Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-18 / 33. szám
Tizenkettedik évfolyam.33. szám. Pápa, 1901. augusztus 18. Az 1848. évi XX. törvénycikk. (Vége.) Nunc venio ad fortissimum ! «Az Alkotmány» azt tudja be az 1848. XX. t. -c. körüli mozgalom általa «őrült» épitheton ornanssal megtisztelt, valójában pedig csak az eszközök megválasztásában hibázott és igen józaneszü vezéreinek, hogy ők olyasmit akarnak, a mi egyik-másik felekezetre nézve vagyonvesztést jelent. Hát ez, kérem sületlen rágalom. A tulajdonjog szentségét ama kétségkívül indokolt, jogosult mozgalom vezetői legalább is tisztelik annyira, mint az «Alkotmány» irói gárdájából bárki is. Hogy talán úgy vélik, mikép a kérdéses törvényt, ha más uton-módon lehetetlen lenne, securalisatio utján is érvényre kell juttatni: ezzel még nem izennek hadat a tulajdonjognak. Mert bármint bölcselkedjék is a maga javára az «Alkotmány,» a securalisatio jogfosztást, vagyonkobzást egy felekezetre nézve sem foglal magában, tehát nem foglal a pápista felekezetre nézve sem. A securalisatio a papi holt kezeken, mint haszonélvezőkön levő állami birtokok felett való korszerű állami rendelkezés. / Es ha bárki fia is, az állam talán annálinkább rendelkezhetik a magáé felett! Hogy pedig a rom. kath. egyház haszonélvezetében levő jószág nem róm. kath., hanem állami tulajdon legyen, elég egyelőre bizonyságul idéznem Szatmáry Antalt, ki mint a kalocsai főkáptalan követe az 1844. évi országgyűlésen több róm. kath. vezéregyéniséggel egyértelemben elismerte, hogy az u. n. papi jószág status talaj dönt képez, következéskép alá van vetve az állam szabad rendelkerésének, a minthogy e rendelkezési jog különböző módon s külömbféle célokra több Ízben gyakoroltatott is. Hogy többet ne említsek, tekintettel ezen papi javak eredeti rendeltetésére, mely a népnevelés, a valláserkölcsi rend istápolása, — az 1791. évi 67. t.-cikk értelmében az ország rendei által kiküldött választmánynak az 1832. évi országgyűlésre beadott munkálatában épen a két enangelikus vallás szegényebb lelkészeinek felsegélésére ja^asoltatott felette rendelkezés. íme tehát nem olyan nebántsvirág az a papi birtok, mint a minőnek azt az «Alkotmány» állítja. Nem tekintették azt ilyennek, nemhogy az Árpád-házi királyok, hanem a pápista érzületekről hires Habsburgok sem. Miért is idők és körülmények szerint ennekutána hasonlókép intézkedhetik a felől az állam, mit se gondolva azzal, hogy az az intézkedés az aranjuezi szép napok letüntét jelenti az államban mindenképen államot alkotni akaró, hatalmi vágyaktól sarkalt, a tetemes felesleget kortescélokra, csend-rend háboritásra, lélekhalászatra, a családi szentélybe befurakodásra, egyes családok kitartására fordító papságra nézve akkor, midőn az istenadta földnépe mint koldus Lázár a dúsan lakmározó gazdag mellett csaknem összeroskad a handycap teher alatt. így állván a dolog, megdől az «Alkotmánynak» azon valóban rosszhiszeműség jegyében fogantatott okoskodása is, mintha a r. kath. papi javak securalisatiója maga után vonná «azon consequentiát, hogy a geszti földesur akármelyik ispánja magának követelheti a gazdájá-33* * AZ egyház és iskola köréből. A, <«** * illető köziemén veik a i J ]' 0 1 1 J (egész évre 8 kor., fél-A dunántúli ey. rét. mmm hivatalos közlönye, Kis József OJ d Faragó János felelős Bzerkeszt o czí— — g« g—. főmunkatárs ozimére mére küldendők. küldendők. $------------------------------« Megjelenik minden vasarnap, $------------------------------$
