Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
403 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 404 Legkevesebben panaszkodnak az anyag elrendezésének helytelen volta miatt. Pedig ebben nagyon sok igazság van. Mert a tananyag egyes részei az egyes osztályok közt úgy vannak elosztva, hogy azok egymással semmiféle összeköttetésben nincsenek. És Így az egyiknek hatását nem segíti eredményhez a másik. Pl. a mely osztályokban a hit- és erkölcstan tanittatik, ott ez nem áll a bibliai történetekkel szoros kapcsolatban. Holott a hit és erkölcstan nem más, mint a bibliai történeteknek és tanításoknak szüleménye. Ki kell még választani a lehetőségig minden osztály számára az azon osztály értelmi fejlettségének megfelelő anyagot, az ismétlő iskola három osztályának is iuttatván valami olyat, a mi az ő képességének megfelel. A tankönyvek használatra alkalmatlan voltánál különösen az irály ellen emelkednek kifogások. Némelyek kárhoztatják a bibliai történetek törvényében, hogy nagyon alkalmazkodik a bibliai nyelvezethez. Én azonban azokkal tartok, kik ezt előnyére Írják. Mert ez által a növendék jó eleve hozzá szokik a bibliai irályhoz, s a tanifcó által segittetve mindig tovább és tovább halad annak megértésében. így aztán felnőtt korában nem képez előtte akadályt a bibliai olvasásnál ez a régi, de még mindig jó és legmagyarosabb nyelvezet. Mások megróják az irályban azt, hogy nagyon is le akar ereszkedni — nem annyira a gyermek értelméhez, mint inkább beszéd modorához és e miatt nagyon gyerekes, u. n. ovodai formát vesz föl. Tóth Ferenc kis kátéja is meglehetősen alkalmazkodik a bibliai nyelvezethez. De ennél a tárgynál én már nem használnám, mert a hit és erkölcstani igazságokat magának a növendéknek kell levonni a bibliai történetekből és tanításokból és igy saját szavaival kell azokat kifejezni. Az egyháztörténetnél kerülendő a fellengős, dagályos irály; valamint a körmönfont kör- és egyéb mondatok használása. Legyen az irály itt egyszerű, de ne aszályosán száraz; népies, de ne pórias. A jó tankönyvek mellé még szükségesek azok, a mik minden más tantárgynál megvannak, t. i. a jó vezérkönyvek a tanitó kezébe. A tan- és vezérkönyvekre vonatkozólag is aláírom az összes javaslatoknak azon kívánalmát, hogy ezekre az egyházkerület hirdessen pályázatot. Ezek előrebocsátása után következik a tervezet, melylyel a tananyag kevesbbitésének és helyes elrendezésének kérdését igyekeztem megoldani. Az általam követett irány indokolásában szükségesnek látom mások, előttem ismeretes irányelveinek megbirálását is. A) Bibliai történetek. Azt hiszem, felesleges bővebben fejtegetni azt az igazságot, a miről ezred évek óta minden tanitó és nevelő saját tapasztalata folytán bizonyságot tett, hogy t. i. a történet igen nagy befolyással van az erkölcsi nevelésre. Már a régi görög nevelési tudomány is a históriát oly játékszínnek tartotta, hol az erkölcstudomány cselekedve jelenik meg. A gyermekek tőle veszik azon első benyomásokat, melyek nagy mértékben befolynék jövendő sorsuk képződésére. Mert — mint minden műveletlen lélekre, úgy a gyermekére is inkább hat a példa, mint a helyes ok. Ezért, ha a kér. hit és valláserkölcsi érzést fejleszteni, nemesbiteni akarjuk, nem találunk erre alkalmasabb eszközt a bibliai történeteknél. Ezek azonban úgy tárgyalandók, hogy mindegyik történetből levonandó a megfelelő hit vagy erkölcsi igazság. E célból már a tankönyvek, de méginkább a vezérkönyvek ennek megfelelőleg szerkesztendők. Vannak a javaslattevők közt többen, kik a bibliai történeteket az életből vett erkölcsi elbeszélésekkel akarják helyettesíteni, mert a bibliai történetek a bűnt mezítelenül, nem ritkán érzékcsiklandozó alakban állítják a gyermek elé. Hát kérem, ennek úgy kell lenni. Hadd lássa az a gyermek a bűnt egész mivoltában, csak úgy iszonyodkatik el tőle. Alig ellenben ha takargatjnk, akkor azt a mindenre kiváncsi gyermeket leginkább az csiklandozza, a mit nem lát, csak sejt. És égetó' kívánság támad benne a takaró föllebbentésére. így aztán a kívánság, minek utánna véghezmegyen, szüli a bűnt. Alikor pedig Önök, javaslattevő urak, a biblia erőteljes, fönséges előadásu, igaz történeteit a tanítónak könnyed, tetszetős modorban előadott eszme-szüleményeivel akarják helyettesíteni, akkor elbuktatják a „szent biblia“ által képviselt külső tekintélyt, holott még erre szükség van különösen annál a gyermeknél, kinek lelkében az isteni igazság belső tekintélye nem szilárdult meg. Mi képviseli akkor Önök szerint a külső tekintélyt ? Talán a tanitó ? Édes Uraim ! Minden hasonlitgatás és fejtegetés nélkül is szíveskedjenek beismerni, hogy a tanitó nem helyettesítheti a bibliát, annál kevésbbé, mert mi reformátusok bibliás nép vagyunk. Csak maradjunk mi a bibliánál, „örökéletnek beszéde vagyon abban számunkra letéve.“ Azoknak pedig, kik — mint Aíatolcsy I. is — a bibliai történeteket nem a bibliai, az az történeti sorrendben akarják taníttatni, annyit mondok hogy csak maradjunk a bibliai sorrendnél, mert (a mint egy tanitó barátom szokta mondani „a biblia — az ő történeti időrendben előadott történeteivel és tanításaival az Isten ismeretének és tiszteletének skálája.“) E skálán való ide-oda való ugrálás helyett kezdjük mi a tanítást a teremtésen, igy aztán fokról-fokra menve eljutunk az Isten igaz ismeretére; lélekben és igazságban való imádására. A bibliai történeteknek az egyes osztályok közt leendő megosztására a következő tervezetet ajánlom: I. osztály. I. Teremtés. 2. Első bűn. 3. Kain és Ábel. Betanítás a beszéd és értelem gyakorlat alapján történik. II. osztály. 1. Özönvíz. 2. Nóé és fiai. 3. Ábra-
