Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
373 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 374 tartás ideje elérkezett, törvénykönyvünk az új viszonyokhoz alkalmazandó. S mik volnának erre nézve, a főbb elvek ? . . . 1. A zsin. presbyteri elv szigorúan keresztül viendő egész egyház alkotmányunkon (kér. és konv, képviselők választása), hogy a gyülekezetek ez által befolyhassanak az egyház kormányzásába. Meg lenne ennek a jó hatása, mert bármely gyülekezet is nagyobb bizalommal volna egy olyan hatóság iránt, melynek választása teljesen az ő kezében van, mint az iránt, a mely magát — mint a tapasztalás bizonyítja, — az egyes gyülekezetektől függetleníteni törekszik. 2. A kázasságkötések körüli eljárásba a presbyterium bevonandó. (En részemről nem riadnék vissza a Kiss J.-féle tervezet elfogadásától sem) S miért volna ez szükséges ? A lelkésznek — mint tudjuk — a mi egyszerű biblián alapuló hittételeink s tegyük hozzá — mai egyházi törvényeink szerint, a biblián kívül semmi fegyver nincs kezében, a melylyel hiveink elhalászását megakadályozhatná. Bizony célszerű volna hát, ha a hívekre nem csupán a lelkész (a kit sok esetben a roszakarat a stóláért való küzdelemmel vádol), hanem a presbyterium is igyekeznék hatni, illetve annak is kötelessége volna közbelépni. 3. Egyházi adózásunk alapos rendezése, arányosítása s az állami adó egy olyan % -jének kimondása, a melyen túl a rendes egyházi adó sehol nem mehet. Hogy egyházi életünknek ennél a kérdésnél van a legvérzőbb sebe, a melyet a mai egyházi törvények orvosolni nem képesek, azt mindnyájan tudjuk, a kik a gyülekezetek életével foglalkozunk. S bizony ezen sebhez keztyüs kézzel, vagy épen félelemmel hiába nyúlunk, mert sehol sem boszulja meg magát a határozatlanság annyira, mint épen ezen kérdésnél. 4. A lelkészi nyugdíj intézet. 5. A lelkészi korpótlék ügye. 6. Legalább az esketési stóla eltörlése. Ezen utóbbiaknak jó hatása annyira világos, hogy bővebben indokolni felesleges. Ezek volnának a főbb elvek, a melyeket a törvény revisiójának — szerintem — okvetlenül szemelőtt kell tartani. De lássuk most már a részleteket. Törvénykönyvünk általános részében csupán egy pontnál óhajtanék változtatást; nevezetesen az 5. pontnál felveendő volna az, hogy a polg. hatóság segélye igényhe vehető' az egyházi bíróságok által kirótt pénzbírságok behajtásánál is. Vagy ha ezt az állam ellenzése miatt kimondani nem lehet, akkor jobb ha elmarad a 302. §. c) pontja is (egyh. közs. bíróság 10 frtig büntethet), mint a legtöbb esetben végre nem hajtható s csak a presbyterium tekintélyének rongálására alkalmas. A 23. §-nál felveendő: presbyterségre választható : „a ki egyházunk buzgó, vallásos, áldozatkész tagjának bizonyítja magát.1,1 Ezt két szempontból látnám szükségesnek. Először, mert szomorú, de való tény az, hogy a hány gyülekezet életét volt alkalmam megismerni, a presbyterek (vagy legalább egy rész) a templom kerülésében, de nem annak látogatásában adtak példát másoknak. Másodszor, mert az új egyház-pol. törvények által teremtett szomorú helyzetünkben ezen intézkedés is egy védőbástyánk lenne. A 24. §-ot igy módositanám : a presbyterek 12 évre választatnak; mert azt tapasztaltam, hogy a mely gyülekezetben (pedig sok van ilyen) pártoskodás van, ott ezen § alkalmas a viszonyok elmérgesítésére. A 26. §-ban egy fél intézkedést olvashatunk : „nagyobb és népesebb egyházakban azonban a presbyteriumban megüresedett helyek előre választott póttagok által is betölthetők.“ A törvény rendelkezzék világosan, mondja meg határozottan : ebben vagy abban az esetben igy kell eljárni ; de nemhogy akár igy, akár úgy. Maga a póttagválasztás igen is életrevaló gondolat, hanem legyen az kimondva kötelezőleg. Tudok egyházat, melyben csaknem válság lett ezen § félszeg intézkedése miatt. 27. §. A presbyterium teendői. Felveendő pótlólag : A presbyterek szemük előtt tartván hivataluk apostoli származását, a vegyes házasságkötéseknél kötelesek egyházunk érdekei felett szigorúan őrködni. Ugyanezen §. 11. pontjának azt a részét, mely a nagy egyházaknak több szavazatot biztosit, kihagyandónak vélem. Sokat e pontról nem akarok irni, olvashat róla kiki a zsinati naplóban; csak annyit jegyzek meg, hogy a nagy egyházaktól elvárhat az egyet, egyház annyi áldozatkészséget, hogy lelkészi állomásaik számát szaporítsák. A mai állapot mellett nagy egyházaink elzüllenek. A 33. §. A s.-lelkészeket nem tekinti presbytereknek. Szerintem pedig a legtöbb helyen a presbyterium szellemi nívója emelkednék az által, ha a s.-lelkész presbyter is. Különben is lealázó a s.-lelkészre nézve az a szerep, a melybe a mai törvény helyezi a presb. gyűléseken. A 41. §. az egyházmegyei gyűlés jogkörét sorolja fel. Itt a k. pont az egyházmegyei közgyűlést ruházza fel az egyházkerületi képviselők választási jogával. A zsin. presbyteri elv következetes keresztülvitelével ez a jog a gyülekezetek presbyteriumait illeti. Ugyanez áll az 50. §. f) pontjára, mely a konventi képviselők választását az egyházker. közgyűlésnek engedi. Sőt itt, miután a püspökökön és főgondnokokon kívül senkit nem választanak a presbyteriumok, még nagyobb kifogás lehet. Ellentmondó is a konvent szervezete egyéb egyházi hatóságaink szervezetével. Az egyházközségi, megyei, kerületi bíróságokat a presbyterium választja, miért kivétel a konventi bíróság ? Az 53. §. a konventi tagok számát 38-ban szabja meg. Szerintem ez sem helyes, mert bizonyára alaposabb, körültekintőbb s mondjuk ki nyíltan : függetlenebb a konvent tanácskozása, ha legalább kétannyi tagja van. A 71. ezt mondja: „A kitűzött napra és helyen a zsinat tagjai megjelenvén, ünnepélyes istenitisztelet tartatik.“ Kimondandó az összes egyházi gyűléseinkre. A 86. §, d) pontja igy szól: A zsinat jogkörébe tartozik az istenitisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban megállapítása.“ Sokszor hallhatjuk, hogy milyen baj nálunk, hogy még az isteni
