különösen a káplánok előmenetelének, de vájjon a próbaszónoklás behozatala nem vágná-e útját minden szerény és önérzetes lelkész boldogulásának? Bizony higyje el, hogy nemcsak «az idősebb és hírnevesebb» lelkészek önérzetét sértené a piacozás, vásározás. Hiába hivatkozik ág. hitv. evangélikus testvéreinkre, hiába a külföldi példákra; németnek jó lehet a frakk, franciának a harisnya, a magyar csak saját csizmájában érzi jól magát. Különösen mostani egyházi teherviselésünk és a hovatovább terjedő vallásközönbosség, egyháziatlanság korában valóságos veszedelem lenne, ha üresedésben levő lelkészi állomásaink nyugalma az izraelita rabbi választásokhoz hasonló próbaszónoki atos huzavonák által talán évek hossza sorára felzavartatnék. Nem az csökkenti az önérzetes lelkész munkakedvét, hogy a 209-ik §. megtiltja a próbaszónoklást, mert ugyanez a tilalom kíméli meg őt megnem választás esetén saját gyülekezetében a rosszakaratú gúnyolódások és kisebbítésektől; hanem az a tudat kedvetlenit el igen sok lelkészt, hogy egészen a vak szerencse játékának van kitéve legjobb igyekezete és Istentől nyert 38 * . . ~—:—t-—-# Az egvház és iskola köréből. *—:—tt"—, . ^ A lap szellexni részét vö^ Az előfizetési dijak illető la: Özlein én^ek a i » » 11 a Ijl* ! (^gész évre 8 kor., fél—-r'V'T" A dünántu i ev. rét. epMerület luvata ös köz önye. Kis József Oii ti Faragó János felelős szerkesztő czlfómunkatárs ozimére mére küldendők. küldendők. # --------------------------Megjelenik minden vasárnap. - $ —------------------------*
