Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

53

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

54

jét és ebből a célból egy hét tagú bizottságot küldött ki, hogy ez jelölje ki osztályról osztályra a tanítás anyagát. Ezen bizottság elé akarja vinni Váró Ferenc azon szakelőadói javaslatát, melyet előbb az Erdélyi Prot. Lapban tett közzé, majd külön lenyomatban is megküldött a középiskoláknak s a kérdés iránt érdeklődőknek. Köszönet érte, hogy a nagy fontosságú reform ezen első tervezetét is hozzáférhetővé tette és a természetes érdeklődés itélőszéke elé terjesztette.

Az ügynek használni akarva s szerény erőmet ez utón is anyaszen tégy házam építésére értékesítve tartózkodás nélkül elmondom a tervezetre szülemlett megjegyzéseimet, annyival is inkább, mert erre jelenlegi hivatalos állásom is kötelez.

A javaslatnak leginkább szembeötlő jellemvonása és szerencsés gondolata annak a mindinkább felhangzó követelésnek a teljesítése, hogy egész középiskolai vallástanitásunkon ömöljön végig az a protestáns elv, hogy a biblia a mi vallásunk alapja. Ebben, ha nem csalódom, ág. ev. testvéreink már megelőztek bennünket. De bár a szakelőadó szándékát nemesnek találom, mégis úgy tetszik nekem, hogy a bibliának olyatén előtérbe állításával messze túl lőtt a célon.

Váró F. ugyanis az egész nyolc osztályon végig foglalkozik a bibliával, a négy alsó osztályban olvastatná, a felsőbbekben magyaráztatná azt. Természetesen ha az olvasás nem is, de a magyarázat kizárólag a tanár dolga. Sőt annyira a tanáré, hogy leckéül nem is volna szabad a felolvasott és megmagyarázott részletekből semmit feladnia a tervezet szerint. Nos ebből mi következik ? Attól félek, hogy a teendőkkel igy is elhalmozott és a tárgyak fontosságának a teendők nagysága szerinti mérlegeléséhez szokott ifjúságunk könnyen jutna arra a gondolatra, hogy az a bibliaolvasás és magyarázás, mely neki igen kevés vagy éppen semmi foglalkozást nyújt, tulajdonképpen nagyon mellékes dolog, figyelmet is alig érdemel. így éppen ellenkező eredményre jutnánk el, mint a mit elérni akartunk. Hogy a kívánt czélt, a biblia megismertetését és megszerettetését elérjük, ne mellőzük az ifjúság foglalkoztatását, ne irtózzunk attól, hogy a bibliának legnevezetessebb részeit velük megtanultassuk. Ennélfogva bibliaismertető tankönyvre az alsó két osztályban az annyira óhajtott és nélkülözhetetlen „Tanulók Bibliája“ mellett is szükségünk volna, mely vezérfonalat nyújtana s mintegy összefoglalná azt röviden, a mi a tervezett szemelvényes bibliában kézbe adatnék.

A bibliát természetesen egy osztályban sem tehetjük nyugalomba, de vezérelvünk mégis kell hogy ez legyen : „est modus in rebus.“ A III. és IV. osztályban a hit- és erkölcstan tanításánál kiváló fontosságra emelkedik a biblia, mint a hit tételeinek és az erkölcsi igazságoknak erőssége, bizonyítéka. Ennélfogva egy készítendő hittanban és erkölcstanban ki kellene jelölni a fejtegetett tételekkel kapcsolatos és lehetőleg több összefüggő versre terjedő bibliai idézeteket, a miket szintén a „tanulni valók“ közé soroznék, legalább azok közül a főbb és szebb helyeket. így segédeszköz

lenne ugyan a biblia, de nem mint függelék, hanem mint a fejtegetett tételek beigazolása.

Az egyháztörténettel foglalkozó osztályokban (V, VI, VIII.) természetesen vonulna a háttérbe a biblia, de mégis egészen elhagyni nem volna tanácsos már csak azért sem, hogy hadd győződjenek meg növendékeink a biblia fontosságáról. Pl. Pál apostol életénél jó szolgálatot tehet a Cselekedetek könyve, a kath. egyház kialakulásánál a Jézus hamisitatlan tételei stb. Sőt bizonyára arra is talál időt egy lelkes vallástanár (mert itt aztán az elevenítő „lélek“ adja a „diplomát“), hogy a behatóbban nem tárgyalhatott, de nagyobb fontosságú bibliai helyeket rövid és nem tudóskodó magyarázat kíséretében felolvastatja és megmagyarázza.

A VII. osztályban, a hol a vallástanárok múlt évi mezőtúri értekezletének körültekintő megállapodása szerint „hit és erkölcstan apologetikai modorban symbolikus könyveink alapján“ lenne a vallástanitás anyaga, a biblia a dolog természeténél fogva nélkülözhetetlen, de itt már egyenesen a tananyag szolgálatában.

így gondolkodván a bibliának középiskolai vallásoktatásunkban adandó szerepről, alapjában elhibázottnak látom a Váró F. javaslatát, mely megemészthetleniil sokat ölel fel s mégsem vezetne a biblia szellemének elsajátítására, azon terv által pedig, hogy iskolán kívül a bibliából semmit sem taníttatna, nagyon kétessé teszi a bibliával való temérdek foglalkozás eredményét.

Miért tartom megemészthetlenül soknak azt, a mit Váró F. a bibliából felölel? Ezt az állítást a következőkben okolom meg.

Az I. és II. osztály anyagáról nem szólok, ott úgy is a biblia megismerése a fődolog s még annak is jórészét be lehet szorítani, a mit Váró F. a III. és

IV. osztályban olvastatna. Legalább az ó szövetség történeti könyveire az I. osztály után felesleges lenne visszatérni. De már a III. és IV. osztályban nem jut idő mindazoknak elolvasására, a melyek feldolgozásra várnának, még úgyis, ha hittan cim alatt, a mint Váró F. tervezi, csak a Hiszekegyet tanítanánk annak történetével (? veszedelmes vállalkozás !) és erkölcstan címén csak a hegyi beszédet magyaráznánk végig a III. osztályban, de e mellett bibliai földrajzot kellene tanítani, a biblia összefoglaló ismertetését adni, „beszélgetni a pogány magyarok vallásáról, a keresztyénség fölvételéről, István király apostoli jelleméről“ (minő összekuszálása a tananyagnak !). A IV. osztály tantárgya, a mit

u. i. meg kell tanítani, a sákramentumok, szertartások és a konfirmációra készülés volna (ugyan miből vizsgáznának majd növendékeink, mert erre is kell ám gondolni !), de e csekély anyag mellett annyi bibliaolvasás és „egyéb olvasmányok“ szerepelnek, hogy azokat haszonnal feldolgozni alig lehet, már pedig igazi haszonnélkül úgyis eleget foglalkoznak növendékeink más tárgyakból is, minek a „holt anyagu-ot szaporítani ! A felsőbb osztályokban bővebb magyarázata jön egyikmásik újszövetségi iratnak. Itt van aztán igazi összehalmozás, de felesleges munka is. Szeretném látni pl. azt a vallástanárt, a ki a VI osztályba utalt és leg-