Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

377

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-378

gyei gyámintézeti járulékot, valamint a görög keleti román egyházban a püspöki sidoxiát és esperesi bért az egyházi főhatóságok visszatartsák, illetőleg közvetlenül juttassák rendeltetési helyükre, de csakis azon összegben, a melyet ily címeken megállapítottam, megjegyezvén azt is, hogy a jövedelemkiegészitési összegek kifizetésekor az emlitett járulék-összegekből csak az illető utalványozási félévre esedékes részlet-összegek tarthatók vissza.

10. A lelkészek részére kifizetett összegekről szóló nyugták az egyházi főhatóság szabályszerű számadása kiséretében egyszerre és legkésőbb a megtörtént utalványozást követő három hó alatt lesznek hozzám felterjesztendők.

11. Az 1900. évi december hó 20-án 95722/900 szám alatt kelt külön intézkedés hatálya érintetlen marad.

12. Mig az izraelita vallásnak az államhoz való viszonya véglegesen szabályozva nem lesz, addig ezen vallásfelekezet rabbijai részére megállapított jövedelemkiegészitési összegeket az iletékes magy. kir. adóhivatal fogja az illető rabbinak szabályszerűen bélyegeit és a járási főszolgabíró által láttamozott nyugtája ellenében kifizetni.

Kelt Budapesten, 1901. évi május hó 25.

M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTER.

ffiárcza.

A Hegyi prédikáció szövege.

(Vége.)

És most fáradozásunk eredménye gyanánt hadd álljon itt a Hegyi beszéd abban az alakban, a minőt adhatott neki hitünk szerint az Ur!

Itt kérem a szives olvasót, hogy vegye kezébe a bibliáját s miután e Lap hasábjait nem vehetem igénybe az egész Hegyi beszéd közlésével, az olvasó maga állítsa, illetőleg olvassa össze a Jézus beszédét úgy, a mint rámutatunk.

A Hegyi beszéd eredeti alakja szerintünk a Mát. V. 1—15, ennek folytatása a Mát. VI. 22. és 23, ezután jön ismét az V. 16.— VI. 21, erre VI. 24 — 34. és VII. 7—11. A beszéd további folytatása a VII.

1—5, .12—14, Luk. VI 43—44, ismét Máté VII. 19,

21—29. Ha igy olvassuk össze a jelzett részleteket, meglepő módon egy kerek egész áll előttünk.

* *

*

Még egy pár percnyi türelmet kérek, hogy ez alkalom hatása alatt megnyilatkozhassék a szivem.

Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur ! Nagy tiszteletű és Tekintetes Igazgató Tanács! Érzem, hogy szent a hely, a melyen állok, nagy fontossággal bir a tanszék, melyre felemeltettem. Méltán vár tőlem sokat a főtiszteletü egyházkerületnek irántam előlegezett bizalma. Minden tekintetben helyt állani: férfiúi és becsületbeli kötelességemnek ismerem. De ember vagyok, érzem gyarlóságomat, bármily tiszta szándékkal s a kötelességnek bármily magas felfogásával kezdém meg tanári működésemet, félek, hogy a tanszékemhez kötött és jogosan nagyfokú várakozásnak nem fogok tudni megfelelni, mindenkinek igényeit nem leszek képes kielégíteni. Eppenezért nagy szükségem van elöljáróim

támogatása mellett szeretetteljes elnézésére is. Kérve kérem, ajándékozzanak meg engem ennek a szeretetteljes elnézésnek drága talizmánjával, hogy abból mint soha ki nem apadó erőforrásból új meg új erőt meríthessek, ha munka közben itt-ott megfáradnék.

Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári kar ! Érdemes munkatársaim ! Bizalommal, szeretettel jöttem ide ismeretlenül is, önöknek érdemei iránt érzett teljes tisztelettel. Ezzel a bizalommal, ezzel a _ szeretettel ajándékozzák meg csekély személyemet. Önök, kik a tanári pályán szerzett érdemeknek már oly sok virágaiból fontak koszorút fenkölt homlokaikra, bizonyára át vannak hatva attól az érzelemtől, hogy a kollegiális szeretet könyüvé teszi a munka terheit, megédesíti a tanári működésnek itt-ott tapasztalható keserűségeit. Ha drága kincs az a varázsgyürü, mely a tiszttársi becsülés és szeretet aranyszálaiból fonva egy testté fűzi ennek a százados főiskolának tanári karát, ennek becsét eddigi rövid működésem alatt is igazán érzem és tudom. Foglalják be ebbe a gyűrűbe az éu csekélységemet és nekem egyik legszentebb elhatározásom, hogy soha ne legyek hálátlan azért, a miért a tiszttársi szeretet áldásait reám is kiterjeszteni kegyesek leendenek.

És még hozzád is van pár szavam, nemes tanuló ifjúság ! A tanár és tanítvány a legszorosabb szellemi összeköttetésben állanak egymással, a tanár szellemi atyja az ő tanítványainak és az képezi hivatásának koronáját, hogy tanítványaiban még akkor is él szelleme, mikor csontjai már rég porrá omlottak és fölismerhetlenül belevegyültek az anyaföld porába. Boldog az olyan tanitó, mint Aristoteles volt, a ki egy Nagy Sándort nevelt, ki habozás nélkül bevallotta, hogy tanítóját jobban szereti, mint szüleit, mert Aristotelestől tanulta meg, hogy miként kell emberhez méltóan élni ! Önökért van ez a főiskola, önökért hoz ennek fenntartásával tetemes anyagi áldozatot az egyház és* a haza, önökért élünk és munkálkodunk mi is. Kérem azért önöket, ismerjék fel törekvéseimben az érettük munkálkodó atyai szeretet melegét és izzó gondjait és szivük szavára hallgatva öleljék magukhoz az életnek ama nemes felfogását, melyet hirdetni fogok és a kötelességteljesitésben nyilatkozó azt a törhetlen hűséget, melylyel előttük járni szándékozom ! írják fel, véssék be szivök táblájára elmoshatatlan betűkkel a jelmondatot, mely e főiskola homlokzatáról már messzire elvasható, az Is ten, haza és tudomány háromságát, ennek szenteljék ifjúságukat és egész élétüket.

Legyen Istennek áldása e közel négyszázados és sok viharlátott főiskola felett, hogy az egyház-, haza- és tudományszeretetnek ezt az erős várát a poklok kapui se dönthessék meg.

Lie. Rácz Kálmán.

Felső dunamellék reformácziója.

(Vége).

Bornemisza Péter 1535.42) febr. 22-én43) született Pesten 44), nemesi családból. Szüléiről azt irja 45), hogy sok világi jókkal látogatta volt meg az Úristen őket Pesten, de azokat semmivé tevén pogány miatt

42) „Egy deákot 18 esztendőst, Bornemisza Pétert (széljegyzeten: „1553. én voltam) Feledi Lestár kassai kapitány igen meg vert buzogánnyal, hogy az deák fedette ne imádkoznék a fa kép előtt. Ötét is úgy véré egy szolgája Kálnai nevű, hogy meghala belé.“ Ördögi kísértetekről irt műve 880 levelén (1553— 18=1535).

43) Oetodik es vtolso részé az evangeliomokbol es az epistolakbol való tanvsagoknac" cirnü műve végén: „Végeztetett