Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
505 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 506 Jegyzőkönyv. Felvétetett Salgó-Tarjánban 1901. év május hó 27-én, pünkösd napján a Salgó tarjánban és vidékén lakó ev. ref. vallásu híveknek nt. Nagy Gedeon diósjenői ev. ref. lelkész, esperes ur elnöklete alatt tartott értekezletén. Jelen voltak : Nagy Gedeon diós-jenői ev. ref. lelkész, esperes ur mint elnök, Szabó Imre zagyvái körjegyző, Pethes Endre pálfalvai körjegyző, Faragó József ragyolci körjegyző, Patay István, Pálfy Károly, Sebő Jézsef, Máté Lajos, Timaróczky Sándor, Csikász Ferenc, Pap Zsigmond, Nertik Benő, Adorján József, Négyessy János, Katona János, Katona Pál, Dapsy Gyula, Demeter József, Fekete Sándor, Dr. Erdős János, Pongó György, Pongó Pál és Koós Mihály. Mely alkalommal elnöklő nt. Nagy Gedeon ev. ref. lelkész, esperes ur szívélyesen üdvözölte az egybegyiilt híveket és köszönetét mondott azon szép összetartásért s azon vallásos buzgalomért, melynek tulajdonítható azon tény, hogy úgy az 1900. évben pünkösd másodnapján Salgó-Tarjánban legelőször Baranvay Károly diós-jenői ev. ref. segédlelkész ur által, valamint a most 1901. évben nt. Nagy Gedeon esperes ur által, úrvacsorával egybekötött ev. ref. vallás szertartása szerinti, istenitisztelet tartatott, egyben vallásos érzületétől áthatott szép szavakban ismerteti az ev. ref. vallás szerint bevett egyházak mibenlétét; az anyaegyházat, leányegyházat és a fiókegyházat, a mikor is felhívja az egybegyült hitsorsosokat, hogy tekintettel arra, miszerint csak magában Salgó-Tarjánban mintegy 260 lelket számol ev. ref. vallásunk, bele nem számítva a kiterjedt vidéket, a hol szintén ha több nem is, de 200 lélek biztonsággal van — fiókegyházzá alakuljanak. Mely előterjesztés a hívek által lelkesedéssel a legmelegebben fogadtatván: egyhangúlag hozott határozattal kimondatott, hogy a Salgó-Terjánban és vidékén lakó ev. ref. hívek fiókegyházzá alakulnak. Ezen határozat alapján nt. Nagy Gedeon esperes elnök ur a fiókegyházat határozatikig megalakitottnak nyilvánította és felhívta a jelenlévőket, hogy az igy megalakított fiókegyház vezetőségét, nevezetesen az egyházi elnök, világi elnök, illetve főgondnok, jegyző és négy tagból álló presbyteriumot válaszszák meg. Mely előterjesztés, illetve felhívás folytán a választás a következőkép ejtetett meg. 1. Egyházi elnökké: nt. Nagy Gedeon diós-jenői ev. ref. lelkész a drégely-palánki egyházmegye esperese. 2. Világi elnökké, illetve főgondnokká: Szabó Imre zagyvái körjegyző. 3. Jegyzővé : Soós Mihály salgó-tarjáni jegyző. 4. Presbyterekké: a) Dr. Erdős János inaszói. b) Katona János s.-tarjáni. c) Faragó József ragyolci. d) Csikász Ferenc s.-tarjáni lakosok egyhangúlag választattak meg, kik is a megválasztást elfogadták és nt. Nagy Gedeon diós-jenői ev. ref. lelkész, esperes egyházi elnök ur kezeibe a vallás és törvény határai között leendő működésük pontos és lelkiismeretes teljesítésére a szokásos esküt letették, mely után megválasztottaknak nyilváníttattak ki. Végül nt. Nagy Gedeon esperes ur az egy begyült híveknek megjelenésükért köszönetét mondva, a fiókegyház megalakulása feletti örömét kifejezve, az értekezletet berekesztette. A pápai egyházmegye gyámolda-ügye. A pápai evang. reform, egyházmegyei lelkészi gvámolda az 1895. évi gyámoldai közgyűlés azon inintézkedése folytán, ami később 1897-ben az alapszabályokba is fölvétetett, hogy az „országos özvegyárva-gyámintézet“-be, tényleges tagjai helyett, az esedékes alapbetétet 1896, 97 és 98-ban befizette, sőt ennek befizetése után, ugyanoda 1899-ben tagjai helyett az évi járulékot is beszolgáltatta: válságos helyzetbe jutott. A helyzetet most még nehezíti, illetőleg bonyolultabbá teszi az, hogy a kongruát nyert lelkészek kívánják, mert természetesnek vélik, hogy kongruájuk után is az egyházmegyei gyámolda fizesse az alapbetétet. Úgy vélik u. i. hogy nem igazságos dolog, miszerint 1896—98-ban kivétel nélkül minden lelkész után befizette a gyámolda az alapbetétet, tehát a legnagyobb jövedelmű lelkészek helyett is csak úgy, mint a legkisebb jövedelműek helyett; vagyis egyik helyett talán két annyit is fizetett, mint a másik helyett, holott, — mint mondják — addig egyenlően járult minden tag az egyházmegyei gyámolda létesítése és fentartásához: most meg a kongrua után ők maguk fizessék az alapbetétet. Ha most kívánságuk teljesítetnék, az meg már éppen végzetes érvágás lenne az egyházmegyei gyámoldán, a mit, főleg azon özvegyek iránt való tekintetből, a kik csak erre a gyámoldára vannak utalva, megengedni semmikép se szabad. Hogy tehát a gyámolda az alapbetétek további befizetésétől megkiméltessék és hogy az említett igazságtalanság helyrehozassék : az idei gyám. közgyűlésen inditványoztatott, hogy mondassák ki, miszerint a gyámolda mindenki helyett csak 1200 koronáig fizesse be az alapbetétet. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek az indítványnak, illetőleg elfogadásának csak úgy van értelme, ha tisztára a múltra vonatkoztatjuk, tehát ha csupán visszaható erőt tulajdonítunk neki; mert ma már mindenki maga fizeti az országos gyámintézetbe a tőle kívánt dijakat. Az indítványozók tehát azt akarták, hogy a gyámolda azon tagjai, a kik helyett 1200 korona jövedelmen felül fizette az az alapbetétet, a többletet fizessék vissza. Az inditványt a gyámolda közgyűlése — ha jól emlékszem 11 szóval 9 ellen, elfogadta. Ez a határozat azonban a gyámoldának most érvényben levő alapszabályával valósággal — és nem csak látszólag, mint Balia D. ur állítja —• ellenkezett. Az egyházmegyei közgyűlés tehát, az alapszabályokban neki adott jogánál fogva, föllebbezés folytán megsemmisítette azt. Az ügy szükebb és tágabb körű tárgyalása közben, úgy egyik, mint a másik fél igazságtalansággal és önzéssel vádolta a másikat.
