Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
545 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 546 S van itt egy más igaztalanság is. Legközelebb kimutattam, hogy ama szerencsétlen alapszabály §. szerint akkor, midőn minden lelkész egyformán járult az egyházmegyei gyámolda fenntartásához, gyámoldánk (az évi dijjakkal együtt) az egyik tag helyett 149 frt, a másik helyett 82 frt 50 krt fizetett. S ha még a nagyobb segítséget a szegény s a kisebbet a módosabb lelkészek nyernék, — bár akkor is igazságtalan eljárás volna, — de elfogadhatóvá tenné a kér. szeretet törvénye. így azonban az igazsággal, méltányossággal, a kér. szeretet elvével egyiránt ellenkezik az, s kötelességünk volt megkisérleni, — mint kimutattam, többen a saját zsebünk kárára is, — az egyensúly helyreállítását. S ha most már meggondolja Seregély ur, hogy melyik fél kereste a maga hasznát : rá fog jőni arra is, hogy melyik részen van az önzés? melyik részről látszik ki a lóláb ? s melyik részen áll magasabban az erkölcsi szellemi színvonal ? Azt természetesnek találom, hogy fáj Seregély urnák az a törekvés, mely ezen igazságtalan eljárás gyógyításán fáradozunk s): de mi azzal nem törődünk. Mi továbbra is csak azt tartjuk gyámoldánk tulajdonképeni céljának, hogy özvegyeink és árváink segélyeztessenek, habár az önzést s ama bizonyos lólábat emlegeti is Seregély ur ! A mit Seregély ur az egyenlő fizetésre való törekvésről ir, annak itt semmi értéke nines, s arra a mit ő nekünk tulajdonit, nem törekedett senki sem. Hogy'pedig a mi egyházmegyénkben, a nol tulajdonképen nagy egyház nincs, olyan éles különbséget tegyen valaki az elvégzendő munkában, mint Seregély ur, az legalább is furcsa ! Majd ha megpróbálja Seregély ur a 100—200 °/0-es egyházi adóval terhelt legkisebb egyházak gondozását, akkor tudja meg, hogy nekünk sem igen lehet hűselni, ha azt akarjuk, hogy a mai nehéz viszonyok közt fenntarthassuk magunkat. Végül megjegyzem, hogy én semmiféle olyan körnek, a mely függetlenségemben a legcsekélyebb mértékben is akadályozna, tagja nem vagyok, s ezért Seregély ur válaszának utolsó kikezdését, — mint rám nem, s inkább reá illőt, — elmélkedés s alkalmazkodás végett szives figyelmébe ajánlom. Kúp. Bállá Dezső, ev. ref. lelkész. Egyröl-másról. „Rossz időket élünk, Rossz csillagok járnak.“ A költő eme szavaival jellemezhetjük leghívebben egyházunknak a polgári nagy társadalomban ez idő szerint nyilvánuló helyzetét, állapotát. Ezt igazolják ama megdöbbentő számadatok, melyek a vegyesházasság-8) Ugyan mennyit is kellene visszafizetni Seregély urnák, ha csakugyan visszalehetne fizettetni ? 10 frt 92 krt (tíz forint 92 krajcárt). A 60 frt alapbetét fölöslegét. De ezt nem lehet se ö vele, se mással vizszafizettetni, mert a befizetések alapszabály szerint történtek, Szerk. kötéseknél egyházunk veszteségeiről tárnak‘föl elszomoritó képet; erről beszélnek hangosan a lapjainkban e tárgyban elég gyakran megjelenő felszólamlások; ennek tanúbizonyságát szolgáltatják a társadalmi életben vegyes lakosságú vidékeken minden lépten nyomon fölmerülő ama jelenségek, hogy egyházunk tagjai a közügyek intézéséből mindinkább kiszorittatnak. Olyan jelenségek fordulnak elő e tekintethet hogy érdemes felettük elmélkedni, de érdemes fel is jegyezni okulásul a jövő számára, mint egy nem épen örvendetes korszaknak eseményeit. A társadalmi életben immár eltagadhatatlanúl erős gyökeret vert, mind nagyobb tért hódit s mind nagyobi) hatalomra tesz szert az úgynevezett „klerikális“ irányzat, mely mindent katholikussá tenni, mindenre a felekezetiség bélyegét ütni igyekezik. Tagadhatatlan az is, hogy még a külsőleg szabad és felvilágosodott gondolkozásuaknak látszók legnagyobb része is belsőleg és titkon ennek a szellemnek a barátja, mintha a vallás szabad gyakorlásának törvénybe iktatásától nem egy századdal előre, hanem vissza felé mentünk volna; természetesen az idők változta folytán az eszközöknek is megváltozásával. Az a legszomoritóbb, hogy egyházunk tagjai között is akadnak, s a mi még különösebb : a képzettebbek, az intelligens elem között is olyanok, kik ennek a szellemnek csatlósaivá szegődnek ; vagy legalább is közönyösségükkel s ebből folyó tényeikkel az egyházunkra nézve veszélyes irányzatnak teljes diadadalát vagy legjobb esetben megerősödését segítik elő. Pedig exempla docent. Ez megdönthetetlen igazság! * * * Nos, tehát a példa kedvéért, meg az igazság érdekében is legyen szabad nekem egyházunk e tekintélyes osztályáról, intelligens világi közönségünkről pár szóban megemlékezni. Megvallom, én úgy szeretem ezt tekinteni, mint egyházunk véd bástyáját, értelmiségénél fogva, mint a lelkésznek segitő társát; sőt jó példával járva elől, mint vezérlő fáklyát s útmutatót. Istennek hála, vannak is buzgósággal ékes, egyházunk érdekeiért lelkesülő ilyen tagok szép számmal. I)e viszont elszomorodva, szinte megdöbbenéssel kell észrevenünk s konstatálnunk azt is, hogy a mai „reverszálisos“ időben a jövő számláján szereplő nagy veszteségeink igen tekintélyes százaléka, lehet mondani, aránytalanul nagyobb százalék, mint az egyszerűbb híveknél, épen az intelligens világi elem ifjabb nemzedékét terheli. Pedig a mi az egyszerűbb embereknél még némileg érthető,— az amott szinte érthetetlen. Sőt a szilárdságot, á konservativismust tekintve, ez az egyszerű népnél határozottan erősebb lábon áll. S ha mégis előfordul a reversalis ennek körében is, ki tudja, egyébb okok mellett nem azok példaadása is szolgál-e neki mentségül ? Sajnos, hogy azért a szomorú jelenségért, a mit az in. telligens világiak reversalisainál kell tapasztalnunk, maga az egyház is okozhatja önmagát. Hiszen jól tudjuk, nem oly régi dolog az, hogy egyházunk a középiskolákban rendszeres vallástanári katedrákat létesített. Sőt ha alapos vizsgálat alá vesszük annak mostani ke-