Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
Tizenkettedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1901. junius 9. .A. lap szellemi részét illető közlemények a szerlseeztőség li ez Kis József felelős szerkesztő ezlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. i Élni ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), fürdetések, reclam atiőli Faragó János tómunkatárs ozimére küldendők. A vallásos nevelés érdekében. Tisztelt tanítói értekezlet! Korunkban minden lépten-nyomon láthatók a vallástalanság, erkölcstelenség nyomai és ha keressük annak kutforrását, azon tapasztalatra jutunk, hogy annak oka a mindenfelől a népre nehezült megélhetési gond; mert e miatt elhanyagolja az istenitisztelet gyakorlását s könnyen megalkuszik erkölcsiségével; az istenitisztelet elhanyagolásával elfelejtkezik magasabb rendeltetéséről s lassankint kivetkezik emberi, keresztyéni életéből. És úgy látszik, mind messzebb megy korunk e téren. A vallástalanság s erkölcstelenség terjedésére bő tápot nyújt a közel múltban életbe lépett országos vallásszabadságról szóló törvény is. Azonban sietek megjegyezni T. Értekezlet! s ne értsenek félre, hogy nem akarom a nevezett törvényt kárhoztatni, mert honatyáink azzal a föltevéssel hozták meg a nevezett törvényt, hogy magyar népünk tökéletesen meg van érve ezen törvény szelleme felfogására s hogy ezen törvénynyel az értelmes és vallásos magyar népet a lelki kényszer alól felszabadítsák, de hogy nem hozta meg mindenütt e törvény a remélt és óhajtott eredményt: annak nem a törvény, hanem magyar népünk nagy részének szabadságával való visszaélése az oka. Mi tanitók tehetünk-e valamit ezen állapotok megváltoztatására? Mintha hallanám, hogy bizony nem tehetünk semmit, mert a felnőtt, vallástalansággal, erkölcstelenséggel teljes embert az általa választott útról hiába próbáljuk helyes útra téríteni; az ily emberről az mondható, hogy vallástalansága, erkölcstelensége testével született, leikével múlik el. Én ezekkel nem vagyok egészen egy véleményen. Felnőtteinket ugyan egészen nem vetkeztethetjük ki ezen tulajdonságaikból; de igenis vallástalanságukat, erkölcstelenségüket, rósz szokásaikat kevesbbithetjük. Kevesbbithetjük jó példánkkal és ha a néppel való érintkezésünk alkalmával beszélgetésünket, társalgásunkat a vallásosság és erkölcsiség szelleme hatja át. A vallásosságot és erkölcsiséget terjeszteni látom még az által is, ha mikor mi tanitók a népnevelésügye érdekében összejövünk, mindenkor a helybeli templomban az istenitiszteletre testületileg megjelenünk s a néppel együtt kérjük Isten áldását nemes céljaink kivitelére. Nehézség ezen törekvésünk, szándékunk kivitelére nincs is, mert a helybeli lelkészt ha megkérjük, hogy addig ne tartsa meg az istenitiszteletet, mig oda nem érkeztünk : lelkész uraink bizonynyal megfogják tenni, sőt még alkalmi imára is készülnek, csak mi igyekezzünk a rendes időre a rendelt helyen megjelenni. Ezen szép és követésre méltó szokást hozta be a Bakony és győrvidéki tanítói kör. Ugyanis 1900. évben Zsoldos Sándor mezőörsi, — 1901. évben pedig Györffy József rédei lelkész urak mondottak a közgyűlést megelőző istenitisztelet alkalmával szivhez szóló alkalmi imát. Itt sajnálattal kell constatálnom, hogy 26 éve részt véve a pápai ev. ref. egyházmegye tanítói értekezleteken, — a tanitói gyűlések alkalmával, soha, csak egyőnknek sem jutott eszébe Pápán — a gyűlés napján, — testületileg az istenitiszteletben részt venni. Próbáljuk meg ezen ünnepélyes istenitisztelet életbeléptetését s gyakoroljuk azt, bizonyára becsületünkre s tisztességünkre válik s bizonyára a népnél is megfogja teremni a kívánt gyümölcsöt; ha nem egészben is, de részben eszköze fog lenni a vallásos és erkölcsi élet terjedésének. De áttérek arra a mezőre, a hol a tanító szoros kötelessége a vallásosság és erkölcsösség terjesztése, — arra a térre, a hol nehézségekkel kell küzdenünk s e nehézségeket minden tisz-Örömmel közöljük e felolvasást, mint szép jelét annak, hogy ébredünk minden téren. S z e r k. 23
