Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
371 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 372 tességes eszközökkel elhárítanunk: ez az iskola, a növendékek vallásos és erkölcsös életre való nevelése. Azonban ha jól végig nézünk cselekvés-terünkön, talán elmondhatjuk, hogy itt nehézségünk nincs is; mert úgy szólva kezünkben vannak a gyermekek, mint alakítható anyagok, nevelhetjük és formálhatjuk olyanokká, a milyenekké akarjuk; nevelhetjük vallásos, erkölcsös emberekké, jó hazafiakká, buzgó keresztyénekké. Igaz ugyan, hogy a szülői ház, a világ nevelésünk munkáját igen sokszor veszélyeztetik, sőt némely gyermeknél romba is döntik; de megnyughatunk a nemes öntudatban, hogy mi megtettük, a mit meg kell tennünk: vallás és erkölcsi oktatásunknak nyomai a legnagyobb résznél mutatkozni fognak. Ismerjük azért kötelességünknek ránk bízott növendékeinkkel szemben azt, hogy minden tantárgyunk tanításánál, tehát nemcsak a hit és erkölcstannál, hanem a reáliáknál is, magyarázatunkat a vallásos élet szelleme hassa át. Ne csak a hit- és erkölcstanból tanuljanak a növendékek vallásosságot és erkölcsösséget, hanem tanuljanak a földrajz-, természetrajz-, természettanból, magyar haza történetéből, sőt még a magyar nyelvtanból is. — Vegyük például a természettant. Minden egyes tünemények és természeti erők magyarázásánál igen szépen rá lehet mennünk az Isten ismeretére, imádására, a ki a természeti testekben előforduló külömböző erőket teremtette, azoknak folytonos működésüket föntartja s azokat mi emberek mind hasznunkra fordíthatjuk. Vagy a természetrajz magyarázatánál, hogy a különféle élő testek között mennyire fölülemelkedett teremtmények vagyunk mi emberek, hogy e földön minden más teremtmény az ember hatalma alatt áll; s e hatalmat mi honnan vettük ? Ismét rá térhetünk a legjobb égi atya ösmeretére, a ki az ő lelkének belénk lehelésével annyira fölemelt minden teremtett állatai fölé, s az Istennek ezen jóságáért mily sok hálával tartozunk. Vagy lássuk csak a földrajzot, különösen a csillagászati részt; úgy hiszem, sehol sem lehetne oly tiszta fogalmat alkotni az Isten mindenhatóságáról, Istennek erejéről, mint épen e tantárgynál, midőn magyarázzuk, hogy abban a megmérhetetlen világűrben azon számnélküli csillagok, mindegyik egy-egy földünkhöz hasonló kis világ, a világűrben az ő napjuk körül épen úgy forognak, mint a mi földünk a mi napunk körül; s ez utjokat nem változtatták meg e világ teremtése óta; ezeknek megértetésekor lehetetlen, hogy a gyermek szivében hála és tiszteletérzet ne ébredjen az Isten iránt. Hazánk történelménél nem magyarázhatjuk-e ki elég világosan az isteni gondviselést, hogy immár ezer éve elmúlt, hogy fönnállunk azon sok küzdés, véres háborúk és csapások ellenére is, melyeket a lefolyt ezer év alatt átéltünk és el kellett szenvednünk; az egyes kisebb történelmi események tanulásánál is áthathatja tanításunkat a vallás és erkölcsi élet szelleme. — Még magyar nyelvtanunk is lehet a vallás és erkölcsi élet terjesztése — s ápolásának eszköze, . . . minthogy minden nemzetbeli embernek a saját anyanyelve a legszebb nyelv: úgy ezt mi is bátran mondhatjuk, ami magyar nyelvünkről is; ezzel azonnal föltámad bennünk az az érzet, hogy áldjuk Istenünket, aki e szép hangzatos magyar nyelvet adta szánkba; az eként a gyermek szájába s leikébe adott magyarázatot szívesen fogja az hallgatni s tanításunkat lehetőleg követni fogja. — Szóval az Isten valóságát, munkásságát, jóságát, szentségét, bölcsességét stb. minden tantárgyunknál taníthatjuk megismerni, csodálni és imádni s ezzel a vallásosságot is fölébresztettük bennÖk s a fölébresztett vallásosságot ápolhatjuk; minthogy a vallásosság ápolásával pedig karöltve kell, hogy járjon az erkölcsiség is, minden magyarázatunknál állítsunk fel gyermekeink előtt egy-egy példányképet, hogy úgy leszünk az Istennek valódi gyermekei, jó polgárok, jó hazafiak s jó keresztyének, ha az Isteni parancsolatok szerint rendeljük életünket, s ezzel lehetőleg megteremtettük az erkölcsös életet is. Lehet azonban, hogy munkánkat teljes siker nem koronázza, mert bizony szokszor pusztában kiáltó szó lesz a szavunk; de általánosságban nyomai bizonyára maradnak, és ha utódaink is e nyomon haladnak, s vallás-erkölcsi oktatásunk szent ügyéhez csak egy-egy homok szemnyivel is járulnak: bizonyára haladni fog az emberiség a tökéletesedés utján tovább — és tovább. Tisztelt Kartársaim! a vallásos és erkölcsi oktatásra nézve ez az én meggyőződésem minden tantárgy kezelésénél; kérem az önök véleményét is; igen megköszönném s szívesen venném, ha az általam választott útnál valamelyikük jobb utat mutatna, szívesen átlépnék azon ösvényre, melyen haladva a kivánt célt még jobban megközelíthetnénk, sőt elérhetnénk. — Kérem is Önöket ez értekezésemet tegyék megszivlelésük és bírálatuk tárgyává; mert igaz az a közmondás, hogy több szem többet lát, több ész többet kigondol. Peér, 1901. május 13. Takács József, ev. ref. tanító. A zsin. törvénykönyv revisiója. Senki sem tagadhatja, hogy egyházunk válságos időket él. Az új egyház-pol. törvények teljesen készületlenül találtak bennünket. Innen van azután a statistikának szomorú eredménye, a mit röviden e pár szóval fejezhetnénk ki: „pusztulunk, veszünk!“ S ha már ez igy van, akkor azt is kimondhatjuk : a zsinat-
