Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

Tizenkettedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1901. junius 23. ■A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozí­­mére kílldendok. Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ov. ref. cgyházkerfllet hivatalos közlönye Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijait (egész évre 8 kor., fél­évre 4= kor.), fürdetések, reclarnatidl* Faragó János íomunkatárs czimére ktild.eii.ddk. Tervezet a népiskolai vallástanitásról. — Irta: Kovács Bertalan, a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye tanügyi elnöke. — Általános a panasz, hogy református nép­iskoláinkban a vallásoktatásnak nincs meg a kellő eredménye. Ezen gyümölcstelenség megszüntetése végett egyházkerületünk elrendelte egy olyan vallási tanterv készítését, mely lehetővé teszi a vallási tananyag bensőbb földolgozását. Ilyen tervezet a b.-somogyi egyházmegyé­ben — Fejes Kálmánéval és jelen javaslattal együtt — készült 11..Ezek közül a legtöbb csak halvány irányelveket állít föl oly formán, hogy a mostani, használatra alkalmatlan tankönyvek helyett újakat, jobbakat kér. Ezen kívül a tan­anyaghoz alig szól egyebet, minthogy az sok. Talán 2—3 javaslat van, melyik érdemle­gesen tárgyalja a tananyagot. Ezekben pedig vagy az anyagelrendezés a helytelen, vagy az összes anyagnak csak egy-két részletét ölelik fel. Matolcsy István csurgói vallástanár javas­lata az egyedüli, mely foglalkozik az egész anyag­gal. Mig a kiindulási alap — Fejes K. javas­lata — mellőzi a biblia ismertetését és olvasta­­tását, továbbá az egyház alkotmány tant. Matolcsy I. javaslata az ügybuzgóság mun­kája. Fejes K. javaslatának készítésénél azonban meglehetősen közreműködött az egyházi teher­től való szabadulás vágya, a min kevésbbé vagy egyáltalában nem fogunk megbotránkozni, ha tekintetbe vesszük a városi szülőknek követe­léseit az elemi oktatásra nézve. Matolcsy I. javaslatának leglényegesebb hi­bája, hogy a bibliai történeteket nem a bibliai sorrendben akarja taníttatni, hanem válogatva össze-vissza. Fejes K. javaslata pedig anyagkevesbbitési tö­rekvésével annyira túl megy a kellő határon, hogy a nagyon szép és dúsan termő magok is kihulla­nak rostájából (pl. az egyházi énekek jó része). Jelen tervezetnek célja az, hogy a többiek­nek hiányait pótolva, módot nyújtson a vallás­­oktatás eredményesebbé tételére. Hogy meny­nyire közelíti meg a célt, azt majd megmondja a jóindulatú, de tárgyilagos és ügybuzgó bírálat. Általában a vallásoktatás eredménytelenségét három tényezőnak tulajdonítják: 1. A tananyag nagymennyiségének; 2. A helytelen anyagelrende­zésnek; 3. A használhatatlan tankönyveknek. Legtöbben a tananyag nagymennyiségét okolják az eredménytelenségért. Én azonban az eddigi tananyagot a szülők hanyagsága miatt még kevésnek is találom. Nem itt van a hiba, hanem abban, hogy a tanító urak nem dolgoz­zák fel ezt az anyagot oly intensiv módon, a mint ennek természete megkívánja. Pedig ha valahol, úgy itt van jelentősége ama szálló igé­nek : «szántsunk mélyebben.» Vannak azonban tanitók, kik a vallás és egyház iránt való ismeretes buzgóságukból ki­folyólag szeretnének több és szebb eredményt elérni, de azt állítják, hogy az idő rövid a nagy anyag-lialmaz sikeres földolgozására; ez okból nem szabad ridegen elzárkóznunk az anyag ke­­vesbbités elől. De ezt úgy hajtsuk végre, hogy válogassuk ki az anyaghalmazból azokat a ma­gokat, melyek a századok és évezredek tanú­bizonysága szerint a legtermőképesebbek, mint pl. a bibliai és egyháztörténet; egyházi énekek; bibliai olvasás. 25

Next

/
Thumbnails
Contents