Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
547 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 548 zelését, a tantervét, a tankönyveket stb. még most sem egészen felel meg annak a célnak, melyet kell, hogy szolgáljon s egyházunk igazi érdekeinek. Azelőtt pedig csak olyan melléktantárgyfélének tekintetett, úgy látszik, kezdenek is érni gyümölcsei ! De hát, hogy is lehetett volna az másképen, mikor theologiai képzésünk is még mindig legnagyobbrészt a régi csapásokon halad ! Holott ez még égetőbb érdeke egyházunknak! Az idők változtak, sajnos nagyon is hátrányunkra s haladást képviselő s folyton azt hangoztató egyházunk a vallástanitás reformjával csak most kezd, a baj közepette, komolyabban foglalkozni. * * * A theologiai oktatásról szólottám előbb, mellékesen érintve. Nem akarok vele most sem per longum et latum foglalkozni, de annyit határozottan ki kell jelentenem, a tapasztalat is vezetett reá, hogy mostani theologiai képzésünk igen kis részben felel meg a gyakorlati élet szükségeinek. Csupa elmélet az egész. Elvont ismeretek tömkelegé, melyéknek egy része gyakorlati értékkel alig bir. Ezzel korántsem azt mondom, hogy ki kell küszöbölni az elvont tudományokat, a tudományos fejtegetéseket; de azt ismétlem, hogy ezek anyagának redukálásával a gyakorlati életnek megfelelőbb képzést kell theologiánkon meghonosítani. Mert az életbe kilépő theologusaink az istentisztelet elvégzésén kívül eső egyházi ténykedésekről gyakorlat utján ismerettel alig birnak, mert nem is bírhatnak. Feleslegesnek tartom ezt részletezni, hisz úgy is nyilván való mindazok előtt, kik a tkeologiák tan- és órarendjét figyelemmel kisérik, valamint azok előtt is a kik közvetlen tapasztalatot is szereztek. Sőt, hogy ezen kívül még a megfelelő tan- és vezérkönyvek hiánya is mily hátrányos a képzésre, ezt már az elvontabb stúdiumokra értem, az is nyilvánvaló. * * * Tankönyvek és pedig jó vallástani tankönyvek, azt sürgetik már hosszabb idő óta mindazok, kik a vallástanitás eredményesebbé tételét szivükön hordják. Kerületünkben is régi óhaj az, szinte szálló igévé vált már. Volt is már pár évvel ezelőtt pályázat hirdetve elemi iskolai vallástani tankönyvekre. De hát nekünk az ilyenhez nincs szerencsénk, mert talán nem is akarjuk, hogy legyen. Példa reá a konf. káté pályázata melyre mégis 15 pályamunka érkezett minden irányból. S a vége az lett, hogy kerületünknek nincs hivatalosan elfogadott, használatra kötelezőleg kijelölt tankönyve ma sem. Hogy is lenne, mikor dacára annak, hogy a kerület Kátéra hirdetett pályázatot, volt olyan hivatalos bíráló, kinek a jutalmazásra ítélt munka ellen az volt kifogása, hogy kérdésekben és feleletekben van írva. Hogy Kátét más formában is lehet irni, az igazán új dolog. Nagyon kellemetlen erről éppen nekem irni, ki a jelzett Káténak szerzője vagyok; de vallástani tankönyvekről lévén szó, ez önkéntelenül jött toliamra; sőt e munkáról emlékezvén, midőn köszönetét mondok Rácz Kálmán vallástanár urnák, ennek ismertetéséért, egyúttal felvilágosítással is tartozom. Ő ugyanis, midőn e becses lapban szives volt ismertetni a Kátét, hangsúlyozta, hogy birálatnak helye nincs, mert többszöri hivatalos bírálatokon ment a munka keresztül. Hát én igen megköszöntem volna, ha érdemleges bírálatban is részesítette volna, mert eltekintve az első bírálattól, mely kijelölte a jutalmazandó pályamunkát s a melynél o’yan kifogás is hangzott el, mint a fenti : a a későbbi bírálatok tartalmáról, bár 3 is volt, nem tudok, mert a kerületi jegyzőkönyvek következetesen azt adták nekem hírül, hogy használatra alkalmatlan. De hogy miért, ma is rejtély előttem. Ezért nyomattam ki, első kiadásban saját költségemen, hogy megtudjam, tulajdonképen miért is nem jó, nem használható. S ime a kezeimhez jött 6 részletes bírálat közül 5 más kerületekből érkezett. Ezért arra a következtetésre kell jutnom, soha se próbáljunk mi pályázatot hirdetni vallástani könyvekre! Majd hirdetnek másutt s az elfogadott tankönyvet mi is használhatjuk. Magunk körében nem tudunk megfelelőt találni. Példa erre Bibliai ismertetés cimii kis gymnasiumi tankönyvem is, mely kerületünkön kívül ez idő szerint 6 intézetbe lett bevezetve s első kiadása szerencsésen el is fogyott; de főiskolánkban, a mely nevelt, a melynek fiául vallom magamat, még nem tudott tért hódítani. Ezért csak ne foglalkozzunk mi azokkal a valvallástani tankönyvekkel. Eülöp József, lelkész. jegyes lözlEményeh;. — Királyi kitüntetés, ö Felsége, a király Csiky Lajos debreceni ev. ref. theologiai tanárt a Ferencz Józsefrend lovagkeresztjével tüntette ki. A jól megérdemelt kitüntetéshez igaz örömmel gratulálunk ! — Cseténybe (Veszprémin.) a lelkész betegsége miatt káplánra van szükség. Jelentkezést elfogad a pápai egyházmegye esperesi hivatala (Takácsiban, Veszprémin.) augusztus hó 16-ig. — Az Erdélyi Protestáns Lap legutóbbi számában olvassuk a következő közleményt: „Az orsz. református tanáregyesület eszméje végre valahára a megvalósulás stádiumába jutott. A tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület választmánya már mintegy 7 év előtt megpróbálta egy egyesületbe gyűjteni a ref. tanárvilágot; de sikertelenül. Azóta azonban a viszonyok nagyot változtak. A politikai élet terén jelentkező reactio intő jel gyanánt szolgál a tömörülésre s az egymáshoz való közeledésre. Osztönszerüleg érzi ezt református tanárságunk is és igy történt, hogy az eszme újabb fölvetése alkalmával a pápai főiskola lelkes tanárai által kibontott zászló alá csoportosan sorakoznak a rét. középiskolák tanárai. A fölhívásra, melyet a tiszántúli ref. egyházkerület kebelén kívül álló középiskolákhoz intéztek, már eddig vagy teljes vagy majdnem teljes létszámmal jelentkeztek a pápai főiskolán kivül a sárospataki, miskolci, csurgói, zilahi és kecske-
