Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
605 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 606 Tehát anyag kevesbités tekintetében van tervezetemben haladás a múlthoz képest. Hogy aztán ez a haladás előre vagy hátra felé irányul-e ? Az tisztán az egyéni véleménytől függ. Arra azonban nem vitt rá a lélek, sem meggyőződésem, hogy a legszebb és hatásaikban legeredménydúsabb anyagokat, (bibi. történet, egyh. ének) kevesbítsem. A haladás második critériuma az anyag helyes elrendezése. Ezt a feladatot következőleg oldottam meg : Bibliai történetet nem 4, hanem 5 osztály közt osztottam szét, hogy ennek a legtáplálóbb eledelekkel teljes éléskamrának tartalmát legyen idő felhasználni. E tárgynál szándékosan kerültem a régi tantervnek azon intézkedését, hogy az I. és II. osztály anyagát a III-dik osztály ismételje (Végh I. szintén így ismételtet) mert elégnek tartom, ha a növendék valamit egyszer megtanul jól. Az már aztán nem képez az eredményre nézve kérdést, hogy beszéd és ért. gyakorlat alapján, vagy kézi könyvből tanulta-e meg. Az énekeknek az egyes osztályok közt való fölosztását nem vittem keresztül, mert ez sok időt és nagy munkát igényel. No meg egy kis zenei ismeretet. Az egyháztörténetnél nagy súlyt fekteáve a magyar prot. egyháztörténetre, ezt tisztán a Vl-ik oszt. tantárgyául osztottam be. E tárgynál is van pótolni való hiány tervezetemben, nevezetesen : nem jelöltem ki a tanítandó eseményeket és személyeket. Ezt azon esetre tartottam fönn, ha tervezetem általánosságban el lenne fogadva. Akkor majd kiválogatom, hogy mik veendők fel a tankönyvbe, mik az olvasókönyvbe. Gondoskodtam az ismétlősökről is, (a mit Végh I. elmulasztott) adván nékik olyat, a mi az ő képességüknek megfelel. Pl. a III-dik évre tettem az egyh. alkotmánytant, a mikor a növendék közel áll ahhoz, hogy kér. prot. kötelességeit és jogait gyakorolja. Tehát az anyag-elrendezés terén is hoztam elő újat. Az új pedig mindig haladás. Legnagyobb haladás lenne azonban , ha új és jó tankönyvek születnének. No hát ebben a tekintetben pláne túl licitálok mindenkit, mert nemcsak uj és jó tankönyveket, hanem jó vezérkönyveket is kívánok. Most pedig nézzük, mivel indokolja M. I. azon állítását, hogy tervezetemben a múlthoz képest nincs haladás ? Egyetlen indokolásának veleje az, hogy mint a régi tanterY szerint, úgy az enyim szerint is előáll az az „absurdum,“ hogy az I-ső osztályban a vallástanitás minden előkészítés nélkül a teremtéssel kezdődik, a mi nehezen érthető történet. Legyen úgy ! De hát akkor M. I.-nak, az „épitész-mérnÖknek“ mi a terve az I-ső osztálylyal ? „Az, hogy ismerje meg a három főünnep történetét és jelentőségét!“ Az Istenúának, az emberiség megváltójának („ki örömöt boza Adám árváira“) születése ; Jézusnak a bar Iáiból lett föltámadása; a szt. lélek kitöltetése és a kér. egyház megalakulása, mind oly történetek, melyeket a bölcs, jó és hatalmas Istennek ismerete nélkül is könnyebben megért a gyermek, mint a teremtés történetét. (M. I. szerint.) Hát én szerintem nem ! Pl. Jézus születése okozat, melynek legelső okát az első bűn történetében találjuk meg. Nem észszeriitlen dolog-e tehát, a mikor (M. J. terve szerint) előbb előáll az okozat, mint az ok ? Es, ha már a „modern“ paedagogiai elvek szeszerint (melyek kell, hogy a természetességet szemelőtt tartsák) akarjuk elbirálni a dolgot, nem könnyebb és természetesebb-e, hogy a gyermek előbb ismerje meg szülőit (atyját) mint testvérét ? Hisz ez a családi életben minden erőltetés nélkül igy megy végbe. De vegyük elő M. I-nak az ő bírálatában használt hasonlatát az épületről és épitészmérnökről. A legbölcsebb építészmérnök és egyszersmind épitő-mester Isten fölépítette e világnak roppant épületét. Ez épületnek fedele (jól megjegyzendő : fedele !) az az isteni kegyelem, mely Jézus elkiildetésében nyilatkozott meg. Bizony-bizony nem válik dicsőségére M. I. építészmérnöki tndományának, hogy ezt az épületet a gyermeki ismeretben fölépitendő, ... az építést a fedelen kezdi. így csak a bontást szokták kezdeni. Az elmondottak indítottak engem arra, hogy a teremtés történetében megnyilatkozó bölcs, jó, mindenható Istennek atyai szeretetét és gondoskodását ismertessem meg legelsőben a gyermekekkel. Mert ha ez, az Istent nem ismeri, akkor nem is tud kihez imádkozni. Nem is kell ahoz valami nagy paedagogiai bölcsesség, hogy a szülőkről — kiket a gyermek legelőször ismer — és szeret meg — rávezet tessék a növendék ismerete és szeretete az Istenre mint atyára. Végül még igen röviden M. I.-nak azon megjegyzésére válaszolok, hogy az én tervezetem szerint „minden előkészítés nélkül, a legelső vallási érán a tanító igy szól tanítványaihoz ; Kezdetben terernté Isten a világot.“ Azt hiszem minden tani tó tudja vagy a tanítási módszertanból, vagy a vezérkönyvből, hogy még az i betűt sem lehet tanítani „minden előkészítés nélkül a legelső órán.“ Én tantervet készítettem, mely előirja, hogy a vallási tantárgyakból egyes osztályok mit tanuljanak, nem pedig vallástanitási módszertant, vagy vezérköny vet. Tovább pedig nem megyek a védelmezésben, mert már ez az utolsó válasz is kicsinykedés volt az én részemről ép úgy, mint M. I. részéről az ezt előidéző vád. Befejezésül tisztelettel kérem a főtiszt, egyházkerületi tanügyi bizottságot, fogadja el a b.-somogyi egyházmegye által benyújtott tantervjavaslatot oly alapul, melyen tovább, részleteiben is kidolgozandó teljesen a népiskolai vallásoktatás tervezete. 36*
