Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
375 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 376 tisztelet lényeges részeire nézve sincs egyöntetűség (Agenda, Úri ima, biblia olvasás stb.). Ma, mikor általános a panasz a templomba-járás hanyatlása miatt, a zsinatnak kötelessége volna e tekintetben is intézkedni s oda hatni, hogy isteni tiszteletünk minél vonzóbbá legyen. A 96. §. h) pontja azt mondja, hogy az egyházközségi gondnokok számadásaikat, — a hol gyakorlatban van, — az egyházmegyei számvevőszékhez beterjesztik. Ezt is kötelezőleg kellene kimondani. Sok viszszaélést, rabló gazdálkodást megszüntethetne egy gondos, lelkiismeretes számadásvizsgálat. Az esperesi látogatástól e tekintetben nem sokat lehet várni, mert annak már ideje sincs a számadás pontos vizsgálására. Mig ha a számvevőszék, már a canonica visitatio előtt lelkiismeretes vizsgálat alá veszi az összes gyülekezetek számadásait, s az esperes figyelmét úgy a fény, mint az árnyoldalakra felhívja: ki nem látná be, hogy egyfelől a canonica visitatio eljárása felette meg lenne könynyitve, másfelől pedig annak elnöke néhány elismerő vagy buzdító, feddő szóval igen sokat tehetne. A nyolcadik fejezet a lelkészekről szól. Itt, — illetve a megfelelő helyeken nagyon helyeslem a tiszamelléki kerületnek azon óhaját, hogy mondassák ki kötelezőleg a lelkészek, esperesek és püspökök felavatása. A 131. §-nál a lelkészeknek kötelességükké teendő, hogy a vegyes házasság kötéseknél egyházunk érdekeit megőrizni igyekezzenek. A 143. §-ban, mely a lelkész ruházatáról szól, ismét egy félintézkedés van. Azt mondja nevezetesen ezen §, hogy a lelkészeknek hivatalos ruhája : „hosszú fekete attila begombolva, lehetőleg gombkötő munkájú fekete övvel.“ Egyszerűen mondja ki a zsinat kötelezőleg, hogy úgy kell lenni. Különben, hogy ismét egyformák legyünk legalább a hivatalos ruházatban, leghelyesebb volna a reverenda, palást, öv visszaállítása, oly teljes és határozott körülírással, mely kizárjon minden eltérést. A 165. §. a canonica visitatio teendőiről szól. Itt szerintem, hogy ezen régi, igen szép és igen üdvös szokás céljának megfelelhessen, ki kellene mondani a következőket : 1. Egy nap csak két egyház vizsgálata történhetik. 2. Minden egyházmegye körökre osztandó, melyekben az esperes egy egyházi, egy világi tanácsbiróból és egy lelkész-jegyzőből álló bizottság által végezteti a vizsgálatot. 3. Három évben egyszer az esperes a visitatiót minden gyülekezetben személyesen gyakorolja, a mely, hogy minél ünnepélyesebb legyen, mindegyik gyülekezetben istenitisztelettartással kellene egybekötni. Szükséges volna ez a három pótlás, mert vajon hogy szerezhessen az egyházlátogatás alapos tájékozást a gyülekezetek életéről, ha megtörténik, s itt nemcsak a mi egyházmegyénkről szólok, hogy egy gyülekezet megvizsgálása fél óra alatt véget ér ? Hogy emelkedjék a vallásos buzgóság, mikor a gyülekezet, — tudva, hogy az esperes jelen van, — annak kenetteljes ajakáról várná az isteni ige hirdetését, s azt egy, vagy más ok miatt nélkülözni kénytelen. S miként lehet az esperes békítő biró (a mi legszebb hivatása szerintem) a gyülekezetek körében felmerülő viszályoknál, ha, — a mint a törvény mai szövege megenged, — a gyülekezeteket közvetlen érintkezésből nem ismeri. És végül miként várhatnánk világi uraink részéről (kik legtöbbnyire városiak) alapos hozzászólást s bíráskodást kis, falusi gyülekezeteink bajaihoz, ha ők azokat csak madártávolból szemlélik. (Folyt, köv.) Bállá Dezső, ev. ref. lelkész. Utalványozási eljárás az 1898. évi XIV. t. c. alapján járó jövedelemkiegészitési összegekre vonatkozólag. 1. A jövedelemkiegészitési összegek az egyházi főhatóságok kezeihez fognak kiutalványoztatni és pedig az ág. hitv. ev. és az ev. ref. az egyes egyházkerület, az unitáriusoknál az egyház, a gör. kel. szerb és románoknál az egyes egyházmegye összes lelkészei számára egy összegben az illető főhatóság székhelyein levő m. kir. adóhivatalnál. 2. Az illető m. kir. adóhivatal az ág. hitv. ev. és az ev. ref. egyházkerületek, valamint az unitárius egyház részére utalványozott összegeket a püspök és világi felügyelője, illetőleg a püspök és főgondnoka együttes aláírásával ellátott, a gör. kel. szerb és gör. kel. román egyházmegyék részére utalványozott összegeket a püspök és az egyházmegye pénztárnoka és ellenőre együttes aláírásával ellátott bélyegtelen hivatalos nyugták ellenében fogja számadás kötelezettsége mellett kifizetni. 3. Az utalványozás előleges félévi részletekben és pedig január és julius hó folyamán fog megtörténni. 4. Az utalványozással egyidejűleg a) a lelkészség székhelyét, — b) az igényjogosult lelkészek nevét, — c) a lelkészt megillető kiegészítési összeget feltüntető jegyzék fog a pénz felvételére jogosult egyházi főhatóságnak megküldetni. 5. Az egyházi főhatóság az egyes lelkészeknek a jegyzékben feltüntetett összegeket a lelkész által kiállítandó és szabályszerűen bélyegeit nyugta ellenében fizeti ki. 6. A lelkész által kiállítandó nyugta szövegében kifejezésre juttatandó azon körülmény, hogy a felvett összeg az 1898. évi XIV. t. c. értelmében járó jövedelem kiegészítésére szolgál. 7. A jövedelemkiegészitési összeg a lelkészeket csak azon naptól kezdve, melyen állomásukat elfoglalták, — azon napig illeti meg, melyen állomásukról eltávoztak. A lelkész elhalálozása esetében azonban a részére még életében kifizetett jövedelemkiegészitési összeg a lelkész özvegyétől, illetőleg kiskorú gyermekeitől vissza nem fog követeltetni. 8. Az egyházi főhatóság részére megküldendő jegyzékben számjelzett összeg a lelkész részére teljes összegben fizetendő ki. 9. Megengedem azonban, hogy az országos gyámintézeti, az egyházkerületi gyámintézeti, az egyházme
