Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

573

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

574

A mi középiskolai értesítőink a programm keretén kivül állé tudományos értekezésen, a tanulók névsorán és osztályzatán, a könyvtárak és szertárak gyarapodását feltüntető jegyzéken, a végzett tananyag kimutatásán, a statisztikai adatokon kivül nagy részt oly adatokat foglalnak magukban, melyek nélkül lehetetlen ugyan értesítőt elképzelnünk, de amelyek a taníttató szülők s az iskola iránt érdeklődő társadalom előtt amúgy is ismeretesek. Minő személyi változások történtek az iskolában, kik tettek látogatást az intézetben, milyen ünnepélyeket rendezett az iskola az év folyamán, kik tettek adományokat az iskola javára, kik voltak az ifjúsági egyesületek tisztviselői, hogy szerepeltek ez egyesületek a nyilvánosság előtt stb. stb., mind olyan dolgok, amiknek az értesítőben — egy iskolai év történetének beszámolójában — okvetlenül benne kell lenniök, de amikről a taníttató szülék és a társadalom már előbb is, az események megtörténte idején részben a sajtó, részben az ifjúság révén értesült.

Mi ez adatokon kivül olyanokat is szeretnénk látni az értesítőben, melyek nem az intézet külső, lehet mondani a nyilvánosság bíráló szeme láttára lezajló életére, de az intézet belső életére, arra a csendes munkára vonatkoznak, mely az intézet falai között egy éven át folyik s melyről a társadalom nines informálva, vagy ha igen, információjaink kutforrása gyakran megbizhatlan. Arról is be kellene számolniok ez értesítőknek, amit egy-egy tanári kar a vezetésére bizott ifjúság tanítása, nevelése és fegyelmezése érdekében egy év leforgása alatr tenni jónak látott, azokról a módokról, melyeket a haladó kör követelményeinek megfelelőleg az ifjúság értelmi és erkölcsi előbbrevitele érdekében a tanári kar a maga egészében megválasztott, mindazokról az intézkedésekről, melyeket a tanári kar azzal a célzattal tett, hogy a középiskolai ifjúság ne csak az általános műveltséget, de az általános műveltség nélkülözbetlen járulékát : a művelt modort is elsajátítsa.

Azt a babonás tisztelettel vegyes félelmet, melylyel ifjúság és szülők az u. n. tanári konferenciák iránt viseltetnek, meg kellene dönteni, azt a homályt, mely e konferenciákat a külső világ szemében körülveszi, el kellene oszlatni, teljes világosságban, igaz valójában be kellene mutatni mindenek számára, mindenek tanúságául: minő munkát végez ott a tanári kar? Az elmélet kincs; melyet számára tanterv és útmutatások előírnak, hogy iparkodik a gyakorlat aprópénzére felváltani; minő speciális utakat választ az oktatás minél sikeresebbé tétele érdekében, hogy iparkodik a tanítás egyöntetűségét az egész vonalon megvalósítani ; mint igyekszik arra, hogy a nevelés nagy munkájában egy egységes szellem: a szabad, a tiszta protestáns szellem nyilatkozzék meg ? . . . Ha fedd, ha büntet a tanári kar, minő szempontok vezetik a feddés és büntetésnél? Ha nagyobb hibát, elharapódzó erkölcsi ragályt észlel az ifjúságnál, hogy gondoskodik orvosszerekrtÄ ? . . . Hogy igyekszik az ifjúságot a jóra, a nemesre serkenteni ? Hogy iparkodik á növendékeket önmunkásságra szoktatni ? Hogy valósítja meg a középiskola végcélját : hasznos tagokat nevelni a művelt társadalomnak.

Hogy az ily módon szerkesztett értesítő megírása a mainál nagyobb fáradságot, több munkát kíván, az kétségtelen. De hogy a taníttató szülőkre és társadalomra rendkívüli nagy tanúsággal járna, mely tanúság a maga eredményes visszahatásában meg a tanár további munkáját könnyítené meg, azt nem vonhatja senki kétségbe. Ismerve középiskolánk vezetőinek ügybuzgalmát és lelkesedését, erős a reményünk, hogy legalább a mi intézeteink értesítői az országos sablóntól az iskola belső életének Jeltárásával már a következő évben örörvendetesen elütni fognak.

II.

Hatalmas középponti iskolánk: az ősi pápai kollégium testes kötetben számol be az 1900—1901. tanévről. Az értesítőt dr. Horváth József theol. akadémiai és Kis Ernő főgimn. igazgatók nagy gonddal állították össze. Első részét történeti adatok foglalják le, melyek közül a fontosabbakat itt regisztráljuk: néhai Tóth Dániel helyére az egyháztörténelmi tanszékre az egyházkerület Thúry Etelét választotta meg, a pápai lelkészi állását az idén elfoglaló Kis József helyére a gyakorlati lelkészet tanárának Csizmadia Lajost választották meg. Thúry már az idén megkezdte működését, Csizmadia pedig a jövő évtől kezdve, A gimnáziumban új tanerőkként működtek : lie. Ede Kálmán és dr. Lakos Béla. Főgimnázium! igazgatónak Kis Ernő helyére, ki közel hét éven át példás lelkiismeretességgel és kiváló adminisztratió tehetséggel végezte a gimn. igazgatói teendőket, az egyházkerület tavaszi közgyűlése hat évre Faragó Jánost választotta, theol. akad. és egyszersmind főiskolai igazgatónak pedig egy évi időtartamra dr. Antal Gézát.

A valláserkölcsi nevelés vázolásában két momentumot tartunk különösen kiemelendőnek: a reformáció emléknapjának iskolai ünneppé nyilvánítása s a rendszeres téli ifjúsági istentiszteletek. Majd a rendes iskolai ünnepekről és az iskolalátogatásokról olvasunk beszámolót. Az iskolalátogatást Antal Gábor püspök, Czike Lajos főiskolai gondnok és Spitkó Lajos székesfehérvári főigazgató teljesítették.

Az újabb adományok között egy valóban szép alapítványról olvasunk: Dr. Steiner József városi főorvos, az iskolának 25 év óta orvosa és a közegész: ségtan előadó tanára, emlékére annak, hogy e főiskolában volt tanuló, immár egy negyedszázadja pedig orvos és tanár s hogy ugyanez évben harmadik fia tette le jeles eredménynyel főiskolánkban az érettségi vizsgálatot: két szegény, jó tanuló ifjú segélyezésére 2000 korona alapítványt tett. „E nemes célú adomány — mint az értesítő Írja — nem szorul dicséretre, s szükségtelen kiemelnünk az alkalom kiválóságát is, amelylyel a* alapítvány tétetett. De nem mulaszthatjuk el, hogy kifejezést ne adjunk az alapítványért őszinte