Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

459 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 460 csak másodrangu szerep jutott. Mióta azonban Krisztus vallása felekezetekre szakadt, azóta né­mely nemzeteknél egyik vagy másik felekezeti vallás ismét eló'keló' helyet foglal el a nemzeti jelleg tényezői között. Ez okból a vallást a nyelvvel egyenlő figyelemben, gondozásban kell részesíteni ott, hol a nemzeti jelleg a vallásban is mintegy kifejezést nyer. A kér. vallás számos felekezetei közt egye­dül a református az, melylyel szövetségre léphet a magyar nemzeti egység saját diadalra jutása érdekében. Ez a vallás egy része az igazi magyar nép­életnek. Ennek tanaiban van letéve, ennek köl­tészetében nyer kifejezést mindaz az eszményi, a mely után a magyar nép lelke áhítozik. A honi ref. egyház falain belől nyer leg­gondosabb művelést és fejlődést a magyar nem­zeti jelleg főtényezője — a magyar nyelv. Már ezen körülménynél fogva is a viszonyosság elve azt kívánja, hogy a magyar nemzet iskoláiban a református vallás hasonló művelésben részesüljön. A magyar nyelv tanítását beviszik az isko­lák minden tantárgyaiba. No hát mi reformá­tusok vigyük be vallásunk oktatását is, hadd érezzék meg minden tudományon a ref. vallás érütése. Igen könnyen bevezethető a vallásoktatás a természetrajz, természettan, földrajz és történe­lembe. Mindegyiknek tankönyve vallásos irány­ban szerkesztendő, a két utolsóé pedig különö­sen prot. irányban. Van egy könyv népiskoláinkban, melynek megválasztására nagyon kevés gondot fordítunk, ez az olvasó könyv. Az én javaslatom különö­sen erre vonatkozik, a midőn azon kívánalom­nak adok kifejezést, hogy az olvasó könyv tar­talma vallásos, de különösen református irányú legyen. Sok gyönyörű, a vallásos buzgóságot és ref. egyháziasságot élesztő elbeszéléseket és törté­neteket lehetne abba fölvenni. Ott vannak pl. magyar reform, egyházunk történetének azon jelenetei, melyek történeti jelentőség tekinteté­ben csekély értékűek lévén, az egyháztörténet­nek tananyagául föl nem vehetők, de mint ol­vasmányok hathatós eszközei lennének a prot. jellemképzésnek. így aztán a népiskolai olvasókönyv is — a nélkül, hogy eddigi céljától eltérittetnék — szép eredménynyel fog közreműködni a vallásoktatás gyümölcsözőbbé tételéhez és pótolná azt a vesz­teséget, a mi a tananyag kevesbitése következ­tében előállott. * Ennyiből áll az én javaslatom, melynek pótlandó hiányait és javítandó hibáit magam is jól ismerem, de itt nem sorolom fel azokat és nem ajánlok módot eltüntetésükre, mert a hiá­nyokat pótolni fogom akkor, ha javaslatom ál­talánosságban el lenne fogadva. A hibákat ki­javítani pedig a bírálat hivatása. Lelkészi értekezlet a Vágvidékén. A vágvidéki lelkészi értekezlet rendes évi össze­jövetelét — ez idén soronkivül — szives meghivás foly­tán jun. hé 19-én tartotta meg Deákiban, Pozsonymegyé­­ben. Közelről és távolról az értekezleti tagok reggeli 9 órára már egybe gyülekeztek. Megjelentek a zsigárdi, negyedi, kamocsai, nyitrai, a lipótvári fegyintézeti, a m.-soóki lelkészek, ez utóbbi mint jegyző. Távolmaradásukat nem indokolták a farkaséi és kis-mányai lelkészek, ellenben komoly indokokkal mentette ki elmaradását az alsó-szőllősi lelkész, kinek elmaradását annyival inkább is sajnál­tuk, mivel a mostani gyűlést is ő hívta össze, mint kor­elnök. Az értekezletnek első teendője volt uj korelnököt választani, s midőn a házigazda, Tóth Kálmán szemé­lyében ezt megtaláltuk, minden rázkódtatás nélkül meg­nyittatott az értekezlet, melynek díszét emelte az idő­közben megjelent s/tiszteletreméltó és nagyon kedves világi pap nsgos Ádám Endre m. kir. honvéd ezred­­orvos Nyitráról, kinek hervadatlan érdemei a nyitrai missiói egyház szervezésében letörölhetetlen betűkkel vannak felírva a nyitrai egyház történetében, ki katona létére tettekkel mutatta meg, hogy az uniformis alatt is doboghat anyaszentegyházunk szent ügyéért lelkesült, áldozatkészséggel teljes szív ! Értekezletünknek első teendője az volt, hogy mostani korelnök, a múlt évi korelnök által hozzá be­küldött és áttett, a vágvidéki lelkész-értekezleti elnök­­választásra vonatkozó „Szavazati-lapokat“ számbavette és felbontotta, mely actusból kitűnt, hogy rendes elnökké nt. Tóth Kálmán választatott. Mondhatom, mindnyájan — kik ott voltunk — örvendtünk a szerencsés választásnak! Ha az illető lelkész szerénységét nem ismerném, válogatott szavakat kellene keresnem az ő nemes és sokféle tulajdonságai­nak jellemzésére, azonban ezt nem teszem ez úttal, csak annyit említek, hogy midőn nevezett lelkész-testvérünk elnöki székfoglalóját nyomban megtartotta, a sziv­­teljességéből mondott programmbeszéd gyönyörűséggel töltötte el kebleinket; az egyszerű, keresettségnélküli szavak ihlettel töltének el, s mindannyian egyakarattal megegyeztünk abban, hogy legjobbra esett a sorsvetés ! Az értekezlet elhatározta, hogy az elnöki megnyitót hivatalos lapunkban közzé teszszük. *) Az elnöki székfoglalóból kifolyólag inditványoz­­tatott, hogy jövendőben a vágvidéki lelkészértekezlet mindig isteni tisztelet-tartással kapcsoltassék össze oly­­formán, hogy az értekezlet tagjai bemennek az Ur házába, a 37. dicséret egy verse eléneklése után a helyi lelkész *) Engedelmet kérek, hogy mindeddig nem közölhettem. A jövő számban jő. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents