Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. alkalmi imádságot mond, s utána az elnök által előre és idejében kijelölt tag, rövid alkalmi beszédet, vagy bibliamagyarázatot tart, s az úri ima, rövid áldás, és egy énekvers zengedése után kezdetét veszi a tulajdonképeni lelkészi értekezlet. A gyülekezet is meghívandó lenne az isteni tiszteletre, szószéki előzetes kihirdetés utján. Az indítványt az értekezlet! tagok „sziveikben megkeseredvén, örvendve béfogadták“ nemcsak, hanem értekezletünk ezennel indítványozza és felkéri a ntiszt. komáromi egyházmegyét, hogy rendelje el, miszerint jövendőben néma tanácsteremben elhangzott rövid ima, hanem az Ur hajlékában tartandó imádságból álló isteni tisztelettel vegye kezdetét az egyházmegyei gyűlés! Boros Kálmán kamocsai lelkész ur felolvasása következett erről a thémáról: „Könyvből imádkozzunk-e vagy szabadon?“*) Örömmel hallgatta az értekezlet az érdekes eszmefuttatást s miután közkívánatra megigértetett, hogy e b. lapban szóról-szóra közöltetni fog, annak ismertetésétől tudósitó felmentetett. Tárgyalás alá vétetett a Prot. Egyh. és Iskolai Lap f. évi 23. számában közölt felhívás, mely szerint minden gyülekezet lépjen be a Prot. írod. Társulatba s ezzel kapcsolatban tárgyaltuk a paróchialis könyvtárak felállítását oly módon, a mint ezt a tiszáninneni egyházkerület elhatározta. Értekezletünk hosszas és beható eszmecsere után kimondta, hogy óhajtandó, kívánatos volna, miszerint minden egyház tagja legyen a Prot. írod. Társulatnak, üdvös erre a parúchialis könyvtár, azonban a kivitelre nézve az egyházakat megterhelni speciálisan ezeken a címeken nem tartja sem célszerűnek, sem kivihetőnek! Nehéz időket élünk, rósz csillagok járnak, a gyülekezetek újabb megterheltetésétől óvakodni kell, a hol bírja a gyülekezet, ott ám a gyülekezet, a hol nem bírja, ott talán a lelkész saját erejéből legyen tagja a Prot. írod. Társulatnak ! A paróchialis könyvtárak felállítására és gyarapítására pedig az a nézetünk, hogy minden gyülekezetnek, a kivetett évi domestikai összegből 8°/0 adassék vissza s ez összeg fordittassé-k a szent célra, az üdvös eszme megvalósítására a paróchialis könyvtárak szervezésére. Inditványoztatott, hogy kötelezze a főt. egyházkerület az egyházakat arra, hogy a Dunántúli Protestáns Lapot minden egyház hivatalból járassa! Értekezletünk az indítványt elfogadta oly megjegyzéssel, hogy a hivatalos lapban jövendőben a tanító választ ások stb. vonatkozó hirdetések ingyen közöltessenek. Egy egyetemes névtár megjelenésének szükségességét mindenki érzi, értekezletünk felhívja felsőbbség figyelmét ezen fontos körülményre s óhajtja, hogy az egyetemes névtár a most történt népszámlálási adatok felhasználásával és alapján szerkesztessék, s annak mielőbbi megjelenését várva-várjuk ! Egyik értekezleti tag indítványozza, hogy amiképen azt a debreceni és szatmári egyházmegyék legközelebb elfogadták, illetve elhatározták, október 31-ének délelőtt és délutáni isteni tisztelettel megünneplése mondassák ki a zsinat által. Értekezletünk újabb ünnepek creálását nem tartja szükségesnek, a reformáció emlékünneplését október utolsó vasárnapján véli legcélszerűbben megtarthatónak úrvacsora-osztással egybekapcsolva. Beszélgettünk még a prot. napi sajtóról, az énekeskönyv mikori megjelenéséről. Az előbbire nézve nincs szükség, az utóbbi dolog oly talány, melynek megfejtési kulcsa ismeretlen, ha csak a farkasdi lelkész ur valami szives felvilágosítást, útbaigazítást nem tudna adni ! Értekezletünknek ezek voltak fontosabb tárgyai. Jövő évi értekezletünk helye : Zsigárd. Az értekezlet lezárása után — minek mondjam _ a legszívesebb magyaros ellátásban részesülőnk s na *) Ezt is közölni fogom. Sz erk. 462 lementével némelyek eltávozának, némelyek a vasúti összeköttetés hiánya folytán csak reggel oszlottak el, mindenesetben édes emlékekkel s a jól végzett munka után nyugodt lelkiismerettel. Közli: Halász Móricz. A csurgóvidéki lelkészi kör értekezlete Ötvöskónyiban. Válaszféle a szigetvárvidéki lelkészi kör hivatalos megkeresésére. Junius hó 25-én tartott lelkészi értekezletünk az úgynevezett „Erdély püspöke“ ügyet, mit a szomszéd lelkészi kör értekezlete hozzánk megbeszélés s határozathozatal végett áttett, nem tárgyalta, mint akkor már különben is tárgytalanná váltat. Ha millenniumi felvonulásunkkor éretlenségnek tartottuk Szerbia részéről a nagy neheztelést azért a múltra mutató szerb zászlóért, mi ott lobogott a Magyarbirodalom lobogói között: az erdély püspöke elnevezés feletti neheztelésünkért ép úgy Ítélhet el bennünket a történeti emlékeket tisztelő miveit közönség is. Különben a lelkészi köröknek célja nem lehet történeti kérdésekkel s dologi ügyekkel foglalkozni, mert azokhoz világi feleinknek is kiváló köze van, azok ott a gazdák s nélkülük érdemlegesen nem is érinthetők. A lelkészi köröknek célja a lelkészi életet vezérlő és mozgató eszméket felvetni s megbeszélni, mik mig határozottabb alakot nem ölthetnek, nem is tartoznak a nyilvánosság elé. Előkelő értekezleti anyag a nt. Szabó, budapesti tanár ur által bevezetett s ápolt kegyességi irány. Kétségkívül azzal a céllal, hogy felekezetűnket erkölcsi hatalmával dominálóvá tegye s rendeltetésének, mely tői nézetem szerint részben eltért, visszaadja, tehát megbeszélendő, hogy az övé, az eddigi, az övével sokban ellentétes iránynyal kibékithető-e, túlhajtott kegyességével nem lő-e túl a célon, vagy hogy be fog válni, mint az angol zubbony. Ott van a Máriapócsi esethez hasonló segesdi s turbégi kegyhelyekhez járó ev. ref. közönség sokasága, kik már részünkről való énekekkel tarkázzák a r. katholikus énekléseket. Mily szép, ha nem valami vonzó anyag is ez a lelkészi értekezletek megbeszéléseire. Lelkészi értekezleteink feladata volna kitalálni annak a módját is, hogy a világ minden ragadozó farkasai dacára is a nyáj miként tarthatná meg száma épségét, mert a fogyatékot, szabadkozásunk ellenére is, a mi számlánkra írja a közönség. S nekünk, lelkészeknek kell már előre tisztában lennünk azzal, ha valamely, teszem, oszlopos emberünk nem kereszteltetné meg gyermekét: reformátusnak tartanánk, ha az illető keresztelés nélkül is, erőnekerejével, áldozatkészséggel is hozzánk tartozó akarna lenni ? Minden pap tele van ilyen kérdésekkel, tessék velők előhozakodni, megbeszélni s kész a lelkészi értekezlet. Ha értekezleteinktől mást várunk, követelünk : jelentőségéből vetkeztetjük ki. Beleg. Kiss Antal, __________ ért. elnök. *) Ez a vélemény igazán unicum. A minister különben „Erdély püspöke“ ciinet adott az erdélyi rom. kath. püspöknek, mert ez már igazán sok lett volna tőle hanem „erdélyi püspök“ címet. De ez se járja! Szerk.
