Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 572 571 iskoláiban s azok számát tetszése szerint szaporítja, ott, a hol szüksége van reá; nem szorul híveinek áldozatkészségére, mint mi. A nevelést olcsóvá, sőt ingyenessé teheti, a mikor érdeke úgy hozza magával; mint ezt a női oktatással tette az általa nagy számban fölállított zárdákban. Iskolái ennélfogva keresettebbekké lesznek a szegényebb osztálynál, valláskülönbség nélkül. Mutatja ezt azon körülmény, hogy a zárdák növendékei évről-évre óriásilag szaporodnak. Sajnos: a, mi híveink is mind nagyobb számban keresik fel a zárdákat, hogy leányaik neveltetésére minél kevesebbet kelljen áldoztiiok. így idővel egy kész, engedelmes hadsereget nevelnek, mely épen úgy gondolkozik, mint vezérei, tehát annak érdekeit tudva, vagy nem tudva, h at a 1 m a sa u elő m oz d i tj a. Különös súlyt helyezek a nőnevelésre, mert tudom, hogy a nő érzékenyebb kedély világánál fogva, sokkal fogékonyabb a vallási szertartások iránt, mint a férfi, kinek az élettapasztalat idealizmusából idővel sokat eltöröl. Tudom azt, bogy minden nőben egy hóditóra tesz szert, ki azt a kört, melyet az isteni gondviselés rendeletéből elfoglal: átalakítja, megnyeri a maga gondolatmenetének, úgy hogy mire a férj észreveszi : már az egész család magáévá tette a zárdában nevelt édesanya gondolkozási módját, mint ezt sokszor sajnosán van alkalmunk tapasztalni a vegyes házasoknál, a hol a férj protestáns, a nő pedig katholika. A férj, az apa, az ő protestáns felfogásával egyedül marad családja körében. Eleinte küzd, küzd vallása mellett. E harc részéről később mindinkább gyengül és a békés otthon iránti vágy, továbbá a családi szeretet legyőzi a vallás iránti szeretetet. így vesztjük protestáns családainkat ! Ha olyan esetet veszünk, a midőn a zárdában — tehát katholikus szellemben — nevelt protestáns nő egy katholikus férj mellé kerül, azt látjuk, hogy ő már sem nem tudja, sem nem akarja saját vallása mellett azon hitbuzgóságot kifejteni, melylyel urát, gyermekeit képes lenne a mi egyházunknak megnyerni. Sőt a legtöbb esetben maga veszi fel férje és gyermekei vallását, kiket házasságkötéskor hitközönyénél fogva oda ígért. Tehát ezen a réven is csak mi vagyunk a vesztes fél. E kérdés megoldására nekünk a hasonszenvi orvosok példáját kell követnünk, kik a betegséget hasonló hatású szerekkel szokják gyógyítani. Vagyis: a zárdái nőnevelés hatását, protestáns szellemű jó leánynöveldékkel kell ellensúlyoznunk, melyeknek hiánya lett szülő oka a fentebb érintett súlyos bajoknak. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület e felfogásnak hódolva, óhajtja a protestáns szellemű nőnevelés érdekében nagy reményekre jogositó kőszegi leánynevelő intézetünknek — bármilyen áldozatok árán is — mielőbbi kiegészítését, hogy az eléggé nem hangoztatható nőnevelés fontosságát elismerve, evangélikus családainknak lehetővé tegye leánygyermekeiket minél kisebb áldazatok árán protestáns szellemben és intézetben kiképezhetni. Mert — móltoztassék elhinni — a hitbuzgó, vallásukat igazán szerető és ahoz elválhatatlanul ragaszkodó evangélikus anyákon nyugszik a mi egyházunk boldogulása, mondhatnám ellenálló képességének fenmaradása. De hogy sikeresen versenyezhessünk is, iskoláinkat a közművelődés mai igényeinek megfelelőleg rendezhessük be és azok számát, a szükséghez képest emelhessük ; továbbá : hogy ne kelljen — amúgy is roskadásig megterhelt — híveink áldozatkészségéhez fordulni: kérjünk és újra zörgessünk a nemzet által ígért, országgyülés által törvénybe iktatott, királyilag is szentesített 1848. XX. t.-c. végrehajtásáért, a mely köztudomásúlag minden bevett vallásfelekezetnek egyenlőséget, teljes viszonosságot biztosit; továbbá : minden vallásfelekezet közművelődési igényeit az állam jövedelmeiből rendeli fedezni. Ezt nemcsak kérni, de követelni is jogosítva vagyunk. Mert azt nem képzeljük el, hogy Magyarországon azért hozott volna nemzet és király törvényt, hogy az ne legyen végrehajtva ! 1848 óta elég hosszú idő folyt le ezen sarkalatos, a nemzet nagyjai által bölcs belátással, lángoló hazaszeretettel, legnemesebb indokokból, a nemzet békés fejlődésére, a haza, állam és Magyarország érdekében megalkotott törvény kivitelére. Igaz ! — készséggel elismerjük — hogy az utóbbi kormányok belátván ama fontos nemzeti érdeket, mely e törvény végrehajtását parancsolja, megkezdték azt a lelkész és tanitófizetés rendezésével, iskolák segélyezésével. De ezen — kétségkívül nagy horderejű — lépéseket csak épen a kezdet kezdetének vehetjük és az 1848. XX. törvénycikknek a maga teljességében való végrehajtását követeljük. Habár — az állam pénzügyi viszonyára való tekintettel, csak fokozatosén történjék is az. Két értesítő. I. Mielőtt az egyházkerületünkben fenmílló két főgymnásium 1900 — 1901. évi értesítőjének ismertetésébe belekezdenénk és kivonatosan előadnók a kétségtelenül gazdag anyagot, mi ez értesítőkben megvan, szólni kívánunk előbb arról, ami sem e két iskola, Bem pedig Magyarország összes középiskoláinak értesítőjiben nincs meg s aminek hiányát annak a számtalan cikkben, véguélküli fejezetekben fejtegetett „család és iskola“ közötti viszonynak intenzívebbé tétele érdekében tartanók kívánatosnak.
