Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

ol

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

52

is áll, hogy mindenek tiszták a tisztáknak. Miként a prédikációnál nem csak a beszéd tartalma, de annak előadása is igen fontos a nemes elhatározások fölébresztésére: úgy az éneklés is annál inkább emeli buzgóságunkat, minél tökéletesebb a zenéje, az előadása.

Az énekkarok működésében azonban én nem a nyilvános istenitiszteleten való szereplést becsülöm legtöbbre, hanem kivált azt a hatást, a mit gyakorolnak az egész gyülekezet közőneklésére. A kálvinistákat zsoltáros népnek ismeri az egész világ. Olvasta vagy hallotta talán mindenki, a ki itt jelen van, hogy a most folyó dél-afrikai háborúban a búrok zsoltárokat énekelve mennek a csatába. Falu-helyeken, nálunk is nem csak otthon a házban s nem csak a téli estéken zendül meg a szántó-vető ajkán egy-egy ének, de kinn a mezőn, kertben, szőlőben is. És dacára annak, hogy igen szeretünk énekelni, éneklésünk szépsége mégis igen fogyatékos ma is. Sok helyen szinte hihetetlenül rossz. Egyik helyen végtelenül nyújtják az éneket, másik helyen a kezdő sorok elejét szinte átugorják ; itt oly erővel fújják, kogy csak úgy dagad a nyaka h majd kidülled a szeme az éneklőnek, amott meg olyan bágyadtan és élettelenül zengedeznek, mintha csak puszta szokásból, lélek nélkül tennék. Ennek a sok bántó viszásságnak nem lehet más oka, minthogy elhanyagoltuk az énekek dallamának művészies tanítását. Bizonyos, hogy minél többen lesznek egy-egy gyülekezetben olyanok, a kik felnőtt, tehát érett korukban, legalább néhány évig gyakorolták magukat a műéneklésben : annál egyöntetűbb, egyenletesebb és összhangzóbb lesz az egész gyülekezet éneklése; nem csak azért, mert kellően érvényesitik tudásukat és hangjukat az ilyenek a közéneklésben, hanem azért különösen, mert otthon, a családjukban nem csak tovább adják a karmestertől kapott utasításokat, de meg is mutatják, hogyan kell élni azokkal. En legalább igy képzelem. így juthatunk el mi is oda, a hová eljutottak az olaszok, a kik között az erdei famunkások is harmonice énekelnek mindenkor.

A gyülekezet közéneklésének ily uton-módon való megjavítása, sőt egyenesen széppé, kellemessé tétele már magában véve is olyan nagy haszon, hogy igenigen megérdemli a jók fáradságát. Pedig ezen kívül is van még haszna az énekkarnak és pedig nagy haszna. Abban áll ez, hogy a szép vallásos és a nemes értetelemben vett világi énekek, a hazafias és népdalok megtanulása és megkedveltetése által, vagyis a műérzés és ízlés fejlesztése által elveszi tagjainak kedvét a trágár utcai nótáktól. Én legalább nem hiszem, hogy a ki egyszer megismerte azt a sok szép kincset, a mi a hazafias és a nemes népdalokban kezünkön van, az hajlandó lenne a trágár nóták sarában kotorászni. Ellenkezőleg, apostolává lesz az Ízlés fejlesztésének. Es ez nagy dolog. Otthon a családban a gyermekeknek, a baráti körben a barátoknak szivébe mindig csak olyan magot hinteni, a mi a jóizlés földjében termett: megbecsülhetetlen szolgálat a közművelődés és a nevelés terén.

Magukra az illető tagokra még különös haszna az énekkarnak az, hogy épen az unalmas, hosszú téli estéket a legnemesebb élvezetben, a legvidámabb hangulatban, társaságban tölthetik el a nélkül, hogy pénzüket, vagy egészségüket s a mi fő, a lelkűket veszélyeztetnék ! Ebből a társas összejövetelből, ebből a mulatságból csak haszon háramolhatik rájuk, de kár egyátalán nem.

Okosan, helyesen cselekszik hát mindenki, a ki csak teheti, hogy ha beáll az énekkarba. Viszont nagy köszönetét és elismerést érdemel az, a ki éveken át minden télen, semmi fáradságot se kiméivé, szorgalmasan oktatja, vezeti az énekkart. Köszönet és elismerés illeti Jilek Ferenc tanító urat, mint ennek az énekegyletnek karmesterét, a ki minden dij nélkül teljesíti fárasztó tisztét im már 10 év óta.

Az egyesület történetéből kiemelem a következőket:

1892. január 2-ig nem volt elnöke. Ekkor e tisztre megválasztotta Gáti Zoltán főiskolai ének- és zenenárt. Gáti ur kiváló szakértelme és fáradhatlan buzgósága nagy nyeresége az énekkarnak. E mostani hangversenynek magas művészi szinvonalon álló műsora is az ő érdeme.

1896-ban május 3-án szépen sikerült hangversenyt tartott és táncvigalmat rendezett, azzal a kitűzött céllal, hogy a tiszta jövedelemből harmoniumot szerez be. Erre t. i. a tanításnál múlhatatlanul szükség van. A hangverseny és táncmulatság oly szép jövedelmet hozott, hogy abból a harmoniumot csakugyan be lehetett szerezni. A következő években aztán mindig tartott kis hangversenyt és táncmulatságot. Ezek jövedelméből már közei 500 korona készpénz vagyona gyűlt össze. Valóban szép eredmény ez egy olyan városban, a hol oly sok különféle kör létezik, mint épen nálunk.

A tagok csak a temetkezési dijakból részesittetnek.

A lefolyt 10 év alatt kiváló jóindulatot mutattak az énnekkar iránt Saáry Lajos egyházközségi főgondnok és Kis Tivadar urak.

Észrevételek Váró Ferenc vallástanitási tervezetére.

Köztudomású dolog, hogy középiskoláink vallástanitási rendszere nem felel meg többé az előhaladott kor kívánalmainak. Mélyebbre kell vetnünk a hálót, hogy ne hiába fáradozzunk. Vallásos érzést, erős felekezeti öntudatot kell öntenünk a fejlődő ifjúság leikébe, mert a ránk váró harcot csak úgy vehetjük fel, ha áll az oldalunkon egy minden áldozatra kész müveit egyháztársadalom, mely ne csak ünnepi ruhaként öltse fel olykor-olykor nagyobb disz kedvéért a vallásosság, sőt az egyháziasság külső jeleit, de minden munkái között lelkesítse, irányítsa leikét a vallás a bölcsőtől a koporsóig.

Ez a cél lebegett konventünk előtt, midőn tervbe vette a középiskolai vallástanitásnak gyökeres reform-